.«>i*«^- ^ f ■■' , ^^ 'M^ r^i >^'_,- v.i-1*^ jrf*-.i^ *-■-.-•-■ .2>.-Bi>-JW«nw; \JO I BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS IX. KÖTET 1910 MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN BUDAPEST, 1911 KIR, MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) INDEX. A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok az ábrára vonatkoznak. Die Zahlen in ( ) beziehen sich auf die Mitteilungen für das Ausland, die mit • auf Abbildungen. Augustin B. : A magyarországi fenyögyanta vizsgálata. (Jegyzők.) 299. — — Die Untersuchung des ungarischen Kiefem- und Fichtenharzes. (Si- tsungsber.) (74.) Bartal K. : Adatok Szekszárd környékének flórájához. 33. — — Beitrage zur Flóra der Umgebung von Szekszárd. (2). Bernátsky J. : Adatok a biológia elméletéhez. I. közi. (Jegyzők.) 298. Blattny T. A Syringa Josikaea J a c q u. elterjedéséhez. 163. — — Zur Verbreitung von Syringa Josikaea Jacqu. (51). Adatok a molyhos tölgy elterjedéséhez. 240. — — Beitrage zur Verbreitung von Quercus lanuginosa. (51). Doby G. ; Az oxydazokról. (Jegyzők.) 250. — — Über oxydasen. (Sitzungsber.) (52). Fehér J. : Párta nélküli és egyéb rendellenességet mutató szarkaláb virágok. (Jegyzők.) 131. — — Rendellenes virágú Capsella bursapastoris. (Jegyzők.) 249. Abnorme Bliiten von Capsella bursapastoris. (Sitzungsber.) 52. Melandryum album négykarélyú pártalevéllel. (Jegyzők.) 249. — — Melandryum album mit vier Blumenkronenzipfeln. (Sitzungsber.) (52). Peloriás Linaria vulgáris előfordulása Budapesten. (Jegyzők.) 300. Fodor F. : Adatok a Cephalaria fajok histologiájának ismeréséhez. 171. — — Beitrage zur Kenntnis der Histologie der Gattung Cephalaria. (45). Fucskó M. : Virágbiológiái megfigyelések a Campanulákon. (Jegyzők.) 130. Az Atriplex magvak polymorphismusa és csirázóképessége. (Jegy- zők.) 301. Polymorphismus und Keimfáhigkeit der Atriplex Samen. (Sitzungs- ber.) (74). Gabnay F. : A kátrány mérgező hatása a cambiumra. (Jegyzők.) 298. Die giftige Wirkung des Teers auf das Cambium. (Sitzungsber.) (78). Hangszerfák. (Jegyzők.) 301. IV Gombocz E : Adatok az újabbkori magyar botanika történetéhez. I. közi. Brassai S. (Jegyzők.) 303. — — Graumann S. : Magyar növénynevek szótára. Ismertetés. (Jegy- zők.) 132. Gyó'rffy I. : Max Fleischer: Die Musci der Flóra von Buitenzorg. Ismertetés. 123. — — V, F. Brotherus: Neue Laubmoosgattungen. Ismertetés. 164. — — J. Glovacki : Ein Beitrag zur Moosflora von Bosnien. Ismertetés. 164. — — G. P r t i 6 : Beitrag zur Kenntnis der Moosflora Bosniens und der Herzegowina. Ismertetés. 164. Hollós L. : Újabb adatok Kecskemét vidékének flórájához. 100. Neuere Beitrage zur Flóra der Umgebung von Kecskemét. (19). — — Kecskemét vidékének Puccinia fajai 101. — — Die Puccinia Arten der Umgebung von Kecskemét. (19). — — A Magyarországban eddig észlelt Ranmlaria fajok 109. Die in Ungarn bisher beobachteten Ranmlaria Arten. (19). — — Adatok Tolnavármegye flórájához. (Jegyzők.) 169. — — Magyarországból ismeretlen gombák Kecskemét vidékéről. 198. Für Ungarn neue Pilze aus der Umgebung von Kecskemét. (47). Jávorka S. : Eranthis hiemalis a herkályi erdőben. (Jegyzők.) 168. — — Draba Simonkaiana J á v. n. sp. 1 tábl. 281, (57). — — K. H. Z a h n : Die ungarischen Hieracien des ung. Nat. Museums zu Budapest . . . Ismertetés. 291, (71). — — Ambrosia artemisifoha Magyarországon. (Jegyzők.) (803). — — Das Vorkommen von Ambrosia artemisifolia in Ungarn. (Sitzungs- ber.) (75). — — A Retyezát flórájának újabb érdekességei. (Jegyzők.) 303. — — Neue interessante Pflanzen aus der Flóra des Retyezátgebirges. (Si- tzungsber.) (75). Kerékgyártó Á. : Az Eranthis hiemalis a Jánoshegyen. 241, (Jegyzők.) 168. — — Über das Vorkommen von Eranthis hiemalis am Jánoshegy, bei Budapest. (52). Klein Gy. : Megemlékezés Simonkai Lajosról. (Jegyzők.) 55. — - Erinnerung an L. S i m o n k a i. (Sitzungsber.) (4). A hangszerfákról. (Jegyzők.) 301. Kümmerle J. B. : Növénytani repertórium. 53, 128, 165, 244, 296. Clathrus cancellatus Zenggben. (Jegyzők.) 250. — — Über das Vorkommen von Clathrus cancellatus in Zengg. (Sitzungs- ber.) (52). — — Nomenclator Simonkaianus. 255, (57). Mágócsy-Dietz S. : Adatok a gyökerek ismeretéhez. (Jegyzők.) 169. Beitrage zur Kenntnis der Wurzel. (Sitzungsber.) (42). — — bemutat három ritkább könyvet, melyek Kitaibellel vonatkozásban vannak. (Jegyzők.) 170. Moesz G. : Jegyzökönyvek. 55, 57, 130, 168, 169, 249, 298, 300, 302, 303. Sitzungsberichte (4), (23), (41), (52), (73). — — Jelentés a szakosztály 1909. évi működéséről. 57. Nyárády E. Gy. : A Bory mocsarak flórája. (Jegyzők.) 168. Paál Á. : Teratologiai megfigyelések a Phaseoluson. (Jegyzők.) 302. Páter B. : Két érdekes rendellenesség. 231. (Jegyzők.) 168. — — Zwei interessante Missbildimgen. (49). (Sitzungsber.) (^41). Péterfi M. : A Tortella squarrosa előjövetele Magyarországon. (Jegyzők.) 249. — — Über das Vorkommen von Tortella squarrosa in Ungarn. (Sitzungs- ber.) (52). Prodán Gy. : Adatok Bács-Bodrog megye és környékének flórájához. 149. — — Beitrage zur Flóra des Komitates Bács-Bodrog und Umgebung. (41). Radó E. : Néhány lomblevél fényérzö szervéről. 41. — — Über die Lichtsinnesorgane einiger Laubbliitter. (2). Rapaics R. : Törzsfejlödéatani tanulmányok a Ranunculus génusz leve- lein. (Jegyzők.) 57. — — Entwickelungsgeschichtliche Studien an den BlJittern der Gattung Ranunculus. (Sitzungsber.) (6). A Ranunculus génusz rendszere. (Jegyzők.) 131. Systema Ranunculi generis. (^Sitzungsber.) (23). — — Magyarország Ranunculusai. (Jegyzők.) 131. — — Ranunculi Hungarici. (Sitzungsber.) (24). — — A Delphinium génusz növény földrajza — Distributio geographica Delphinii generis. (Jegyzők.) 181, (Sitzungsber.) (24). Rőmer Gy. : A Primula farinosa előfordulása az erdélyi felföldön. 289, (Jegyzők.) 298. — — Das Vorkommen der Primula farinosa im siebenbürgischen Hoch- lande. (62). Sántha L. : Adatok a budai hegység zuzmóflórájának ismeretéhez. 1. — — Beitrage zur Flechtenflora des Budapester Gebirges. (1.) Seherffel A. : A Raphidonema brevirostre n. sp. egyúttal adalék a Magas- Tátra nivális flórájához. 116. — — Raphidonema hrevi rostre nov. spec. zugleich ein Beitrag zur Schnee- flora der Hoheu Tátra. (20). Schilberszky K. : Észrevételek „Páter B. Két érdekes rendellene.sség" ez. közleményéhez. 235. — — Bemerkungen zu der Mitteilung von B. Páter: Zvpei interessante Missbildungen. (50). — — rendellenes Plantago lanceolata-t mutat be. (Jegyzők.) 250. — — Rendellenesen kifejlődött körtegyümölcsről. (Jegyzők.) 299. — — Rendellenes paprikatermésről. (Jegyzők.) 299. Scliveitzer J. : Adatok a Dipsacus génusz anatómiai és fejlődéstani isme- retéhez. (Jegyzők.) 170. Szabó Z, : A magyar birodalom Knautiáinak rendszertani áttekintése. 67. — — Systematische Übersicht der Knautien der Lánder der ungarischen Krone. (7). Személyi hirek. 126, 242, 295. Personalnachrichten (22), (52), (73). P i 1 1 i t z B. : Veszprém vármegye növényzete. (Ismertetés) 125, 293. — — Ujabb histologiai és fejlődéstani megfigyelések a Knautia-génn^z fajain. 2 táblával. 183. VI Szabó Z. : Nouvelles observations concernant l'histologie et le dóveloppement des organes sur les espéces du génre Enautia. Avec 2 planches. (25), Linné legritkább nyomtatványa vonatkozásban a „Seseli elatum" nomenklatúrájával. 159. Das seltenste typographische Produkt L i n n é ' s mit Bezúg auf die Nomenklatur von Seseli elatum. (66). — — Montagnites radiosus-t mutat be. (Jegyzők.) 250. bemutatja a Cycas revoluta termőleveleit. (Jegyzők.) 250. — — Knautia SimonJtaiana n. hybr. 1. tab. 285 — 287, (59). Thaisz L. -. Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához. III. közi. 222. Beitrage zur Flóra des Abauj-Tornaer Komitats. III. Mitteíl. (48\ Szűcs J. : Tanulmányok a protoplasma perméabilitásáról. (Jegyzők.) 302. Studien über die Perméabilitat der Protoplasma. (Jegyzők.) ^74). Tuzson J. : Jelentés a Bot. Közi. 1909-iki évfolyamáról és a szakosztály vagyoni állapotáról. 60. Simon kai Lajos. 1 tábl. 251. Erinnerung an Ludwig Simonkai. Mit 1 Tafel. (53). — — Magyarország növény földrajzi térképe Simonkai L. hagyatékából. 1 tábl. 288. Pflanzengeographische Karte Ungarns aus dem Nachlasse L. Simon- kais. Mit 1 Karte. (60). — — A bruxellesi nemzetközi botanikai kongresszusról. (Jegyzők.) 298. "Wagner J. :Üj Ceníoitreo-f aj keverékek. (Jegyzők. > 66. Neue Centaurea-Ryhnáen (Sitzungsber.) (23). n. (Excl. pag. 255—281.) Acanthus longifolius 157, Acarospora castanea 2, glaucocarpa 2, 5, 6, 17, V. percaena 6, 17, glebosa 2, oligospora 6, 18, squamulosa 17, Acer campestre v. normálé 229, v. suberosum 39, tataricum 229, Achillea asplenifolia 158, collina 40, millefolium 40, Aconitum gracile 223, 228, Adonis aestivalis 37, flammeus 154, vernalis 37, 154, Agropyrum crista- tum 151, V. imbricatum 227, v. typicum 227, intermedium 227, Agrostemma githago 37, Agrostis álba 35, 149, canina 226, vulgáris 149, Ajiiga Lax- manni 39, reptans 39, Alectorolophtis parviflorus 40, Alkanna tinctoria 157, Alliaria officinalis 38, 154, Allium pallens 100, 101, vineale 151, Alnus spuria 227, Alopecurus geniculatus 149, pratensis 35, Alsine verna 153, viscosa 153, Althaea cannabina 156, micrantha 156, Alyssum calycinum 38, desertorum 154, Ambrosia artemisifolia 303, Amerospo- riura aterrimum 199, Amphiloma lauugiuosa 8, 33, murorum 2, Anapty- cliia ciliaris 2, 8, 32, Anchusa Gmelini 157, officinalis 39. Andropogon gryllus 149, Androsace maxima 156, Anemone uemorosa 37, pulsatilla V. grandis 22-^, ranunculoides 37, Angelica montana 229, Anthemis austriaca 40, 158, Anthericum Liliago 100, 101, Anthriscus cerefolium b. trichosperma 39, vulgáris 39, Anthyllis vulneraria b. polyphylla 38, Apera spica venti 149, Apospliaeria cladoniae 199, Aquilegia vul- gáris 43, Arabis auriculata 38, Halieri 228, hirsuta 38, 154, 228, turrita vn 228, Arbutus unedo 300, Ardisia crispa 42, Arenaria serpyllifolia 37, V. viscidula 228, Aristolochia brasilica 42, clematitis 37, Arrhenatiie- rum elatius 150, Arteraisia campestris v. sericea 158, monogyna 158, 222, 230, pontica 158, scoparia 158, Arthonia punctiformis 7, 10, Árum maculatum 36, 151, Asarum europaeum 37, Ascochyta spec. div. 199, Asparagus oflficmalis 152, Asperugo procumbens 39, 157, Asperula cynanchica 157, galioides ^. hirsuta 40, glauca 40, odorata 40, Asplsnium trichoraanes 149, viride 222, 225, Aster bellidiastrum 230, canus 158, linosyris 157, pannonicus 153, 158, tinctorius 158, Asteroma spec. div. 200, Astragalus austriacus 155, onobrychis 156, 229, vesicarius 38, Atrip- lex magvak polymorphismusa 301 (74), roseum 153, tataricum 153, Atropa Beliadonna 157, Atropis limosa 150, 222, 226, peisonis 150, Bacidia anomala 2, 7, 14, arceutina 7, 13, herbarum 8, 14, umbrina 5, 14, Baeomyces byssoideus 4, 15, roseus 2, 4, 15, Barbarea arcuata 228, Bassia sedoides 222, 227, Bellis perennis 40, Berula angustifolia 156, Betula pubescens 222, 227, Biatorella pruino.sa 6, 17, Black- stonia perfoliata 157, serotina 156, Blastenia ferruginea 8, 27, ochracea 6, 27, rupestris v. rufescens 5, 28, Botrychiura lunaria 223, 225, Botryo- diplodia torsythiae 200, Brachypodiura silvaticum 151, Brassai S. 303 (75), Briza média 150, Bromus arvensis 150, asper 150, commutatus 150, hordaceus 150, b. simplicissimus 36, f. nanus 150, inermis 150, f. pel- litus 150, japonicus v. grossus 227, v. vestitus 150, squarrosus 150, sterilis 150, f. lanuginosus 36, subsquarrosus 150, tectorum v. longipilus 36, 150, Brunella dissecta 222, 229, grandiflora 229, pinnatifida 229, Bryonia álba 40, Buellia atroalba 7, 8, 31, chalybeia 7, 31, parasema 8, v. disci- formis 7, 31, stellulata 7, 31, Bulboschoenus maritimus 227, Bupleurum. rotimdifolium 39, tenuissimum 156, Calamagrostis Epigeios 35, v. intermedia 35,Calamintlia acinos 39, Calathea Warscewiczii 42, zebrina 42, Calepina Corvini 154, Calicium quercinum 7, 10, Callisia repens 45*, 50— 52, (4 , Callopisma steropeum 2, Caloplaca arenaria 7, 30, aurantiaca 6, 28, callopisma 7, 29, cerina 6, 8, 28, chalybeia 6, 28, elegáns 7, 29, fulgens 7, 29, fuscoatra 6, 28, luteoalba f rupestris 7, 30, miirorum 7, 30, steropea 6, 29, variábilis 6, 28, Caltha palustris 37, Camarosporiiiin spec. div. 200 — 201, Caraelina alyssum 228, microcarpa 38, Campanula carpatica ssp. turbinata 230, divergens 222, 223, sibirica 40, 157, ssp. divergens 230, Trachelium 157, turbinata 224. Camphorosma ovata 153, Campylobotrys sanguinea 42, Candellari- ella vitellina 7, 8, 23, Capsella bursapastoris 38, 249, Cardaraine pra- tensis 38, Carduus coUinus 230, hamulosus 230, Carex actita 151, acuti- formis 151, brevicoUis 36, Buekii 151, distans 151, 227, divisa 151, divulsa 36, glauca 151, Goodenoughii pr. turfosa 227, Goodenowii 36, gracilis 36, hirta 36, 151, f. subhirtaeformis 227, leporina f. longibracteata 227, Michelii 151, montana 151, paniculata 227, praecox 36, 151, b. paliida 36, pseudocyperus 151. riparia 151, Schreberi 151, silvatica 151, stenophylla 151, stricta 151, tomentosa 36, umbrosa 227, vesicaria 151, vulpina 36, Carpinus Betulus 37, Cartharaus lanatus 158, Castanea vesca 152, Catabrosa aquatica 226, VHI Catillaria chalybea 2, 5, 13, lenticularis f. sulphurea 5, 13, Catinula turgida 201, Centaurea aliena 66, (23), arenaria 158, calcitrapa 158, Fritschii 158, jacea sv. pannonica 230, v. typica 230, maculosa ssp. rhenana 230, ma'j-yari 158, Michaeli 230, micranthos 158, Pancicii 66, (23), pannonica 158, phrygia ssp. austriaca 230, pseudostenolepis 230, Reichenbachioides 66, rhenana 158, Richteriana 66, (23), Sadleriana 158, Sándorii 66, (23), scabiosa ssp. euscabiosa 230, Tauscheri 158, Cephalanthera álba 36, 152, 227, longifolia 152, Cephalaria alpina 171—197, 174*, (45), laevigata 171—197, 185*, (45), leucantha 171—197, 193*, (45), tatarica 192, 195, transsilvanica 171—197, 174*, 179*, 191*, 183*, 185*, (45), Cerastium brachypetalum 37, glutinosum 37, 227, triviale 37, vulgatum 37, v. holosteoides 227, Cerintlie minor 39, Chaenorrhinuin viscidum 230, Chaerophyllum cicutaria 222, 229, temiilum 39, Chaetomella atra 201, f. charticola 201, Cliaetoplioma georgináé 201, Chamaeplium officináié 38, daelidoninra május 37, Chionaster nivalis 117, (20), Chrysanthemura corymbosum 40, leucan- themum 40, Cicliorium intybus 40, Cicinnobolus Cesatii 201, Circaea intermedia 222, 223, 229, lutetiana 156, Cirsium brachycephalum 158, pannonicum 230, Cladonia spec. div. 15 — 17, Clathrus cancellatus 250, Clematis integrifolia 37, vitaiba 37, Coldiicum arenarium 151, autumnale ;-i6, Collema flaccidum 5, 18, glaucescens 2, 5, 18, limosum 3, melaenum 5, 6, 19, multiíidum 3, multjpartitum 5, 6, 18, Colletotricliura. gloeos- porioides v. hederae 55, Colutea arborescens 38, orientális 38, Coniothy- rium spec. div. 201— 202, Conium maculatum 156, Convallaria majális 36, Convolvulus arvensis 39, Corispermum nitidum 153, Cornus san- guinea 39, Coronilla varia 38. Corydalis cava 37, Gebleri 228, pumila 154, Corylus avellana 37, Coryneura corni-albae 220, Cotoneaster integerrima 223, 228, melanocarpa 222, 228, (49), Crataegus monogyna 38, torminalis 38, Crepis Jacquini 223, 230, praemorsa 40, Crypsis aculeata 153, Cryptostictis caudata 202. Cuscuta europaea 39, Cycas revoluta 250, 300, (74), Cynanchum Vincetoxicum 39, Cynoglossum Haenkei 224, 229, hungaricum 157, officináié 157, Cyperus flavescens 151, glomeratus 151, longus 151, pannonicus 151, Cypripediura barbatum 42, calceolus 227, venustum 42, Cytisus aggregatus 155. arenarius 155, austriacus 155, f. aureus 38, f. ochroleuca 155, hirsutus 38, 224, 228, laburnum 38, paliidus 155, Rochelii 155, Cytospora spec. div. 202 — 203, Cytosporina crataegi 203. Dactylis glomerata ^^ ciliata 35, f. pendula 150, Delphiniuni consolida 37, Deataria bulbifera 38, Dermatocarpon adriaticum 55, hepaticum 4, 5, 10, rainiatum 5, 8, 10, pusillum4, 5, 9, Desmodium. gyrans 42, 45*, (3), Diantlius atropurpureus 37, giganteus 153, intermedius 153, petraeus 303, (75), serotinus 153, superbus 227, Dichoraera elaeagni 203, persicae 203, Saubinetti 203, Dictamnus albus 38, Digitális ambigua 157, Diplachne serotina 224, 226, Diplodia spec. div. 203—206, Diplodina spec. div. 206, 207, Diplotaxis tenuifolia 154, Dipsacus fullonum 185, (72), laciniatus 189, (71), pilosus 293-294, (72), silvestris 185, 293—294, (72), Doronicnm hungaricum 158, Dorycnium germanicum 229, herbaceum 225, Dothiorella spec. div. 207, Draba carinthiaca* 282, 284, (58), Dorneri 282. (59), Dörfleri 283 (58), fladnizensis 285, (59), frigida 282, Hoppeana 284, IX (58), Kotschyi 282, 284, (58), ossetica 282, 283, (58), repens 283, Simonkaiana* 281, 283, (57 1, stellata 282, 283, (58) stylosa, 282,(59), tomentosa 282, (58>, Dracocephalura austriacum 107, Drosera rotundifolia 222, 228. Echites rubro-vcnosa 42, Echium altissimum 157,vulgare 39,Elodea canadensis 149, Endopyrenium bepaticum 2, Epilobiura Lámii 229, Epipactis latifolia 152, 227, palustris 100, 101, Equisetuni ramosissimum 149, Eragrostis megastachya 150, minor 150, pilosa 150, Eranthemnin igneum 44, 45*. 47. 49, (3), Schoraburgkii 44, 45», 49, 50, (3), Eranthis hiemalis 153, 168, 241, 52), Erechthites praealta 40, Erigeron acer40, droebachen.sis 230, Eriophorum. latifolium 151, Eriospora leucostoma 207, Erodium cicntariiun 38, 156, Erysiinum canescens 154, erysimoides V. Wittmanni 228, pannonicuni 38, strictum 38, Erythraea pulchella 156, uliginosa 156, Euphorbia cyparis.siaa 38, v. pinifolia 229, esula 38, falcata 38, Gerardiana 156, helio.scopia 38, lucida 38, 156, palustris 38, 156, poly- chroma 38, 229, Evernia prunastri 2, 6, 8, 26, Evonyraus eiiropaea 39, nana 45*, (3), verrucosa 39. Fagus silvatica 37, Festuca carpatica f. pseudolaxa 303, (75), dal- matíca 223, myuros 36, ovina v. augusliflora 226, sv. barbulata 226. pr. dalmatica 226, pr. euvalesiaca 226, sv. hirsuta 226, v. pallens 226, v. parvi- flora 2-'6, pr. pseudoviaa 226, sv. rupicola 226, v. typica 226, pratensis 150, pseudovina 150, rabra 150, rutila 150, vaginata 150, valesiaca 150, ssp. sulcata 36, ssp. pseudovina 36, Filipendula ulmaria 228, Fittonia Ver- schaffeltii 43, 49, Fragaria moschata 38, vesca a silvestris 38, Fraxinus excelsior 39, ornus 39, Fuckelia ribis 208, Fumana procumbens 156, Fumaria oftíciaalis 37, Schleicheri 228, Vaillantii 37, Fusicoccum tibro- sum 208. Gagea arvensis 151, pusilla 151, Galanthus nivalis 36, Galium aparine 40, boreale 40, 230, cruciatum 40, moUugo 40, retrorsum 157, tricorne 40, verum 40, Genista elatior 155, pilosa 224, 228, tinctoria 155, Geránium pusillum 156. Robertianum 156, sanguineum 38, Geum montanuni íi gemini- florum H03, (75), rivale 222. urbanum 38, 154, Gladiolus imbricatus 36, Gloeosporiuni phomoides 220, tremulae 220, Glechoma hederacea 39, hirsuta 39, Graphis scripta 2, 7, 11, 55, Gyalecta leucaspis 5, 11. Hangszerfák 30!, Haplosporella germanica 208, Haynaldia villosa 151, Hedera helix 39, Heleocharis ovata 151, palustris 151, uni- glumis 151, Heleocbloa alopecuroides 149, schoenoides 149, Heiian- tberaura canum 225, 229, hirsutum 39, Helichrysum arenarium 158, Helleborus odorus 37, 153, viridis 37, Hemigraphis Decaisneana 44, 45*, 46, 47, 3), Hendersonia spec. div. 208—209, Hepatica triloba 37, Hieracium macranthura 40, pilosella 40, Hieracium spec. div. 291, Hippuris vulgáris 156, Holosteum umbellatum 37, Hordeum Gussonianum 151, leporinum 36, pubescens 151, Hottonia palustris 2, 23, 229, Humulus lupulus 37, Hydrocliaris morsus ranae 149, Hypericum perforatum 39. Imbricaria spec. div. 2, Imperatoria Ostruthium 160, Inula britannica 158, Iris arenaria 36, 152, graminea 36, ochroleuca pr. subbarbata 227, Pseudacorus 36, 152, subbarbata 222, (49), variegata 152, Isatis prae- cox 224, V. hebecarpa 228, Juncus alratus 222, 227, compressus 151, Gerardi 151. Kickxia spuria 300, (74), Knautia albanica 84, (9), (12), arvensis 39, 40, (11), V. budensis* 76, (8), (11), v. dumetorum 77, (8), (12), v. Kitai- belii 80, (8), (11), V. polymorpha 73, (8), (11), asperifolia 286, (59), byzantina 287, craciuneleusis 287, i59), Degeni 287, dinarica 79*, 94, (10), (16), v. croa- tica 95, V. macrophylla 79*, 96, v. Malyana 87*, 96, v. sericea 79*, 96, v. serratula 79*, 97, v. strigosa 95, dryraeia* 92, 139, (9), (15), v. Heuffeliana 93, (9), integrifolia, 67, 134, (7), (10), v. hybrida*, 67, (7), intermedia 94, (10), (16), leucopbaea 287, longifolia 75,* 91, 285—287, (9j, (14),. macedonica* 70, (7), (11), orientális* 67, 133, (7), (10), purpurea 82, (8), (13), v. dalma- tica 84, (9), (13), v. dissecta 83, (8), (13), v. illyrica 82, (13), v. montene- grina 83, (8), (13), sarajevensis 97, (10), (15), silvatica 59, 285—287, (14), V. dipsaciíolia 86, 286, (9), (15), v. lancifolia 71*, 90, 286, (9), (15), v. pocu- tica 71*, 89, 286, (9), (15), v. turocensis 89, (9), (15), Simonkaiana* 285-287, (59), Timeroyi 287, travnicensis 84, (9), (12), v. Clementii 85, [dj, (14), v. crassifolia 85, (9), (14), velebitica 84, (9), (13), Visianii 69, 287, (7), (10), Kochia arenaria 153, prostrata 153, Kodolányi A. 303, Koeleria gra- cilis 35, 150, Körtegyüraölcs, rendellenes, 299. Lactuca perennis 222—224, 230, saligna f. Ruppiana 230, Lamium album 39, amplexicaule 39, galeobdolon 39, inflatum 303, (75), maculatum 39, purpureum 39, Lappula echinata 39, 157, Lapsana communis 40, Laser- pitium latifolium v. glabrum 229, Latliyrus megalanthus 229, niger 38, Nissolia V. puberulus 229, vernus 38, Lavatera thuringiaca 156, Lecania Rabenhorstii 6, 23, Leeanora spec. div. 21 — 23, Lecidea spec. div. 11—13, Lecidella enteroleuca 2, Leontodon incanus 40, medius 303, (75), Leo- nurus cardiaca 39, Lepidium campestre 38, crassifolium 153, 154, draba 38, Leptogiura atrccoeruleum 6, 8, 19, diffractum 6, 19, lacerum 2, Lep- totes bicolor 42, Leucojum aestivum 36, 152, Libertella taleola 220, Ligularia sibirica 290, (65), Ligustrum, vulgare 39, Lirananth.eraum nymphaeoides 157, Linaria Elatinc 101, Linaria genistifolia 157, vulgáris 39, 229, 3U0, (74), Linum austriacum 38, 156, Litlaospermum arvense 39, 157, officináié 157, purpureo-coeruleum 39, 157, Lolium perenne 36, Lonicera caprifolium 40, Lotus corniculatus 38, pr. teuuifolius 229, sili- quosus 222, 229, tenuifolius 155, Luzula campestris 151, Forsteri 86, pilosa 227, Lyclinis flos cuculi 37, Lycium vulgare 39, Lysimacliia num- mularia 39, Lythrum virgatum 156. Malachium aquaticum 37, Malva silvestris, hispidula 39, Maranta Massangeana 42, Marsilia quadrifolia 149, Matricaria chamomilla 40, discoidea 100, Marssonia Panattoniana 220, rosae 220, Medicago falcata 38, v. viscosa 229, Melarapyruna bihariense 222, nemorosum f. virens 230, Melanconium hederae 221, stromaticum 221, Melandryum album 37, XI 249, Melica altissima 150, transsilvanica 35, f. Holubyana 150, uniflora 226, 35, Melittis mellissophyllum 39, Mentha arvensis 101, pulegium 229, spicata 101, verticillata 229, Wierzbickyana 157, Mercurialis perennis 38, Microdiplodia spec. div. 209. Mikania violacea 42, Milium eflfusum 35, Minuartia fasciculata 225, 227, frutescens 222, recurva ssp. frutescens 227, Monotropa hypopitys 101, Montagnites radiosus 250, Muscari comosum 36, 152, racemosum 36, 152, transsilvanicum 152, Myosotis arvensis 39, caespitosa 157, hispida 39, palustris 39, 157, v. scabra 157, sparsiflora 39, Myosurus minimus 153, Myriopliylluin verticillatum 156, Myxosporium spec div. 221. Naemospora croceola 221, populina 221, tenuissima 221, Nastur- tium amphibium 154, Kerneri 154, Neottia nidus avis 36, 152, Nepeta pannonica 222, 224, 229, Nephrodium thelypteris 149, Nigella arvensis 37, Nomenclator Simonkaianus 256 — 273, Nonnea pulla 39 v. atra 229, Nymphaea álba 37, 153. Oenanthe aquatica 229, Onobrychis arenaria 156, montana ^. transsilvanica 303, (75), viciaefolia 38, Onosraa arenarium 157, Opegrapha varia 2, 7, 10, zonata 5, 10, Oplirys aranifera 36, muscifera 36, Orchis latifolia 152. railitari.s 36, palustris 152, purpurea 36, 152, Origanum, vul- gare 157, Orlaya grandiflora 156, OmithogaluirL Bouchéanum 100, 152, pyramidale 152, umbellatum 36, 152, Orobanche caryophyllacea 230, lutea 230. Pallasia aculeata 149, Pannaria pezizoides 8, 19, Papaver pyrenaicum 304, rhoeas 37, Paprikatermés, rendellenes, 299, Parietaria officinalis 152, Paris quadrifolia 227, Parmelia spec. div. 24—26, Par- meliopsis ambigua 7, 24, Peloria 300, Peltigera aphtosa 2, 20, canina 2, 5, 6, s, 20, rufescens 5, 8, 20, Peperomia pulchella 50, Pertusaria communis 6, 7, 20, Pestalozzia Castagnei 221, Petrezselyemkonty 231*, 233, 237, Petroselinum sativum (49), Peucedanura alsaticum 156, Cervaria 156, ofticinale 156, Phaseolus vulgáris 302, Philodendron cuspidatnm 42, erubescens 42, Phleum nodosum 149, panículatum 149, Phlomis tuberosa 229. Phlyctaena magnusiana 209, Phoraa spec. div. 210—214, Phragmites communis 35, Phyllosticta spec. div. 214—215, Ph.ysalis Alkekengi 39, 101, 150, Physcia spec. div. 32, Phyteuma canescens 225, 230, Picea montana 299, (74), Picris hieracioides 100, Tatrae 303, (75), Timpinella saxifraga 156, Pinus nigra 299, (74), sil- vestris 299, (74). Piper longum 42, porphyrophyllum 42, Pirus communis 228, piraster 38, PlacintMum uigrum 7, 19, Placodiuin circinnatum 2, saxicolum 2, Placosphasria galii 216, Plantago altissima 157, arenaria 157, lanceolata 40, 250, maritima 157, Platanthera bifolia 37, Poa angusti- folia 150, bulbosa 35, collina 150, compressa 150, nemoralis 150, v. tenella 35, palustris 223, 226, 150, 36, pratensis 36, scabra 222, sterilis 226, triviá- lis 36, Polyblastiopsis meridionalis 55, Polycnemura arvense 153, v. május 227, Polygala comosa 38, 156, major 38, Polygonatum latifolíum 36, 152, multiflorum 36, Polygonura amphibium 227, arenarium 152, Bel- XII lardi 222, 2 i7, Polypodum vul^are 149, Polystichum aculeatum 225, Braunii 222, lobatum 224, Populus álba 37, nigra 37, tremula v. villosa 227, villosa 222, Potamogeton fluitans 149, lucens 149, perfoliatus 149, pusillus 149, trichoides 223, v. condylocarpus 226, Potentilla anserina 38, arenaria 38, 154, argentea 154, v. incanescens 228, Baumgarteniana 154, Haynaldiana 304, 282, reptans 38, rubens 38, 154, supina 154, Poterium. sarguisorba 38, Primula acaulis (63), carpatica, 222, 229. farinosa 289—291, 298 és (62). longiflora (289—291), (621 Protoplasma perméalilitásról 302, Prunus avium pr. silvestris 228, chamaecerasus 38, fruticosa 228, padus 228, Psororaa crassum 2, fulgens 2, Psorotichia lugubris 6, 18, vermi- culata 6, 18, Pteroraonas nivalis 118, Puccinia spec. div. 104—109, Pulicaria dysenterica 158, Pulmonaria mollissima 157, officinalis 39, Pulsatilla nigricans 153, pratensis 37, vulgáris 37, Pyrenochaete Cesa- tiana 216. Quercus aurea 152, austriaca 152, borealis 152, lanuginosa 225, 227, 240, (51), pedunculata 37, sessiliflora 37. Rabenliorstia ribesia 216, Ramalina calicaris 2, 8, 26, farinacea 6, 8, 26, fraxinea 2, 8, 26, polliraria 8, 27, Ramularia spec. div. 109— 116, Ranunculus acris 37, aquatilis 153, 228, bulbosus 37, circinatus 228. ficaria 37, fluitans 153, flaminula 228, illyricus 153. lateriflorus 153, pauci- stamineus 37, pedatus 153, polyanthemus 37, 153, polyphyllus 153, repens 37, Sardous 153, sceleratus 37, Steveni 153, Rapliidonema breviroí-tie 116—123, 118', (20— (22), nivale 121, (21), Reseda inodora 154, lutea 38, Rhabdospora spec. div. 216—217, Rhizocarpon distin -tuni 5, 15, geo- graphicum 2, 4, 5, 15. petraeum 6, 15, viridiatrum 6, 15, Ribes alpinuin f. Scopolii 222, 228, Rinodina spec. div. 31, Roripa amphibia, variifolia 38, Kerneri 38, Morisonii 228, Reichenbachii 228, silvestris 38, v. rivulariá 22c, Rosa spec. div. 154, 155, Rubus caesius 38, 154, Rumex acetosa 37, acetosella, 37, alpinus 224, 227, crispus 37, hydrolapathum 37, 152, limosus 152, lingulatus 152, maritimus 152, odontocarpus 227, patientia 152, pulcher 152, sanguineus 37, silvester 152, Ruscus aculeatus 36. Sagittaria segittifolia 149, 226, Salix álba 37, cinerea 222, 227, Jacquinii 303, (75), rosiuarinifolia 152, silesiaca 224, 227, Salsola Káli 153, soda 153, Salvia Aethiopis 157, austriaca 229, glutinosa 157, nemo- rosa 39, 229, pratensis 39, 43, splendens 44, 45*, 46. (3), Saivinia natans, 149, Sarabueus nigra 40, Sanguisorba officinalis 154, polygama 154, Sanicula europaea 39, Sarcogyne priunosa 2, Saxifraga aizoon 223, bulbifera 154, tridactylites 154, Scabiosa banatica v. pseudobanatica 230, canescens 157, Schizopliylluni alneum 55, Scilla autumnalis 152, bifolia 151, Sehoenoplectus tabernaemontanus 228, 227, Scindapsus argyreus 42, Scirpus compressus 151, Holoschoenus 151, lacustris 36, 151, Micbelianus 151, Scleranthus annuus 101, Scorzonera austriaca 230, humilis 23U, Jacquiniana 230, purpurea 230, Scrophularia nodosa 39, Scutellaria hastifolia 39, Secale fragile 151, Sedum acre 38, Selinum carvifolia 229, Sempervivum assimile 222, 225, 228, Senecio aurantiacus 224, XIII 230, campester 223, 230, tenuifolius 158, tomentosus 158, vernalis 158, Septoria spec. div. 217 — 219, ornithogalicola 100, Serratula tinctoria 158, Seseli annuum 156, elatius 160, (66)— (70), elatum 160, (66)- (70), glaucum (68)— (70), Gouani (69), inontaniim (68), Sesleria calcarea 223, 124, coerulea 226, Setaria glauca 149, verticillata 149, viridis 149, v. Weinmannii 149, Silaus Rochelii 225, 229, Silene conica 153, longiflora 153, nutans 37, parviílora 153, venosa 153, Simonkai L. 251—255, Simonkai L.-alapitvány 300, 302, 304, Sinapis arvensis 38, Sisymbrium columnae 38, Loeselii 228, pannonicum 38, sinapistrum 228, Sophia 38, Sium lati- folium 223, 229, Solanum dulcamara 39, Solidago virgaurea 157, Solo- rinella asteriscus 2, 4, 20, Sorbus torminalis 225, 228, Sparganium ramosum ssp. polyedrum 226, Spliaeropsis spec. div. 219, Spergula vulgáris 228, Spergularia média 153, rubra 153, Spliagnuni compactum V. imbricatum 55, Spiraea média 223, 224, 228, Stachys silvatica 39, Staganospora spec. div. 219 —220, Statice Gmelini 156, Staurothele clopima 5, 9, Stellaria holostea 37, média 37, nemorum 50, 222, 227, uliginosa 222, 227, Stenophragma Thalianum 154. Stereocaulon tomen- tosum 55, Stigmatomma clopimum 2, spadiceum 2, Stipa capillata 149, pennata 149, tirsa 149, Stratiotes aloides 149, Struthiopteris ger- manica 222, 223, 225, Succisa inflexa 223, 230, Sueda salsa 153, Swertia perennis 290, (65), Sympliytuin molle 222, 229, officináié 39, tuberosum 39, Synalissa ramulosa 6, 18, Synech.oblastus flaccidus 2. Syrenia cana 154, Syringa Josikaea 163, (51). Tamus communis 36, Taraxacum officináié 40, Taxus baccata 223, 226, (49), Teucrium botrys 225, chamaedrys 157, scordium 157, Thalictrum angustifolium 37, aquilegifolium 37, flexuosum 228, galioides 228, lucidum v. stenophyllum 228, Thelidium galbanum 2. Thesiuni intermedium 37, TMaspi perfoliatum 38, Thymelaea passerina 156, Thynius carpaticus 224, 229, collinus 229, Marschallianus 39, Toninia aromatica 4, 5, 14, cinereovirens 2, 5, 14, coeruleo-nigricans 4, 5, 8, 14, mammilaris 5, 14, Tortella squarrosa 249, Tragopogon dubius 230, orientális 40, Tragus racemosus 149, Trapa natans 156, Tribulus orien- tális 156, Trifoliura alpestre 38, filiforme 155, laevigatum 155 montanum 38, pannonicum 228, parviflorum 155, pratense 1. albiflonim 228, repens 38, rubens 229, spontaneum 38, striatum 155, TriglocMn palustre 149,Trisetum alpestre 224, flavescens ssp. alpestre 226, Triticum glaucum 36, repens 36, Trullula olivascens 221, Tunica proliiéra 153, Tussilago farfara 40, Typha latifolia 35, Typlioides arundinacea 226. Ulmus campestris 37, pedunculata 37, laevis 227, Usnea articulata 8, 27, barbata 2, v. hirta 8, 27. Vaccaria grandiflora 37, Valeriána dioica 232, montana 232, officinalis 231, 233*, 235, (49), phu 232, sambucifolia 40, 224, 230, 232, Valerianella dentata f. Morisonii 40, olitoria 40, Variolaria communis 2, Ventenata dubia 149, Veratrum album 100, Verbascum australe 157, blattaria 39, phoeniceum 39, 229, pulverulentum 157, Verrai- Clüaria spec. div. 220, Veronica aquatica 230, arvensis 157, austriaca 39, dentata 230, longifolia 236, polita 40, prostrata 39, scutellata 157, 230, ser- XIV pyllifolia 40, spicata v. subcanescens 230, triphylla 157, verna 157, Verru- caria calciseda 2, 5, 9, lecideoides 5, 9, marmorae v. Hoffmanni 55, muralis 5, 9, Viburnum lantana 40, opulus 40, Vicia cracca b. lineáris 38, pan- nonica, striata 38, sativa 38, serratifolia 100, 101, sordida 156, tenuifolia 229, villosa 38, Vinca herbacea 229, minor 39, 157, Yiola álba 156, arenaria 156, arvensis 39, canina 156, 229, elatior 229, hirta 156, mirabilis 229, Viscum album 37. Webera elongata 55. Xantlioria lychnea 7, 8, 30, parietina 7, 8, 30. Pag. 1-66, (l)-(6) 1910, Jan, 15. „ 67-132, (7j-(24) , , 133-170, (25)-(42) , 171—250, (44)— (52) 251—304, (53) -(74) Apr, 20. Jún., 25. Szept., 25. Decz., 30. MAR IX. KÖTET. 1910. 11/15. 1. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÜZRKMÜKÜDÉSÉVEL SZERKESZTI TUZSON JÁNOS MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VHI., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1910. TARTALOM. TABLE DES MATIÉRES. — INHALT. Oldal Sántha László: Adatok a budai hegység zuztnóflórájának ismere- téhez 1 Bartal K. : Adatok Szekszárd környékének flórájához .... 33 Radó Endre: Néhány lomblevél fényérzö szervéről 41 Növénytani repertórium 53 Szakosztályi ügyek 55 * * L. Sántha: Beitrage zur Flechtenflora des Budapester Gebirges (1) K. Bartal: Beitrage zur Flóra der Umgebung von Szekszárd , (2) E. Radó: Über die Lichtsinnesorgane einiger Laubblatter . . . (2) Sitzungsberichte (4> A KIRÁLYI MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYA mély fáj- dalommal jelenti, hogy Dr. SIMONKAI LAJOS TUD. EGYET. M. TANÁR, NYUO. KÖZÉPISK. TANÁR, TÁR- SULATUNK VÁLASZTMÁNYI TAGJA 1910 január 2-án, életének 60. évében elhunyt. Szakosztályunk egyik buzgó munkástagját vesztette el benne, a magyar florisztika pedig legalaposabb ismerőjét, lelkes hivét gyászolja az elhunytban, ki alapos tudásával és fáradhatatlan munkásságával hazájának határain túl is méltó elismerésben részesült s nevének a botanikai iro- dalomban maradandó helyet biztosított. Korai elhunytát mélyen fájlaljuk, emlékét pe- dig kegyelettel megőrizzük! BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IX. KÖTET. IQIO. 11/15. 1. FÜZET. Sántha László: Adatok a budai hegység zuzmó- flórájának ismeretéhez. Hazai znznióirodalimink meglelietösen szegény. Mindenütt, úgy nálunk is a növénytan tudományával régebben leginkább orvosok foglalkoztak, a kik a növényeket hasznos, illetőleg kártékony voltuk miatt tanulmányozták. A zuzmók pedig ahhoz a növénycsoporthoz tartoznak, melynek sorában alig néhány faj szolgál gyógyitó anyagul vagy tápszerül, úgyszintén különös kártékonyságukkal sem tűnnek ki — ezért oly emberek ügyei- mét, kik főképen e szempontból nézték a növényeket, könnyen elkerülhették. De később is kicsinységük, sokszor alig feltűnő alakjuk miatt elhauyagolt tudományág volt a lichenologia, csak a mikroszkóp feltalálásától kezdve lendült fel. A XVI. századig alig egy-két faj volt ismeretes, csak ettől kezdve indult fejlődésnek a lichenologia hosszú, fáradságos és bizonytalan úton s jutott arra a magas fokra, a hol ma áll ; nálunk azonban még mindig igen kevés pártfogója akadt. A XVIII. század végéről nevezetes munka L u m n i t z e r István, Flóra Posoniensis, Lipsiae 1791, czíniü műve, melyben 486 — 503. lapokon Lichen genusz alatt 55 zuzmót ir le. Georg Wahlenberg, svéd botanikus, a Kárpátokban gyűjtött ered- ményeit 1814-ben, Flóra carpathorum principalium etc. czimen adta közre Göttingában és ebben 112 zuzmót sorol fel a Vág és Dunajecz közti területről. 1831-ben Endlicher István Flóra Posoniensis-e jelent meg, de csak 44 közönséges zuzmót sorol fel. A pozsonymegyei zuzmófiórára nézve igen értékes munkáink vannak Dr. A. Z a h 1 b r u c k n e r t ő 1, nevezetesen : Zur Flechtenílora des Pressburger Komitats. (A Pozsony, orvos és term.-tud. egyes. közi. Új folyam, VIII. köt. [1894] pag. 19—84; X. köt. [1899]); Neue Beitráge zur Flechtenílora des Pozsonyer Komitats (1. c. XVI. köt. [1904] pag. 119-131), melyekben a szerző Lumnitzer, Endlicher és Bolla adatait revideálta és rektiíikálta és annyira kibővítette, hogy a pozsonymegyei Kis-Kárpátok zuzmóflóráját tekintve a jól ismert területek közé tartozik. 2 SÁNTHA LÁSZLÓ Hazánkban specziálisan zuzmókkal egészen a niult század hatvanas évéig" nem foglalkozott senki rendszeresen, ebben az időben kezdett dolgozni kiváló botanikusunk Hazslinszky Frigyes, majd Lojka Hugó, kiknek értekezései a bécsi Zool. bot. Gesellsch. Verhandlung-jában és a Magy. T. Akadémia niath. és term.-tud. közleményeiben jelentek meg. Azóta pedig alig egy-két kisebb dolgozat jelent meg nálunk, a mely a hazai zuzmóflórával foglalkozik. Még kevesebb azon munkáknak a száma, melyekben a budai hegység zuzmóflórájára találunk ada- tokat, bár Budapest környékének flórájával már számosan fog- lalkoztak, de ezen művek is a fősúlyt a virágos növényekre fektetve, csak igen kevés adatot szolgáltatnak a zuzmóflórához. Mindössze egy munkánk van, melyben Budapest környéki zuzmók vannak összefoglalva : Dr. B o r b á s V i n c z e : Budapestnek és környékének növényzete. Budapest 1879. A másik jelentősebb munka, melyben adatokat találhatunk a budai hegység zuzmó- flórájára : Hazslinszky Frigyes: A magyar birodalom zuzmóflórája. Budapest 1884 czímű műve. B r b á s V i n c z e említett munkájának 34 — 35. lapján a következő budai hegységről származó 35 zuzmót sorolja fel : 1. Cladonia pyxidata L. 2. C endiviaefolia D i c k s. 3. C. fimbriata L. 4. C. furcata Schreb. 5. ('. alcicornis Krb. 6. Ramalina fraxinea L. 7. R. calycaris L. 8. üsnea bar- bata L. 9. Evernia prunastri L. 10. Anaptychia ciliaris L. 11. Peltigera aphtosa L. J2. P. canina L. 13. Imbricaria per- lata L. 14. I. caperata Dili. 15. /. tiliacea H offm. 16- /. saxa- tilis L. 17. Parmelia stellaris Krb. 18. P. pulverulenta Schreb. 19. AmpJiiloma murorum Hoffni. 20. Psoroma crassum A eh. 21. P. fulgens Krb. 22. Bínodina quercina Mass. 23. B leca- norina M a s s. 24. Lecanora paliida Schreb. 25. L subfusca L. 26. Bacidia anomala L. 27. Lecidella enteroleuca Á c h. 28. Bhizocarpon geographicum L. 29. Baeomyces roseus Pers. 30. Opegrapha varia Pers. 31. Oraphis scripta L. 32. Collema glaucesceus Hoffm. 33. Leptogiam lacerum Krb. 34. Synecho- hlastiis flaccidus Krb. 35. Variolaria communis A eh. Hazslinszky A magyar birodalom zuzmó flórájá-ba szin- tén felvette ezen adatokat s ezeken kívül még 20 zuzmófajt említ a budai hegység területéről, melyekét összehasonlítás végett itt közlök : 1. Solorinella asteriscus Anzi 2. Bnhricaria olivacea Krb. 3. Blacodium circinatum PoU. 4. P. saxicolum Poll. 5. Callopisma steropeum K r b. 6. Becanora caesioalba B o r b. 7. Acarospora glaueocarpa W a h 1. 8. A- castanea K r b. 9. A. glebosa Krb. 10. Toninia cinereovirens Schaer. 11. Catil- laria chalyóeia Borr. 12. Sarcogyne pruniosa v. major Krb. 13. S. pruinosa v. minuta Mass. 14. Endopyrenium hepaticum A eh. 15. Stigmatomma clopimum Wahlbg. 16- S. spadiceum Krb. 17. Thelidiiim galbanum Krmph. 18. Verrucaria cal- ADATOK A BUDAI HRGVÖÉG ZÜZMÓl'LÓRÁJÁNAK löMERUTÉHKZ 3 ciseda D. C. 19. Collema liniosuni Nyl. 20. C. multiíi- diini S c p. Ezen két munkán kivül a budai hegységről találunk még adatokat a Loj ka Hugó által kiadott gyűjteményben (Lichenes Regni Hungarici exsiccati, Fasc. I. 1 — 50, Fasc. II. 51 — 100, Fasc. Hl. 101—150, Fasc. IV. 151—178 [1882], Fasc V. 179 — 200 [1884J, melyben 200 zuzmó jelent meg Magyar- országról és a melyből az 1882-ig megjelenteket Hazslinszky is felvette a már emiitett munkájába. E három munkán kivül nincs más, a mely a budai hegy- ség zuzmófiórájával foglalkozna és igy az innen emiitett zuzmók száma mindössze 55, holott tekintve a vidék más tekintetben, különösen virágos növényekben, igen gazdag lióráját, ez a szám igen csekélynek mondható. Ezen adatok alajiul vételével fogtam hozzá a budapesti egyetemi herbárium anyagának átvizsgálásához és részben innen, részben pedig Loj ka Hugónak a bécsi Naturhist. Hofmuseum-ban lévő gyűjteményéből, saját gyűjté- seimet is felhasználva sikerült 40 genusz keretén belől 142 fajt és 32 fajváltozatot a budai hegységről összeállítanom. Jóleső kedves kötelességnek teszek eleget, midőn e iielyen dr. A. Zahlbruckner úrnak, a bécsi Naturhist. Hof- museum növénytani osztálya őrének és vezetőjének, a ki bécsi tartózkodásom alatt számos adattal és útbaigazítással segített dolgozatom elkészítésénél, úgyszintén dr. M á g o c s y - D i e t z S á u d r egyetemi ny. r. tanár úrnak, a budapesti tud. egye- temi növénytani intézet és növénykert igazgatójának sokoldalú szíves támogatásért é.'^ tanácsért őszinte köszönetemet fejezem ki. A terület, honnan adataim származnak, a budai hegység, Budapest, Vörösvár, Zsámbék és Budaörs közt terül el, a Pilis hegységnek egy kisebb darabja. Két részét különböztethetjük meg, a szorosabb értelemben vett budai hegységet — a honnan legtöbb adatom származik — és a nagykovácsii csoportot, mely Piliscsabától délkeleti irányban Budakeszig húzódik el. Nem akarom a hegység orographiai viszonyait részletezni, miután mint a főváros környéke úgyis eléggé ismeretes, csak geológiai alakulatáról emlékszem meg röviden, mint a zuzmók előfordulá- sára nézve fontos tényezőről. A budai hegységnek geológiai tekintetben elég egyszerű szerkezete van. A kiemelkedő csúcsokat felső triaszkorú dolomit alkotja, míg a hozzájuk csatlakozó alacsonyabb lejtők eocén- és oligocénkorú mészkővel, márgával és homokkővel vannak borítva. A csíki hegycsoport, Sashegy, Kis-Gellérthegy, Gellérthegy, nagykovácsii csoport, János-, Guger és Hármashatárhegy dolo- mitból áll, de ezeken kívül a Farkasvölgyben és Zugligetben is elég nagy mennyiségben előbukkan. Mészkő a hegység belsejé- ben mutatkozik legnagyobb mennyiségben a Nagykopasz, Remete, 1* SANTHA LÁSZLÓ hidegkúti várliegy. valamint a Hárshegy nyugati oldala ebből áll, mig a csiki hegyek nyugati lejtőjén, a Farkasvölgy alsó részében, a budai várhegyen, Rózsadombon és Szemlöhegyen budai márgát találunk. A Budakeszitől nyugatra fekvő Kopasz- hegy, a Feketehegyek délkeleti irányú ága hárshegyi homokkőből áll, a mivel azután még a Hárshegyen, a Vadaskert hegyeiben és a Solymár, Pesthideg-kut közti halmokban találkozunk, hol mint íinomszemű, hol pedig konglomerátos homokkő alakjában. Mészkő, dolomit, budai márga és kevés homokkő a főalkotó anyaga a vidéknek, de ezeknek az eloszlása is oly szétszórt, hogy nem lehet a hegységet geológiai alapon övekre osztani. nem tudtam e miatt a zuzmóflórában sem ilynemű különbségeket tenni; annál is inkább, mivel a rendelkezésemre áiló anyagban alig egynéhány fajnak előfordulása volt bizonyos helyhez kötve, mint pl. a Solormella asteriscus A n z i a Farkasvölgyben, a Rhizocarpon geographicum D. C. a Felsökecskehegyen. A feldolgozott zuzmók legnagyobb része kőzetekről szár- mazik s mint ilyenek a xerophyta típust íüntetiií fel, tehát alkal- mazkodnak az alzat szárazságához. Ez az alkalmazkodás külö- nösen a kéreg és bélréteg igen erős kifejlődésében nyilatkozik, melyhez még a zuzmósavakban való nagy gazdagságuk is járul. Elias Mag n US Fries „ Lichenographia Europaea refor- mata" (1831) czimű munkájában három osztályban egyesíti a zuzmókat az aijazatuk szerint, megkülönböztetnie, fán (solum arboreum), földön (solum terrestre) és sziklán, köveken (solum saxatile) élőket. Ezen osztályokon belől a földön és sziklákon élőknél legélesebb különbséget az anyag minősége szerint tehe- tünk, a mennyiben a kovasavas substratumon élők megkülön- böztethetők a meszesen élőktől; a mi azonban nem jelenti azt. hogy az egyik substratum jellemző zuzmója (pl. a kovasavasé) át nem mehet a másikra is, de ez esetben, mint Zahlbruckner említi, a zuzmó rendesen elveszíti jellemző alakját is. A zuzmo- flórára nagy befolyással van a substratum minősége, ennek alapján kísérlettem meg összeállítani a budai hegység zuzmóit, kovasavas és meszes talajon^ illetőleg sziklákon élők csoportjába. Földön élő zuzmók ; solum terrestre. Species terrestres siliceae. Species terrestres calcareae. 1. Dermatocarpon pusillum 2. „ hepaticum 1. Lecidea grauulosa 2. „ decipiens 3. Toninia coeruleonigricans 3. Tojiinia coeruleonigricans 4. „ aromatica 5. Baeomyces byssoides 6. ,, roseus 4. Cladonia rangiferina ADATOK A BUDAI HEQY8ÉG ZUZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERKTÉHEZ 7. Cladonia endiviaefolia 8. „ íimbriata 9. „ fiircata 10. „ „ f. racemosa 11. „ pyxidata 12. Acarospora glaiicocarpa 13. CoUema flacciduni 14. „ g-laitcescens 15. ,. melaeniim 16. Peltigera canina 17. „ rufescens 5. Cladonia cariosa 6. „ endiviaefolia í. furcata 8. 9. „ f. racemosa pyxidata 10. Collema multipartitum 11. Lecanora crassa 12. „ cerinuin Köveken, sziklákon élő zuzmók; solum saxatUe. Species siliceae saxicolae. Species calcareae saxieolae. 1. Verrucaria calciseda 2. „ muralis 3. „ lecideoides 4. Stauroihele clopima 5. Dermatocarpon miniatunr 6. „ pusillum 7. „ liepaticum 1. Opegrapha zonata 2. Lecidea enteroleuca v, puiigens 3. Lecidea fiimosa v. grisella 8. Oyalecta leucaspis 9. Blastenia rupestris v. ru fescens 4. latypea 10. Lecidea latypea o. „ coarctata y. elacista 6. leucophaea 11. decipiens 12. testacea 7. Catillaria chalybea 8. Bacidia umbriiia f. com- pacta 9. Toninia aromatica 10. Rhizocarpon distinctum 13. Catillaria lenticularis f. sul- phurea 14. Toninia coeruleonisrricans 15. 16. mamillaris ciuereovirens 17. Rhizocarpon geographicuni 6 SÁNTHA LÁ8ZLÓ 18. Rhizocarpon viridiatrum 11. Rhizocarpon petraeum 19. ?í petraeum 20. Biatorella pruinosa 21. » „ f. major 22. »í f. minuta 23. Acarospora glaucocarpa 24. n percaeiia V. 25. Acarospora squamulosa 12. Acarospora oligospora 26. Synalissa ramulosa 27. Psorotichia vermiculata 28. » lugubris 29. Cellema rnuitipartituni 13. Collema melaenum 30. melaenum 31. LeptogiuYi\ 1 diffractum 32. *) atrocoeruleum 14. Peltigera canina 33. Fertusaria commiinis 34. Lecanora torta calcarea v. con- 15. Lecanora intermutans 35. Lecanora crenulata 16. „ argopholis 17. „ subfusca 36. ♦> subfusca 37. V crassa 38. «1 rádiósa 18. „ Garovaglii 39. » praeradiosa 19. „ demissa 40. ?J lentigera 20. muralis v. versi- color 21. Parmelia prolixa 22. „ saxatilis 23. Evernia pruiiastri 24. Caloplaca auraiitiaca 41. Lecania Rabeiihorístii 42. Parmelia conppersa 43. Ramalina fariuacea 44. Blastenia ochracea 45. Caloplaca aurantiaca 46. „ „ Y. fla- vovirescens 47. Caloplaca clialybaea 48. „ variábilis 25. fuscoatra 49. 50. cerina steropaea ADATOK A BUDAI HEGYSRG ZUZMÓFLÓRÁJÁNAK 18MERKTÍ5HBZ 51. Caloplaca fulgens 52. „ callopisma 53. V. au- rantia 26. Caloplaca muroriiin v. niata. mi- 54. 55. 56. 57. Caloplaca elegáns „ imironini v. mi- niata Calojylaca muroniiu v. in- crustans Calojdaca liiteoalba f. ru- 27. Candellariella vitellina genuina f. 58. ])estris Candellariella vitelliiia f. genuina 59. 60. Caloplaca arenaria Xanthoria lychnea 28. 29. Xanthoria parietiiia Buellia clialybaea 61. „ parietina 30. „ paraseiiia v. di; forniis sci- 31. Buellia stelhilata 32. ,, atroalba 62. Bhiodina ocellata 63. ,, Biidensis 64. „ Bischoffii 65. „ aequatiila 33. Physcia rlimldiata 66. 67. Physcia caesia „ pulverulenta 34. „ tenella 68. „ tenella Fák kérgén élők . ; soliim arhoreum. Species corticolae. 1. Calicium quercinum 16. Lecanora subfiisca -) Arthonia punctiformis 17. Parmeliopsis ambigua 3. Opegrapha varia 18. Parmelia physodes 4. Graphis scripta 19. „ pertusa 5. Lecidea elabens 20. stygia 6. „ parasema 21. „ olivacea 7. „ ,, V. riigulosa 22. „ V. fuligi- 8. „ fusca nosa 9. Bacidia arceutina 23. Parmelia saxatilis 10. „ anomala 24. „ V. onipha. 11. Placinthium nignim lodes 12. Pertusaria cunnuunis 25. Parmelia tiliacea 13. Lecanora calcarea 26. ,, perlata 14. „ atra 27. „ cetrarioides 15. „ paliida 28. „ caperata 8 SÁNTHA LÁSZLÓ 29. Parmelia centrifuga 30. Evernia prunastri 31. Ramalina cal,vcaris 32. „ farinacea 33. „ fraxinea 34. ,, pollinaria 35. Usnea articulata 36. „ barbata v. liirta 37. Blastenia ferruginea 38. Caloplaca cerina 39. Candellariella vitellina 40. Candellariella vitellina f. genuina 41. Xanthoria lychnea 42. „ parietina 43. Buellia parasema 44. „ atroalba 45. Physcia dimidiata. 46. ,, pulveruleuta 47. „ stellaris 48. „ tenella 49. Anaptychia ciliaris Ide sorolom még a Lecidea fuliginea var. icmaleat, melyet Lojka egy Poly póruson talált a Lipótmezön. Mohokon, elpusztult növények maradványain élők az elő- zőkhöz képest sokkal csekélyebb számmal vannak : 1. 2 S. 4. 5. 6. Species muscicolae herbicolae. Dermatorcapon miniatum Bacidia herbarum Toninia coeruleonigricans Cladonia rangiferina „ digitata fimbriata 7. Cladonia pyxidata 8. Leptogium atrocoeruleum 9. Ampliiloma lanuginosa 10. Pannaria perizoides 11. Peltigera canina 12. .. rufescens IRODALOM. Dr. Borbás Vincze: Budapestnek és környékének növényzete. Budapest, 1879. Hazslinszky Frigyes: A magj-ar birodalom zuzmóflórája. Budapest, 1884. M. Fünfstück; Lichenes (Die nat. Pflanzenfamilien. I. Teil. 1. Abt. 1907, pag. 1—48). D r. A. Z a h 1 b r u c k n e r : Lichenes. Spezieller Teil (Die nat. Pflanzenfamilien. I. Teil, 1. Abt. 1907, pag. 49—00). — — Die Abhangigkeit der felsenbewobnenden Flechten von ihrer Unterlage. (^Mitt. der Sekt. f. Naturk. d. österr. Touristen-Klubs. 1890, pag. 81—83.) Magyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani tér- képéhez. H a 1 a V á t s Gyula: Budapest és Tétény vidéke. Dr. Schafarzik Ferenc z: Budapest és Szt-Endre vidéke. ADATOK A BUDAI HUGYSÉG ZÜZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 9 A budai hegységről eddig ismeretes zuzmóknak rendszertani felsorolása. Ebben a felsorolásban szorosan D r. A. Z a h 1 b r u c k u e r n e k E n g 1 e r- P r a n 1 1, Die nat. PHanzcnfamilieu, I. Teil, I. Abt. (1907) ez. müvében megjelent rendszerét követem. Siibclassis I Ascolichene.s. A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1. (1907) pag. 49. Ui'do 1 Py re^íüCfírpeae^ Fara, Verrucariaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenfam. I. I. (,1907) pag. 08. Verrucaria Mass. Kic. sull'aut. (1852) pag. 171; Th. Fries^ Gen. het. (1861) pag. 109. Sect. Euverrucaria A. Zahlbr. 1. Verrucaria calciseda D. C. FI. francé. II. (1885) pag. 317 ; Krb. Parerga (1859) pag. 3ti3 ; Arn. Lich. d. frank. Jura (1884 — 1885) pag. 217; Verrucaria rupestris [i. calciseda S c h a e r. Eiium. (1850) pag. 217: E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 43(1 Supra saxa dolomitiea in montis Józáef hegy (8 á n t h a), Guger- hegy (T o m e k !) ; Sashegy (8 z a b ó !) ; supra saxa calcarea in Hűvös- völgy (T ra e k !). 2. Verrucaria murali.s Ach. Meth. (1803) pag. 115; Schaer. Enum. (1850) pag. 218; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 847. (Borba s.) Sect. Lithoicea Mass. Mem. (1853) pag. 141. 3. Verrucaria lecideoides Krb. Parerga (1859) pag. 376; Mass. Ric. sull'aut. (1852) pag. 157. Supra saxa calcarea aprica, Lipótmezö (Lojka!), Zugliget (Toniek!). Staurothele A. Zahlbr. 4. Staurothele clopima Th. Fries, Lich. Scand. (1874) Stigmatomma clopima Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 339 Verrucaria clopima Wahl. Suppl. ad. Ach. Meth. (1803) pag. 19 Pyrenuki clopima Schaer. Enum. (1850) pag, 211. Supra saxa calcarea (B o i* b á s). Fam. Dermatocarpaceae A. Zahlbr. Nat. Pílanzenf. I. 1. (1907) pag. 58. Dermatocarpon Th. Fries. Gen. het. (1861) pag. 103. 5. Dermatocarpon pusillum Hedw. Stirp. crypt. tem. II. pag. öQ : Endocarpon pusillinn E. Fries, Lich. Eur. (1831) pag, 411 ; Schaer. Ennm. (1850) pag. 234; Mass. Ric. sull'aut. (1852) pag. 185; Endopiirenium Michelii Krb. Parerga (1859) pag, 303; Hazsl. Magy. zuzmóíl. (1884) pag. 243; Enőopyrenimn pusillum 2 10 iíÁNTHA I-ÁSZLÓ Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 323; Placidimn pusiUum Mass. Sched. ci'it. (1852) pag. 100: Endocarpon Michelii Anzi. Cat. Lich. Prov. Sondr. (1860) pag. 103. Kovácsi hegyek (Sándor!). 6. Dermatocarpon miniatum Th. Fries. Lich. Arct. (1860) pag. 253; Endocarpon ndniaiiuii A eh. Univ. (1810) pag. 302: Lich. Eur. (1831) pag. 408; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 78; Lichen miniatus L. Spec. plánt. ed. I., (1753) pag. 1149. (Hazs 1 in sz ky.) 7. Dermatocarpon hepaticum Th. Fries. Lich. Arct. (1860) pag. 255; Endocarpon hepaticum A eh. Licb. Univ. (1810) pag. 298; Endopyrenium hapaticum Krb. Parerga (1865) pag. 302; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 243; Endopyrenium Hedwigi var. hepaticum Garov. End. pag. 271; Endopyrenium Hedwiyi v. piallidum Schaer. Enum. (1850) pag. 234. Siipra terram niuscosam (H a z s 1 i n s z k y). Ordo II. Gymnocavpeae. Subordo Coniocarpineae. Fam. Caliciaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. 1. 1. (1907) pag. 80. Calicium D. Xotr. Nuov. Giorn. bot. Ital. ann. 2. Tom. I.. (1846) pag. 309. 8. Calicium quercinum Pers. Tent. disp. suppl. pag. 59; Nyl. Syn. (1858) pag. 155: Calicium lenticulare Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 310; Ilazsl. Magy. zuzmóíi. (1884) pag. 237. Jánoshegy (B o r b á s). Subordo Graphidineae. Fam. Arthoniaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1. (1907) pag. 89. 9. Arthonia punctiformis A eh. Univ. (1810) p. 141; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 293; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 229. Supra ramulos Berberidis in Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. Nr. 161). Fam. Graphidaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1.(1907) pag. 92. Opegrapha H u m b. FI. Friberg. (1793) pag. 57. 10. Opegrapha varia Pers. Ust. Ann. d. Bot. (1794) pag. 30 ; Nyl. Lich. Scand. (1861) pag. 252: Schaer. Enum. (1850) pag. 157; Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 364; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 285; Parerga (1859) pag, 253: Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 220. Szép Juhászné (B o r b á s) : supra corticem Querci, Zugliget (S á n t h a). 11. Opegrapha zonata Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 279; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 218. ADATOK A BUDAI HEGYSÉG ZUZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 11 Supra saxa ailiceo-argiilacea, Lipótinezö (Lojka, coll. Vin- dob. 4987). Graphis Adans. Fam. d. Pl. II. (17G3) pag. 11. 12. Graphis scripta A eh. Lich. Univ. (1810) pag. 265; H a z s 1. Magy. zuznióll. (1884) pag. 224: Lichen scriptus Linné. Spec. Plánt. ed. 1. (1753) pag. 1140: Opegrapha scripta A c h. Metb. (1803) png. 30; S c h a e r. Enum. (1850) pag. 150. E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 370. Siipra corticcm Qiierci (8 á n d o r !), Háromkút (Borba s). Subordü Cyclocarpineae. Fam. Gyalectaceae A. Zahlbr. Nat. PÜanzenf. I. 1. (1907) pag. 124. Gyalecta A. Z ah 1 b r. 13. Gyalecta leucaspis Krph. Flóra (1857) pag. 374; Secoliga leucaspis Mass. Descriz. lich. nuov. (1857) pag. 20; Krb. Parerga (1865) pag. 110; Hazsl. Magy. zuznióíi. (1884) pag. 139; Lecidea leucaspis Nyl. Flóra (1868) pag. 163. Supra saxa calcarea, Lipótmezö (Lojka. coll. Viiídob. 4956). Fam. Lecideaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. 1. 1. (1907) pag. 129. Lecidea Th. Fries. Lich. Scand. I. (1874) pag. 410. Sect. l. Eulecidea T h. Fries 1. c. pag. 481. 14. Lecidea elaben.s E. Fries. Act. Stock. pag. 256; Hazsl. Magy. bir. zuzmófi. (1884) pag. 194. Supra corticcm Querci in silvis Kamaraerdő (S c h il b e r s z k y !), Állatkerthegy, Hűvösvölgy (Sántha). 15. Lecidea enteroleuca A eh. Synops. Meth. Lich. (1814) pag. 19; Nyl. Flóra (1881) pag. 187; 8 c h a e r. Enum. (1850) pag. 128: Krb, 8yst. Lich. Germ. (1855) pag. 243; Hazsl, Magy. zuzmófl. (1884) pag. 195; Lecidea geniophil a Fik. Berl. Mag. (1809. pag. 311; Lecidea elaeochrom a Th. í'ries p. inlular is Th. Fries) Lich. Scand. (1874) pag. 543. (B o r b á s.) Var. pungens Arn. Lich. Irilnk. Jura (1890) pag. 35; Bia- tora pungens Krb. Parerga (1860) pag. 161 : Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 173; Lecidea goniophila Xyl. Flóra (1881) pag. 186. Supra saxa siliceo-argillacea, Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 5004, 5007) 16. Lecidea fumosa Arn. Die Lich. frank. Jura (1884 — 85) pag. 161; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 198; Ach. Meth. 1803) pag. 41; Verrucaria fumosa Hoffm Deutsch. FI. (1796) pag. 190; Lichen fuscoater Linné, Spec. Plánt. (1753) pag. 1607; Lumnitz. FI. Pos. (1791) pag. 491; Psora fumosa Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 93; Lecidea fuscoatra a. fumosa T h. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 525. Var. grisella Schaer. Enum. (1850) pag. 110; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 253; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 198. 12 SÁNTHA LÁSZLÓ Supra lapides siliceo-argiliaceos, Lipótinezö (Lojka!). 17. Lecidea latypea A eh. Meth. Suppl. (1803) pag. 10; Lecidea pnrasema var. latyj^ea Nyl. Lich. Scand. (1861) pag. 217; Lecidea elaeochroma T h. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 543; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1^84) pag. 197. Supra saxa doloraitica in Farkasvölgy (S i m o n k a i !) s. s. siliceo-argillacea in Lipótmezö (Lojka, coli. Vindob. 4987). 18. Lecidea parasema Ach. Prodr. (1898) pag. 64: Nyl. Bot. Not. (1852) pag. 175; Lecidea enteroleuca Ach. Lich. Univ. (1810) pag. 177; S^chaer. Enum. (1850) pag. 128; Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 243: Buellia para.sema Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 195. Var. areolata E. Fries. Lich Eur. (1831) pag. 330; Arn. Lich. frank. Jura (1884 — 85) pag. 166. Lecidella enteroleua. 7. areo- lata Krb. Parerga (1861) pag. 217; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 195. Supra coi'ticem Querci. Zugliget (S i in n k ai !). Mátyáshegy (Tomek!). Var rugulosa Ach. Lich. Univ. (1810) pag. 176; Lecidea rugulosa Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 71; Lecidea punctata v. rugulosa Schaer. Enum. (1850) pag. 129; Buellia piarasema v. rugulosa Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 184. Supra cort. Juglandis prope Disznófö (T m e k !). 19. Lecidea coarctata Nyl. Act. Soc. Linn. Bordeaux (1856) pag. 358; Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag 4:47 ; Lichen coarc- tatus Sm. Engl. Botan. (1799) pag. 534; Zeora coarctata Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 132; Hazsl. Magv. zuzmófl. (1884) pag. 107. Var. elacista Nyl. 1. c. Parmelia elacista Ach. Meth. (1803) pag. 159; Zeora coarctata [j. contigua Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 133: ílazsi. Magy. Zu/.mófl. (1884) pag. 108; Lecanora elacista Mass. Rie. sull'aut (1853) pag. 11. Supra saxa siliceo-argillacea in Lipótmezö (Lojka). Sect n. Biatora Th Fries. Lich. Scand. IL "(1874) pag. 422. 20. Lecidea fusca Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 435; Biatora vernalis Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 202; Biatora vernnlis v. sanquineoatra E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 263. Lecidea vernalis Ach. Meth. (1803) pag. 68. Var. sanquineoatra Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 438; Supra truncos (Querci in monte Jánoshegy (Róth!). 21. Lecidea granulosa Ach. Meth. (1803) pag. 65; Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 442; Lichen grnmüosus Ehrh. Crypt. exsicc. (1785) Nr. 145; Biatora granulosa Arn. Fiora (1884) pag. 432; Lecidea decolorans Fik. Berl. Mag. (1809) pag. 192; Biatora decolorans Krh. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 193. Supra terrani in raontibus versus Farkasvölgy (Simonkai!). 22. Lecidea fuliginea Ach. Synops (1803) pag. 35; Biatora nliginosa var fuliginea E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 275; Krb. ADATOK A BUDAI HEGYSÉG ZUZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 13 Syst. Lich. Gerni. (1855) pag. 197; Biatora fuliginea Krb. Parerga (1861) pag. 159; Hazsl. Magy. zuzniófl. (1884) pas^. 171; Lecidea uliginosa var. fuliginea Th. Fi'ies. LicL. Scand. (1874) pag. 455. Var. icmalea A eh. Synops (1814) pag. 35; Lecidea icmalea A eh. Lich. Univ. (1810) pag. 201; Biatorina atropurpurea Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 161. Siipra Polyporum in Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 166). 23. Lecidea leucophaea Nyl. Flora (1870) pag. 35: Hazsl. Magy. zuzmóÜ. (1884) pag. 164; Biatora leucophaea 1' 1 k. apud Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 194. Var. pelidna Krb. Syst. Lich Germ. (1855) pag. 195; Lecidea pelidna Schaer. Enum. (1850) pag. 112. Supra saxa siliceo argillacea, Lipótmezö (Lojka!). Sect. III. Psora Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 410; Hall. Hist. Stirp. Helv. (1768) pag. 93. 24. Lecidea decipiens Ach. Meth. (1803) pag. 80: Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 418: Lichen decipiens Eiirh. Hedvigia, Stirp. crypt. II. (1789) pag. 7; Psora dec ipietis Krh. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 177: Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 143; Biatora decipiens E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 253. In apricis denudatis montium versus Farkasvölgy (Sim o n k aü). 25. Lecidea testacea Ach. Meth. (1803) pag. 80; Psora testacea Hoffm. Pl. Lich. 1. (1790) pag. 80: Hazsl. Magy. zuzmóíl. (1884) pag. 144; Biatora testacea E. Fries. Lich, Eur. (1831) pag. 251; Psoroma testacea, Mass. Ric. suH'aut (1852). pag. 21. Supra saxa dolomitica maximé dilabentia in Lipótmezö (Lojka!). Catillaria Th. Fries. Lich. Scand. II. (1874) pag. 564; Mass. Ric. SuU'aut. (1852) pag. 78. 26. Catillaria chalybeia Mass. Ric. Suiraiit. (1852) pag. 79; Lecidea chalybeia Borr. Engl. Bot. Suppl. (1831) tab. 2687: Biatora holomelaena ^ chah/beia Hepp. Flecht. Eur. Nr. 13. Supra saxa siliceo-argillacea umbrosa in silvis prope Lipótmezö (Lojka!). 27. Catillaria lenticularis Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag, 568; Lecidea Gagei Nyl. Flora, (1878) pag. 248; Biatorina lenticularis Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 191; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 158; Biatorina pulicaris Mass. Ric. sull'aut. (1852) pag. 136. (B r b á s.) F. sulphurea A. Zahlbr. Biatorina lenticularis c) sulphurea Hazsl. Magy. Zuzmófl. (1884) pag. 159. Supra saxa calcarea (H a z s 1 i n s z k y). Bacidia D. Notr. Giorn. bot. Ital. ann. 2. Tom. L (1846) pag. 189. 28. Bacidia arceutina Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 352; Hazsl. Magy. Zuzmófl. (1884) pag. 153; Lecidea arceutina Ach. Meth. (1803) pag. 61; Secoliga arceutina Stizenbg. Krit. Bem. pag. 38. 14 SÁNTHA LÁSZLÓ (B r b á s.) 29. Bacidiaherbarum Arn.FIora, (1865) pag. 596; Th. Fries, Lich. Scand. (1874) pag. 849; Hazsi. Magy. zuznióíl. (1884) pag. 154; Secoliga herharum Stizenb. Krit. Bem. (1863) pag. 46. Supra muscos (S i m o n k a i !). HO. Bacidia anomala Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 188 H a z s 1. Magy. zuzmóti. (1884) pag. 152 ; Biatora anomala E. F r i e s Lich. Eur. (1831) pag. 269; Bacidia fuscorubella Arn. Flora (1871) pag 55; Verrucaria fusronibella Hoffm. Deutschl. FI. (1796) pag. 175 (Borb ás.) 31. Bacidia umbrina Br. et Rostr. Dan. (1869) pag. 109 T h. Fries, Lich. Scand. (1874) pag. 365; Lecldea umbrina Ach Univ. (1803) pag. 183. F. compacta Th. Fries, Lich. Scand. (1874) pag. 365 ScoUciosporum compactum Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 269; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 212; ScoUciosporum umbrinum f. saxicolmn Lojka. Verh. Wien (1869) pag. 488. Supra saxa silieeo-argillacea in Lipótmezö (Lojka). Toninia Th. Fries Spitzberg. (1867) pag. 33; Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 107. Sect. Thalloedema Krb. 32. Toninia coeruleonigricans T h. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 336; Lichen coeruleonigricans Lightf. FI. Scot. (1777) pag. 805; Thalloidima vesicularc Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 179; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 145; Lecidea coerleonigri- cans Schaer. Enum. (1850) pag. 103; Lecidea vesicularis Ach. Meth. (1803) pag. 78. In asperis montium dectivitatibus versus Farkasvölgy (S i m o n- kaü), Tétényi plató (Sántha), supra saxa calcarea montis Mátyás- hegy (T om ek!). 33. Toninia aromatica Mass. Framm. (1855) pag. 22; Krb. Parerga (1865) pag. 122; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 147; Biatora aromatica H e p p. Flecht. Eur. Nr. 283 ; Lecidea aromatica Turn. apud Sm. Engl. Botan. (1807) tab. 1777. Supra saxa silieeo-argillacea Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 171). 34. Toninia mamillaris T h. Fries, Lich. Scand. (1874) pag. 339; Thalloidima uiamillare Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 96; Thalloidima mesenteriforme Arn. Flora (1884) pag. 425 ; Lic/ eh a,eT. Spicil. (1839) pag. 422. Supra saxa dolomitica, Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 387). 121. Var. aurantia A. Zahlbr. Lichen aurantius Pers. in Ust. Ann. XI. (1794) pag. 14; Lichen sympageus A eh. Prodr. (1798) pag. 105: Lecanora callopisma j3. sympagea A eh. Univ. (1810) pag. 437; Amphiloma Heppiana Mull. Arg. Princip. (1862) pag. 39; Hazsl. Magy zuzmófl. (1884) pag. 85; Placodium callopismum Hepp. Flecht. Eur. Nr. 197. Supra saxa calcarea, Lipótmezö (Lojka. coll. Vindob. 381). 122. Caloplaca elegáns Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 168; Amphiloma elegáns Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 110; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 84; Parmelia elegáns A eh. Meth. (1803) pag. 199; Schaer. Enum. (1850) pag. 51; Placodium elegáns D. C. Flór. Franc. (1805) pag. 379; Physcia ele- gáns Mass. Monogr. Blast. (1853) pag. 50; Lichen elegáns Link. Ann. d. bot. (1794) pag. 37. Farkasvölgy (Borbás). 123. Caloplaca murorum Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag, .170; Amphiloma murorum, Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 111; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 85; Parmelia murorum A eh. Meth. (1803) pag. 198; Píacodmm murorum D. C. Flór. Francé. 30 BÁNTflA LÁSZLÓ (1805) pag. 378; Physcia murorum Mass. Monogr. Blast. (1853) pag. 54; Lichen murorum Hoffm. Enum. (1784) pag. 63. Var. miniata Th. Fries. Licb. Scand. (1871) pag. 172; Amphiloma murorum v. miniatum Hazsl. Magy. zuzraófl. (1884) pag. 85. Supra saxa dolomitica montis Gelléiihegy (Simonkai!), Sas- hegy (S z a b ó !), s. s. siliceo-argillacea, Lipótmezö (Lojka!), (Borbás!). Var. incrustans A c h. Supra saxa calcarea montis Józsefhegy (Sántha), Hűvösvölgy, Jánoshegy (T o m e k !). 124. Caloplaca luteoalba Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 190; Lichen luleoalbus Turn. Act. Soc. Linn. VII. (1804) pag. 92; l.ecanora luteoalba Nyl. apud. Lamy. Bull. Soc. Bot. Franc. (1878) pag. 398; Gyalolechia luteoalba Arn. Flóra (1884) pag. 257; Biatorina pyracea Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 136. F. rupestris A. Zahlbr. Lecanora pyracea i. rupestris Nyl. apud. Malbr. Bull. Soc. Ron. (1878) pag. 156. Supra saxa dolomitica, Lipótmezö (Lojka!). 125. Caloplaca arenaria Mull. Arg. Princip. Class. (1862) pag. 47; Lichen arenarius P e r s. üst. Ann. (1794) pag. 27; Patel- laria arenaria Hoffm. Plánt. Lich. (1801) tab. LVIII.; Blastenia arenaria Mass. Flóra (1852) pag. 575; Monogr. Blast. (1853) pag. 113; Placodium arenarium Naeg. apud. Hepp. Flecht. Eur. Nr. 199; Lecidea erythrocarjna Pers. apud. A eh. Univ. (1810) pag. 205; Blastenia erythrocarpia Krb. Syst. Lich. Gerra. (1855) pag. 183; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 149; Lecanora trícholyta A eh. Univ. (1810) pag. 425. Supra saxa dolomitica montis Gellérthegy (Lojka! coll. Vin- dob, 1764, 1917), Lipótmezö (Lojka, coll." Vind. 5035). Fam. Theloschistaceae A. Zahlbr. Nat. PHanzenfam. 1. 1. (1907) pag. 229. Xanthoria Stizbg. Beitr. z. Flecht. (1862) pag. 173. 126. Xanthoria lychnea Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 146; Physcia parietina var. microphyUa Krb. Syst. Lich. Gerra. (1855) pag. 91; Physcia controversa Krb. Parerga (1865) pag. 38; Physcia candelaria A eh. Metb. (1803) pag. 187. Supra saxa dolomitica montis Gellérthegy (R o t h !). 127. Xanthoria parietina Th. Fries. Lich. Ai-ct. (1860) pag. 67; Lich. Scand. (1871) pag. 145; Physcia parietina Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 91; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 73; Parmelia parietina Schaer. Enum. (1850) pag. 49; E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 72: Lichen parietinus Ij. ^^Q(i.P\dLa.i. (1753) pag. 1143. Supra saxa et arbores Budae. Supra saxa calcarea montis Sváb- hegy (S c h i 1 b e r s z k y !), Vadaskert (S á n t h a), s. s. dolomitica montis Gellérthegy, Sashegy (Szab ó!). Fam. Buelliaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1. (1907) pag. 230. ADATOK A BUDAI HEGYSÉG 2UZMÓKLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 31 Buellia D. Notr. Giorn. bot. Ital. (1846) pag. 195; Th. Fries. Gener. heterolich. (1861) pag. 'Jl. Sect. Eubuellia Krb. 128. Buellia chalybeia Mass. Ric. suU'aut. (1852) pag. 79; Lecidea chalybeia Schaer. Enuni. (1850) pag. 117; Nyl. Prodr. (1861) pag. 136. Supra saxa siliceo-argillacea unibrosa in silvis prope Lipótmező (Lojka!). 129. Buellia parasema Th. Fries. LIch. Scand. (1874) pag. 589; D. Notr. Giorn. bot. Ital. (1846) pag. 198; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 184; Lecidea parasema A eh. Prodr. (1798) pag. 64; Meth. (1803) pag. 35. Var. disciformis Tli. Fries. Lich. Scand. (1855) pag. 590; Buellia parasema a. tersa Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 228; Hazsl. Magy. zuzmóíi. (1884) pag. 184. Supra saxa siliceo-argillacea niontis .lózsefhegy (Sántha). 130. Buellia stellulata Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 603; Buellia s/xiria [i. minutula Krb. Parerga (1865) pag. 183; Buellia minutula Arn. Lich. d. friink. Jura (1884 — 85). Supra saxa siliceo argillacea inter montem Józsefhegy et Pál- völgy (Sántha). Sect. Diplotomma K r b. 131. Buellia atroalba Th Fries Lich. Scand. (1874) pag. 597; Diplotomma atroalbum Arn. Lich. d. friink. Jura 1884 — 1885) pag. 194; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 178; Lecidea confervoides xaLT. atroalba Schaer. Enuni. (1850) pag. 113; Rhizo- carjjon petraenm 7.. vulfjare Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 260. Supra saxa siliceo-argillacea. Lipótmezö (Lojka, coll. Vin- dob. 4979). Rinodina Stizbgr. Beitr. z. Flechtensyst. (1862) p. 169. 132. Rinodina ocellata Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 204; Verrucaria ocellata Hoffm. Pl. Lich. (1790) pag. 92; LAfíhen ocellatus A eh. Lich. Suec. Prodr. (1798) pag. 61. Supra saxa calcarea et dolomitica Lipótmezö (Lojka, coll. Vin- dob. 4968 et 5036), Svábhegy (Roth!), Jánoshegy (Borbás). 133. Rinodina Budensis A. Zahlbr. Glasnik. zemaljsk. muzenj. Bosni i Herz. (1893) pag. 656; Lecanora Budensis Nyl. Flóra (1881) pag. 529. Supra saxa calcarea Lipótmezö (Lojka!). 134. Rinodina Bischoffii Mass. Framm. (1855) pag. 26; Krb. Parerga (18G5) pag. 75; Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 204; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 101; Bérengeria Bischoffii Trevis. Flóra (1855) pag. 186; Psora Bischoffii Hepp. Flecht. Eur. (1853) Nr. 81. Supra saxa calcarea, Lipótmezö (Lojka. coll. Vindob. 4944, 4964, 4972, 4974). 135. Rinodina aequatula A. Zahlbr. Lecanora aequattda Nyl. Flóra. (1884) pag. 388. 32 8ÁNTHA LÁSZLÓ Supra saxa calcarea, Lipótmezö, (Lojka, coll. Vindob. 382, 4971). Fam. Physciaceae A. Zahlbr. Nat. Pflanzenf. I. 1. (1907) pag. 234. Physcia T h. Fries. Lich. Arct. (1860) pag. 60; Sprgl. Gen. Plánt. (1791) pag. 767. 136. Physica dimidiata Nyl. Flóra (1881) pag. 537: Par- melia pulverulenta var. dimidiata Arn. Flóra (1864) pag. 594; Parmelia dimidiata Arn. Flóra (1884) pag. 170; Parmelia pulve- rulenta e. museigaena Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 71. Supra saxa siliceo-argiUacea in silvls prope Lipótmezö (Lojka !). 137. Physcia caesia Nyl. Act. Soc. Linn. Bordeaux (1856) pag. 308; Synops (1860) pag. 426; Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 140; Lichen caesius Hoffm. Enum. Lich. (1784) pag. 65; Parmelia caesia A eh. Meth. (1803) pag. 197; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 70; Parmelia pulchdla a. caesia Schaer. Spicil. (1839) pag. 437. Supra saxa dolomitica, Lipótmező (Lojka, coll. Vind. 4951). 138. Physcia pulverulenta Nyl. Syn. (1860) pag. 420; Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 136; Parmelia pulverulenta Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 87; A eh. Lich. Univ. (1810) pag. 473; Hazsl. Magy. bir. zuzmófl. (1884) pag. 70; Hagenia pulverulenta D. Notr. Giorn. bot. Ital. (1846) pag. 221; Lichen pulverulentus Schreb. Spicil. (1771) pag. 128. Supra saxa calcarea Lipótmezö (Lojka, coll. Vindob. 4959, Sándor J.), supra corticem Querci in silvis Zugliget (S c h i 1- b e r s z k y, S á n t h a), Háromkút (B o r b á s). 139. Physcia stellaris Nyl. Prodr. (1857) pag. 307; Hóra (1869) pag. 322; Parmelia stellaris E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 82; A eh. Meth. (1803) pag. 209; Schaer. Enum. (1850) pag. 39; Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 69; Hagenia stellaris D. Notr. Giorn. bot. Ital. (1846) pag. 222; Lichen stellaris Linné. Spec. plánt. (1753) pag. 1144; Loharia stellaris Hoffm. Deutschl. Flóra (1796) pag. 152. Supra corticem Querci montis Svábhegy (Schilberszky!), S. cort. Cerasophorae (Simonkai !), s. cort. Querci in silvis Hűvös- völgy, Zugliget, Vadaskert (S á n t h a) ; Sashegy, Szépjuhászné (B r b á s). 140. Physcia tenella Nyl. Lich. Scand. (1861) pag. 61; Th. Fries. Lich. Scand. (1871) pag. 138; Parmelia tenella A eh. Meth. (1803) pag. 250; Lichen tenellus Scop. Carn. (1772) pag. 394; Lichen hispidus Schreb. Spicil. FI. Lips. (1771) pag. 126; Par- melia stellaris b. adscendens a. tenella Hazsl. Magy. zuzmófl. (1884) pag. 69. Jánoshegy, Kamaraerdő (B o r b á s). Supra corticem Querci (Sántha). Anaptychia Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 49. 141. Anaptychia ciliaris Mass. Mem. (1853) pag. 35; ADATOK A BUDAI HEGYSÉG ZÜZMÓFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 33 Krb. Syst. Lich. Gerra. (1855) pag. 50; Hazsl. Magy. zuzmóti. (1884) pag. 51; Parmelia ciliaris A eh. Meth. (1803) pag. 255; Hagenia ciliaris Eschw. Syst. Lich. (1828) pag. 20; Physcia cilia- ris D. C. Flór. Franc. (1805) pag. 396; Schaer. Enum. (1850) pag. 10; Th. Fries. Lich. Scand. (1874) pag. 132; Lichen cilia- ris Linné. Spec. Plánt. (1753) pag. 1144; Lumn. Flór. Pos. (1791) pag. 495. Supra corticem Querci in silvis montis Hárshegy (Roth!), s. cort. Ulmi, Rézmál (S ánth a), Szépjuhászné (Borbás). JnceHae seclis. 142. Amphiloma lanuginosa. E. Fries. Lich Eur. (1831) pag. 88; Parmelia lanuginosa E. Fries. Lich. Eur. (1831) pag. 88; Nyl. Prodr. (1861) pag. 69; Pannaria lanuginosa Krb. Syst. Lich. Germ. (1855) pag. 106. Supra terram mnscosam (Simon kai). Ezen zuzmónak apotheciumjai ismeretlenek, rendszertani helye nincs megállapitva. éppen azért a rendszeren kívül soroltam fel. A dolgozat készült részben a budapesti tud. egyetem növény- tani intézetében, részben a bécsi Naturh. Hofmuseum növénytani osztályában. A magyar Nemzeti Múzeum gazdag anyagát más alka- lommal óhajtom átvizsgálni. B a r t a I K, : Adatok Szekszárd környékének flórájához. Tolnamegye egyike a botanikai szempontból legkevésbbé ismert megyéinknek. Az irodalomban alig lehet egy-egy adatra akadni, a mely e vármegye flórájára vonatkoznék ; oly részle- tesebb munka pedig, a mely azt kimerítőbben tárgyalná, egy- általában nincsen. Pedig Tolna megye florisztikai szempontból talán nem volna egészen érdektelen. Felületének, talajának elég gazdag változatossága, a dombvidék, síkság, folyópart, mocsár, erdő, rét és mivelt területek nyújtotta különböző oikologiai körülmények között kifejlődött flóra bizonyára nem kevés érde- kes lelettel fogja meglepni a vele részletesebben foglalkozót. A mi a megye flórájára vonatkozó irodalmi adatokat illeti ezek, a mint már fentebb említettem, rendkívül gyérek, A meny- nyire módomban volt átkutattam hazánk florisztikai irodalmát és e közben talált adataim a következők : Kitaibel két ízben (1799 és 1802-ben) fordult meg Tolna vármegye területén, először baranyai, másodszor pedig szlavóniai útja alkalmával. A Kanitz kiadásában megjelent 34 BARTAL K. „Reliquiae Kitaibelianae"-ban találtam néhány Tolna megyére vonatkozó adatot, igaz, hogy keveset, de valószínű hogy Kitai- b élnek kéziratban levő, baranyai és szlavóniai útjára vonatkozó naplójában többet is fel lehetne fedezni. A talált adatokból az tűnik ki, hogy K i t a i b e 1 a megyének csak közvetlenül a Duna mellett fekvő részét érintette, Paks és Tolna környékét (Kitaibel: Iter baranyense anno 1799 susceptum. Verh. d. zool.-bot. G-es. in Wien XIl. 1862. p. 590 ; Kitaibelii : Iter croaticum anno 1802 peractum. U. ott: 1863. p. 519, 533 stb.). 1857-ben Hillebrand F. bécsi botanikus kertész, a Duna jobb partján levő hegyeken és síkságon botanizálva, gróf Zichy társaságában Tolna megye területére is eljutott, de úgy látszik csak legészakibb, Fehér megyével határos részében fordult meg. mert csak Kéér és Tápé mellől említ néhány növényt. (Hillebrand: Beitrag zur Flóra von Ungarn. Verh. d. zool.- bot. Ver. in Wien VII. 1857 p. 39—42.) ügy Kitaibel, mint Hillebrand, a mennyire közle- ményeikbői kitűnik, csak a vármegye szélén jártak. Végre 1880-ban találunk néhány adatot Kiss István tollából a vármegye belsejéből. Kiss Szentlörincz, Kisszékely és Varsád környékéről 83 növényt sorol fel. (Kiss: Adatok Toinamegye flórájához. Természetrajzi Füzetek 1880. IV. p. 202—209.) Ezzel végére is jutottam Tolna megye szerény floriszíikai irodalmának. Ha a felsoroltakon kivül talán közölt is még itt-ott valaki egy-egy adatot, még akkor is oly kevés ez, hogy Tolna- megye flórájáról alig tudunk valamit. Magam Szekszárd környékén gyűjtöttem néhány növényt azzal a szándékkal, hogy, ha módomban lesz, gyűjtésemet tága- sabb körre is kiterjesztem és behatóbban tanulmányozom e megye oly kevéssé ismert flóráját. Fentebbi néhány szavamnak elsősorban az volna a czélja, hogy a vármegye területén élő botanikusoknak, vagy a botanika iránt érdeklődőknek meg- mutassa, milyen tág tér nyílik itt a munkára és hogy fölkérjem őket arra, hogy e megye flórájának megismerésében és ismer- tetésében velem vállvetve közreműködni szíveskedjenek. Szekszárd város maga a Mecsek hegység legészakibb nyúlványainak lábánál fekszik, alsó részével a Duna régi árterü- letét képező síkon elnyúlva, felső részével pedig a szőlőhegyek, keskeny völgyeibe felhúzódva. Tőle kelet felé síkság terül el, a Nagy-Alföld dunántúli keskeny szalagja, a Sárköz, a melyet még néhány évtizeddel azelőtt el-elöntött a víz egészen a városig, máma azonban hála a víz szabályozásának legnagyobb- részt jó szántóföld és szőlő, mely csak úgy önti a „lapi bort". Rajta itt-ott még egy-egy kisebb-nagyobb mocsár s a Duna partján hosszúra elnyúlva sűrű, lombos erdő. A várostól nyugat felé fekvő dombvidék tiszta lősz, mely- nek jellemző alakulatai a rendkívül mély, keskeny, meredekfalu szurdikok — keskeny vízmosások, melyeknek falai helyenként ADATOK SZEKSZÁRD KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 35 8 — 10 m. magasan is állanak egészen függélyesen s feneküket folyton vájja- vágja az olykor veszedelmes folyóvá dagadó „Séd" vize. Persze, hogy egy-egy hevesebb zápor után sok helyütt nagy darabokban szakad le az alámosott part, az érdekelt sző- lősgazdák nem kis bosszúságára. Kő e hegyekben, legalább Szekszárd közvetlen környékén egyáltalában nincsen, legfeljebb a löszbe beágyazva egy-egy dió-, vagy ökölnagyságú „lőszbaba". A dombok a város közelében mindenütt szőlővel vannak beül- tetve, távolabb hatalmas erdő boritja őket. A terület e szerint eléggé változatos, s érdekessé teszi azon körülmény, hogy tiszta lősz-talajon találkozunk itt a külön- féle formácziókkal. A mi a meteorológiai viszonyokat illeti, ezekről, miután megbízható adatok egyáltalában nem állanak rendelkezésre, bő- vebb felvilágosítással nem szolgálhatok. A mennyire legnagyobbrészt tanítványaimmal rendezett kirándulásaink alkalmával módomban volt, gyűjtögettem a város környékén, miután azonban nagyobb tömeggel csak járt utakon lehet mozogni, az ily alkalmakkor gyűjtött növények legnagyobb része közönséges gyomnövény. Tekintve azonban, hogy e vidék- ről még ezeket sem i?^mertette senki, nem lesz talán egészen érdektelen, ha ezeket is felsorolom. A hol a felsorolásban a növény neve után semmi jel nincs, ezek a növények általánosan elterjedtek mindenfelé. A duna- melléki erdőben gyűjtött növények neve után: (de), a dombokat borító Sötétvölgyi erdőben gyűjtöttek után : (sv), végre a Sárvíz melletti mocsarakban és a Vámerdőben gyűjtöttek után (v) jel jelöli a termőhelyet. Gymnospermák közül csak Juniperus communis-t találtam a Sötétvölgyben. Monocotvledoneae. Pandanales : Typha latifolia L. (v) — Glumiflorae : Milium effusum L. (sv) — Alopecurus pratensis L. A. eu-pratensis A. et G. (de) — Agrostis álba L. (sv) — Calamagrostis epigeios Roth. (Szőlőhegyeken). — C. epigeios Roth. var. intermedia G m e 1, (de) — Phragmites communis T r i n. — Koeleria gracihs P e r s A. paUida üechtritz. (A Sötétvölgyben a vadászlak felé vezető út szélén.) — Melica uniflora Retz. (sv) — M. uniflora Retz B. autumnahs A. et G. (A Sötétvölgyben a vadászlak fölötti hegyoldal- ban. A tipikus M. unifloratól abban tér el, hogy kalászkái egészen halaványak, majdnem fehérek és szorosan a virágzat! tengelyhez simulok, virágzata nem szétterülő.) — M. transsilvanica Schur. (A remetei szőlőben a szurdik szélén ) — Dactylis glomerata L. D. glomerata L. [3p. ciliata Peterm. (v) — Poa bulbosa L. f. vivipara K e 1 e r. (Rendkívül nagy mennyiségben a szőlőhegyek száraz, napos helyein.) — P. nemoralis L. (de) — P. nemoralis L. var. tenella 3* 36 BARTAL K. Rchb. (sv) — P. palustris L. II. levis A. et G. (de) — P. palustris L. b. scabriuscula A s c h. (de) — P. pratensis L. (sv) — P. pra- tensis L. p. angustifolia S m, (de) — P. triviális L. (de) — P. triviális L. b. semineutra Richter. (Tolnai szigeten.) — Festuca valesiaca Schleicher subsp. sulcata A. et G. (Szőlőhegyeken a Kálvária körül.) — F. valesiaca Schleicher subsp. pseudovina var. angustiflora A. et G. (Remetei szőlőben útszélen.) — F. v. subsp. pseudovina var. parviflora A. et G. (v) — F. myuros L. (sv) — Bromus hordea- ceus L. A. I. b. siraplicissimus A. et G. — B. sterilis L. f. lanugi- nosus Rohlena. (de) — B. tectorum L. var. longipilus Borb. (de) — Lolium perenne L. — Triticum glaueum D e s f. a. genui- num Gren. et Godr. — T. glaueum D e s f . A. I. b. hispidum A. et G. — T. repens L. var. arvense Rchb. — Hordeum leporinum Link. (A Remetei szőlőben az útszélen bőven terem. Kalászkáinak szerkezetében kissé eltér a H. leporinumtól és a murinum felé köze- ledik, úgy hogy a kettő között körülbelül középen áll.) Cyperaceae : Scirpus lacustris L. (de) — Carex brevicoUis DC. (A Sötétvölgyben az elején levő réten a kis nádas szélén.) — C. divulsa G d. (sv) — C. Goodenowii Gay var. elatior A. et G. (v) — C. Goodenowii Gay var. angustifolia A, et. G. (Sárvíz mellett a híd közelében.) — C. gracilis CurtisS. angustifolia Kükenthal. (de) — C. gracilis d. fluviatilis Kükenthal. (de) — C. hirta L. (de) — C. Michelii Hőst. (sv) — C. praecox S c h r e b. (v, sv) — C. praecox S c h r e b. B. paliida A. et G. (de) — C. tomentosa L. (de) — C. vulpina L. (de, v, sv) Spathiflorae : Árum maculatum L. (sv) Liliflorae : Luzula F o r s t e r i DC. (sv) — Ornithogalum umbellatum L. var. hortense N e i 1 r. (Csörge-tó mellett.) — Colchi- cum autumnale L. (sv) — Muscari comosum L. — M. racemosum M i 1 1. — Ruscus aculeatus L. (Sötétvölgyben a haramiakút felé.) — Polygonatum multiflorum A 1 1. (sv) — P. latifolium D e s f. (Sv. és a Remetekápolna mellett.) — Convallaria majális. L. (sv) — Leu- cojum aestivum L. (A vasúti töltés mellett Öcsény felé.) — Galan- thus nivalis L. (sv) — Tamus communis L. (A Sötétvölgyben a vadászlak háta mögötti hegyen.) — Iris graminea L. (Egyetlen pél- dányt találtam mindjárt a sötétvölgyi erdő elején a bokrok között.) — I. pseudacorus L. (Mocsarakban mindenfelé.) — I. arenaria W. K. (A Sötétvölgyben a vadászlaktól nyugat felé levő szántóföldek szélén.) — Gladiolus imbricatus L. (v) Microspermae : Cephalanthera álba Link. (A sötétvölgyi erdőben a haramiakút közelében.) — Neottia nidus avis L. (sv) — N. nidus avis L. p. glandulosa B e c k. (sv) — Ophrys aranifera H u d s. (Egyetlen példányt találtam a sötétvölgyi erdőben a vadász- laktól észak felé levő rét melletti hegylejtön.) ■ — 0. muscifera H u d s. (Szintén csupán egy példányt találtam a Remetekápolna mel- letti szurdikban a bokrok között.) — Orchis militaris L. (3. inter- cedens Beck, (sv) — 0. militaris L. a. typica Beck. — 0. purpurea ADATOK SZEKSZÁRD KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 37 H u d 8. (Lent a rét szélén a Sötétvölgyben.) — Platanthera bifolia R c h b. a. laxiflora D r e j e r. (sv. az erdő északi végében.) ■ — Platanthera bifolia R c h b. d. pervia R c h b. (sv. a vadászlak közelében.) Dicotyledoneae. Archychlamydeae . Salicales : Salix álba L. (de) — Populus nigra L. (de) — P. álba L. (de) Fagales : Carpinus betulus L. (sv) — Corylus avellana L. (de) — Fagus silvatica L. (sv) — Quercus pedunculata Ehrh. (de) Qu. sessiliflora S a 1 i s b. (sv) Urticales : Ulmus campestris L. (de) — U. pedunculata Fougeroux. (de) — Humulus lupulus L. (de) Santalales : Thesium intermedium Schrad. (Kálvárián.) — Viscum album L. (sv) Aristolochiales : Asarum europaeum L. (sv) — Aristolochia clematitis L. Polygonales : Rumex acetosella L. isv) — R. acetosa L. — R. hydrolapathum Huds. (v) — R. sanguineus L. (de) — R. crispus L. (de) Centrospermae: Malachium aquaticum Fr. (A Vám melletti mocsár szélén.) — Stellaria média Cyr. — St. média Cyr. [3. neglecta (Weihe) B e c k. (Tolnai-szigeten.) — St. holostea L. (sv) — Cerastium brachypetalum D e s p. (sv). — C, glutinosum Fries. — C. triviale Link. (sv) — C. vulgatum L. — Holosteum umbellatura L. (Kora tavaszszal töméntelen mennyiségben a szölö között.) — Arenaria serpyllitblia L. (de) — Agrostemma githago L. — Silene nutans L. (sv) — Lychnis flos cuculi L. (sv) — Melandryum album G arc ke. — Dianthus atropurpureus Ali. (sv) — Vaccaria grandiflora F i s eh. (Tolnai-szigeten.) Ranales : Nymphaea álba L. (A Sárvíz melletti mocsarakban.) — Caltha palustris L. — Helleborus viridis L. (= o d o r u s W. K. ?) (Sötétvölgyben igen gyakori.) — Nigella arvensis L. (Út- széli árkokban.) — Delphinium consolida L. — Hepatica triloba Gilib. (sv. és Kálvária.) — Anemone nemorosa L. (sv) — A. ranunculoides L. (de) — Pulsatilla pratensis Mi 11. (sv) — P. vulgáris Mi 11. (sv) — Clematis vitaiba L. — C. integrifolia L. (Öcsény felé a vasúti töltés mentén és a Sárvíz töltésén.) — Tha- lictrum angustifolium L. (de) — Th. aquilegifolium L. (sv) — Adonis vernalis L. — A. aestivalis L. (v) — Ranunculus ficaria L. — R. polyanthemus L. (de) — R. sceleratus L. (de) — R. bul- bosus L. (A Remetekápolna mellett és a Sötétvölgyben nem ritka.) — R. repens L. — R. acris L. — R. paucístamineus Tausch. (Keselyűs közelében a mocsarakban.) Rhoeadales: Chelidonium május L. — Papaver rboeas L. — Fumaria officinalis L. (v) — F. Vaillantii L o i s. (Az újvárosi temető melletti árokban.) — Corydalis cava (L.) Schw. et. K. (sv) 38 BARTAL K. Lepidium campestre R. B r. (sv) - — L. draba L. — Thlaspi perfoliatum L. — Alliaria officinalis Andrz. (sv) — Sisymbrium sophia L. — S. pannonicum J a c q u. (A remetei szőlőben.) — : S. columnae L. (Útszélen a Bödöben.) — Chamaeplium officináié W a 1 1 r. (A tolnai szigeten.) — Sinapis arvensis L. — Dentaria bulbifera L. (sv) — Capsella bursa pasíoris L. — C. b. pastoris L. S. parvula B e c k. (Tavasz elején a parásztai szőlőben.) — Camelina sativa Crantz. f. microcarpa Andrz. — Roripa amphi- bia Bess. y- variifolia (R c h b.) B e c k. (de. és a vára melletti mocsarakban.) — R. süvestris Bess. (Remetei szőlőben és sv.) — R. Kerneri M e n y h. (Keselyűs közelében a Duna melletti erdőben.) — Arabis auriculata L a m. (Remeíekápolna mellett.) — A. hirsuta S c p. (sv) — Erysimum sírictum FI. — E. pamionicura Crantz. (Benedek-szurdikban.) — Cardamine pratensis L. (de) — Alyssum calycinum L. Reseda lutea L. Rosales : Sedum acre L. (de) — Pirus piraster L. (sv) — Crataegus mouogyna Jacqu. (de) — C. torminalis L. (Keselyűs közelében.) — Rubus caesius L. A. vulgáris A. et G. (de) — Fragaria vesca L. a. süvestris (L.). — F. moschata Duchesne. (sv) — Potentilla reptans L. (de) — P. rubens Zimm. (sv) — P. arenaria Borkh. 2. meridionalis A. et G. (sv) — P. anserina L. (sv) — Geum urbanum L. (sv) — Poterium sanguisorba L. (Kál- vária.) — Prunus cbamaecerasus Jacqu. (Kálvária.) Cytisus hirsutus L. — C. laburnum L. (A szőlőhegyeken itt- ott elvadulva.) — C. austriacus L. 7. aureus N e i 1 r. (A Remetei szőlőben.) — Colutea orientális M i 1 1. (A Sötétvölgybe vezető út mellett, valószínűleg elvadulva.) — C. arborescens L. — Trifolium pratense L. a. spontaneum Willd. (sv) — Tr. alpestre L. (sv) — Tr. repens L. (de) — Tr. montanum L. (sv) — Anthyllis vulneraria L. b. polyphylla (Kit.) Koch. (Remetei szőlőben.) — Lotus corni- culatus L. c. hirtus Koch. (Remetei szőlőben.) — Medicago fal- cata L. — Astragalus vesicarius L. (Az Oszoly-féle szőlő déli végén levő bokros helyen.) — Coronilla varia L. (de) — Onobrychis viciaefolia S c p. (sv) — Vicia villosa Roth, (sv) — V. eracca L. b. lineáris (Peterm.) Koch. — V. pannonica Crantz. b. striata M. B. (Bödöi szőlőben.) — V. sativa L. — Lathyrus niger B e r n h. (sv) — L. vernus B e r n h. (sv) Geraniales ; Geránium sanguineum L. (Remetekápolna mel- lett.) — Erodium cicutarium L'Herit. Linum austriacum L. (A Sárvíz melletti töltésen.) — Dic- tamnus albus L. (sv) — Polygala comosa S c h k. (sv) — P. major Jacqu. (sv) Euphorbia esula L. (sv) — E. cyparissias L. — E. palustris L. (v) — E. lucida W. K. (v) — E. polychroma A. K e r n. (sv) — E. helioscopia L. (Aránylag ritka a területen, csak a Vámerdő mel- letti szántóföldeken gyakoribb.) — E. falcaía L. (v) — Mercurialis perennis L. (sv) ADATOK SZEKSZÁRD KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 39 Sapindales : Evonymus europaea L. (sv) — E. verrucosa S c p. (Remetekápolna.) Acer campestre L. (de) — A. campestre L. var. suberosum Dumort. (sv) - — A. tataricum L. (sv) Malvales : Malva silvestns L. S, hispidula B e c k. Parietales : Hypericum perforatum L. (Remetei szölö.) — Helianthemum hirsutum A. Kern. (sv) Viola arvensis Murr. subsp. communis Wittrock. (Remetei szőlőben.) — V, arvensis Murr. subsp. pátens Wittrock. (sv) Umbelliflorae : Hedera helix L. (sv) Bupleurum rotundifolium L. (Remetekápolna.) — Sanicula europaea L. (sv) — Chaerophyllum temulum L. (de) — Anthris- cus vulgáris Pers. — A. cerefolium Hoffm. b. trichosperma Schult. (Remetei szölö.) Cornus sanguinea L, Metachlamydeae. Primulales : Lysimachia nummularia L. (sv) Contortae : Fraxinus ornus L. (sv) — F. excelsior L. p. vulgáris B e c k. (de) — Ligustrum vulgare L. (de) — Vinca minor L. (Remetekápolna.) — Cynanchum vincetoxicum (L.) R. B r. (Tolnai- szigeten.) Tubiflorae : Convolvulus arvensis L. — Cuscuta europaea L. (Vicia sativán.) — Asperugo procumbens L. — Symphytum oflficinale L. — S. tuberosum L. (sv) — Anchusa oíficinalis L. (sv) — Nonnea pulla (L.) DC. (v) — Pulmonaria oflficinalis L. — Myosotis palustris Lam. (de) — M. hispida Schlecht. (v) — M. arvensis L. (Kálvária.) — M. sparsiflora Mikan. (A Remete- kápolna melletti szurdikban.) — Lappula echinata G i 1 i b. — Lithospermum arvense L. — L. purpureo-coeruleum L. (sv) — Cerinthe minor L. (sv) — Echium vulgare L. (Aránylag nagyon gyéren fordul elö a vidéken.) — Ajuga Laxmanni Berth, (Töme- gesen terem a Sötétvölgyben a vadásziaktól északra fekvő hegyen.) — A. reptans L. (sv) — Scutellaria hastifolia L. (de) — Melittis melissophylium L. (Bokros hegyeken mindenfelé.) — Lamium galeobdolon Crantz. (sv) — L. purpureum L. — L. amplexicaule L. — L. album L. — L. maculatum L. a. crenatum (Peterm.) B e c k. (sv) — Glechoma hederacea L. — G. hirsuta W. K. (sv) — Galeopsis ladanum L. (de) — Leonurus cardiaca L. (de) — Stachys silvatica L. (de) — Salvia pralensis L. — S. nemorosa L. (Remetei szőlőben.) — Calamintha acinos Brand. (sv) — Thymus raarscballianus WiUd. (sv) — Th. marschallianus Willd. var. subhirsutus B o r b. (sv) Píij^^salis alkekengi L. (sv. és v.) — Lycium vulgare D u m. — Solanum dulcamara L. (v) Verbascum blattaria L. (sv) — V. phoeniceum L. (sv) — Linaria vulgáris Mi 11. — Scrophularia nodosa L. (de) — Veronica prostrata L. (sv) —V. austriaca L, f. dentata Schmidt. 40 BARTAL K.: ADATOK SZEKSZÁRD KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ (sv) — V. austriaca L. -(. praeterita B e c k. (sv) — V. serpyllifolia L. (de) — V. chamaedi-ys L. (de) — V. polita F r i e s. — Alectoro- lophus parviflorus W a 1 1 r. (v) Plantaginales : Plantago lanceolata \j. (A tipikus Pl. lanceola- táa kívül találtam egy Plantágót. melynek habitusa a lanceolátáéval megegyezik, azonban eltér tőle abban, hogy virágzata rövid, tojásdad alakú, a vii'ágok murvalevelei haloványak, erősen kihegyezettek, szé- lesen fehér-hártyás szélüek, csészeleveleik pedig erősen szakállasak a csúcsukon. A virágzat egészen halovány ezüstösen-szürke szinü. A breslaui botanikus-kert herbáriumában találtam egy példányt, a mely az enyémmel teljesen megegyezik, ez Dalmácziából való, Pl. lanceola- tának van meghatározva, azonban neve után kérdőjel van téve, jeléül annak, hogy nem egyezik teljesen a tipikus lanceolatával. Ugyanazt a növényt több helyen (nedves helyeken) találtam, a mi annak a jele, hogy ez nem valamely rendellenes torzképzödraény, hanem állandó alak.) Rubiales : Asperula galioides M. B. ^. hirsuta (Wall r.) B e c k. (Remetei szőlő.) — A. glauca B e s s. (v) — A. odorata L. (sv) — Galium moUugo L. d. elatum (T h u i 1) Bee k. (de) — G. mollugo L. p. glabrum Neilr, (v) — G. verum L. (de) — G. mollugo X verum (de) — G. aparine L. (de) — G. tricorne With. (v) — G. cruciatum Scop. (sv) — G. boreale L. (Tolnai-sziget.) Sambucus nigra L. — Viburnum lantana L. (sv) — V. opulus L. (de) — Lonicera caprifolium L. (sv) Valerianella dentata Poll. f. 2. Morisonii (DC.) Beck. (sv) — V. olitoria Poll. (sv) — Valeriána sambucifolia Mikan. (de) Campanulatae : Bryonia álba L. (v) — Campanula sibirica L. (sv) — Knautia arvensis C o u 1 1. (de) — Erigeron acer L. (v) — Stenactis bellidiflora A. B r, (A Tolnai-szigeten a Bogyiszlóra vezető kocsiút mentén.) — Bellis perennis L. — Anthemis austriaca Jacqu. — Achillea millefolium L. — A. collina Becker. (de) — Matricaria chamomilla L. — Chrysanthemum leucanthemum L. — Chr. leucanthemum L. f. denudatum Bonn. (v) — Chr. corymbosum L. (sv) — Tussilago farfara L. — Cichorium intybus L. — Crepis praemorsa T a u s c h. (Remetekápolna.) — Hieracium pilosella L. subsp. subcaaescens v. genuinum f. pilosiceps NP. (sv) — H. macranthura N P. (Tolnai-sziget.) — H. macranthum N P. var. osmanicum NP. ? (Tolnai-sziget.) — Leontodon incanus L. — Lapsana communis L. — Taraxacum officináié L. — - Erechthites praealta R a f. (Remetekápolna.) — Tragopogon orientális L. (Álta- lában feltűnő, hogy a Compositae családja e vidéken nem játszik olyan nagy szerepet, mint más vidéken szokott, főleg az erdőben alig találtam egy-egy compositát.) Ez ideig összegyűjtött növényeim felsorolásának végére érve, kedves kötelességemnek tartom, hogy köszönetet mondjak Pax F breslaui egyetemi tanár úrnak abbeli szíves engedélyeért, hogy növényeimet inté- zetében meghatározhattam és az intézet könyvtárát s herbáriumát használ- hattam. (A szakosztálynak 1909 jiinius 9-én tartott üléséből.) RADÓ ENDRE : NÉHÁNY LOMBLEVÉL FÉNYÉRZÖ SZERVÉRŐL 41 Radó Endre: Néhány lomblevél íényérzö szervérőL Haberlandt közismert munkájában „Die Lichtsinnes- organe der Lauhhldtter"' ' úgy elméletileg, mint kísérletileg kimu- tatta, hogy a fény irányát percipiáló szerveket csakis a levél felületét borító epidermisen kell keresni. Az epidermis- sejtek anatómiai szerkezetét optikailag tényleg alkalmasnak is találta, sőt több lomblevélen oly berendezéseket is talált, a melyeknek főfunkcziója a fény irányának a percipiálása. Vizsgálatai alapján a fényérző szerveknek három típusát különböztette meg: 1. Az epidermis-sejtek külső fala teljesen lapos, de a belső fala ;i mesophyllum felé domborodó. 2. Az epidermis-sejtek külső fala egész terjedelmében domború, a belső fala pedig lapos. Ennek a. típusnak egyik altípusát képezik az olyan epidermis-sejtek, a melyeknek a belső fala a mesophyllum felé is domborodik s így a sejt egy biconvex lencséhez hasonlít. 3- Lokális fény- érzékeny szervek, a mel3'^ek elszórva fordulnak elő az epidermis- sejtek között s a melyek igen különböző alakúak lehetnek. E három, illetve négy típusba igyekszik beosztani F. S e e - fried^ az általa megvizsgált, mintegy 60 darab, Graz környé- kén otthonos, árnyékban élő növény transversalisan heliotropikus lomblevelének fényérző szerveit. E törekvése teljes mértékben sikerült is és kimutatta, hogy a transversalisan heliotropikus levelekkel bíró, s árnyékban élő növényeink dorsiventralis lomb- levelei is fel vannak szerelve fényérző szervekkel, még pedig nagyrészt olyanokkal, a milyeneket Haberlandt túlnyomólag trópusi növényekről írt le. Haberland t-on kívül tudtommal csak F. Seefried fog- lalkozott (i. h.) újabb fényérző szervek leírásával. Haberlandt elméletének — a mely mindinkább mint tény kezd kibontakozni — egyik főtámasztékául tekintem az általánosítást s éppen azért czélul tűztem ki magamnak az eddig még meg nem vizsgált, plagiotrópikus lomblevelek megfigyelésével újabb alakok kere- sését. E czélból sorba vettem részint a budapesti egyetemi, részint a kolozsvári egyetemi botanikus kert üvegházi növényei- nek nagy részét. A megvizsgált loniblevelek mindenikéből nem készítettem keresztmetszetet, hanem egyszerűen egy felületi met- szettel végrehajtottam a Hab er lan d t- féle „lencsekisérletet" ,^ a mely már eleve sejteti a fényérző szerv minéműségét. A megvizsgált lomblevelek túlnyomó része a Haberland t- féle 2-ik típusba tartoztak, kevesebb volt a lapos epidermis- sejtekkel borított lomblevelek száma. Mint a fény irányának a percipiálására különösen alkalmas berendezést, külön kívánom ' Leipzig. W. Engelmann 1905. ^ F. Seefried. Über die Lichtsinnesorganc der Laubblatter einhei- misclier Schattenpflanzeii. (Sitzungsber. der kaiserl. Akademie der Wissen- schaften in Wien, Mathem.-naturw. Klasse ; Bd CXVI. Abt. I.) » G. Haberlandt. i. h. 52. old. 42 RADÓ ENDRE megemlíteni a papillaris epidermis-sejtekkel bíró lombleveleket. A papillaris epideriuis- sejtek folytonosságára már S t a h P rámu- tatott, de ő még nem ismerte fel ezen sejtek igazi jelentőségét. A papillaris epidermis-sejtekkel bíró levelek már a felület bár- sonyosságáról is felismerhetők, a miért is S t a h 1 e lombleve- leket „Sammetblatter" -éknek nevezte. A típus ugyanaz lévén, mint a milyet Haberlandt az Anthurium Warocqueanum -on^ Ruelia Deveauana^^ stb.-nél talált, azért egyszerűen csak fel- sorolom azon növényeket, a melyeknek lomblevelein hasonló berendezést találtam, ezek pedig a következők : Ardisia crispa, Philodendron eruhescens, Fhilode^idron cuspidatum^ Piper longum, Piper porphyrophyllum^ Mikania violacea^ Cypripedium venustum, Cypripedium barbatum, Aristolochia brasilica^ Leptotes bicolor, Calathea zebrina^ Echites rubro-venosa^ Scindapsus argyreus, Campylobotrys sanguinea, Maranta Massangeana, Calathea War- scewiczii. Úgy a domború, mint pedig a papillaris epidermis-sejteknél a fény-konczentráczióban az egész külső fal részt vesz. Vannak azonban, mint már Haberlandt^ kimutatta, oly fénygyűjtő epidermis-sejtek is, a melyeknél a fénygyűjtést, a külső falnak csak igen kis, rendesen czentrális része végzi. Ilyen berendezést találtam a Desmodium gyrans-on, a hol (1. kép) az epidermis- sejtek közepe táján a külső fal egyszerre kidomborodik. A külső fal meglehetősen vékony, de a kiemelkedő papillában kissé meg- vastagodik, a mi még alkalmasabbá teszi a fénysugarak össze- gyűjtésére. A metszetet chlorzinkjoddal, vagy sudan Ill-al kezelve kitűnik, hogy a sejtfal cellulosa-rétege van kissé megvastagodva, a melyet kívülről a vékony cuticula takar. A papilla a legtöbb esetben oly domború, hogy a sejt belső falához simuló plasma- réteget az összegyűjtött fénysugaraknak csakis a szórási kúpja éri, a mit a lencsekisérlet is bizonyít, mert a legkisebb világos pont, tehát a fokus a hátsó falon belül a sejt lumenje felé esik. A mesophyllum dorsiventralis. A palisad egyrétegű. A szi- vacs-parenchimának, a palisad réteg alatt levő sejtjei igen szép gyűjtősejtekké alakultak át. A levél fonákját ugyanolyan alkotású epidermis-sejtek bontják, mint a levél színét. Ilyen esetet már Haberlandt is talált, a mire ő azt mondja, hogy „Es wird ja nicht behauptet, dass allé papillöse Epidermiszelien als Sammellinsen fungieren".^ mert a papillaris epidermis- sejteknek még más funkcziójuk is lehet s így a levél fonákán előforduló papillák legkevésbbé sem zárják ki a levél színén előforduló papiliák lencseszerepét. Ugyanilyeneket ^ E. Stahl. Über biuite Laubbljitter. Annales du Jardin Bot. de Buitenzorg. Vol. XIII. (1896) 187. old. - G. Haberlandt. i. h. Tafel I, Fig. 7-8. 3 G. Haberlandt. i. h. 65. old. Taf. I. Fig. 15 ; Taf. II. Fig. 1—10. * G. Haberlandt. i. h. 125. old. NEHANY LOMBLEVEL FENYERZÜ SZERVÉRŐL 43 talált Seefried is az Aquilegia vulgaris-on,^ de Ö sem tartja alkalmasnak a fény irányának a percipiálására, mert a külső fal lokális megvastagodása a levél fonákán soha sem esik czentra- lisan ; szóval bár hasonlóak, de még sincsenek teljesen úgy alkotva, mint a levél színén levő epidermis- sejtek. Kisebb mér- tékben ez utóbbi áll a Desmodium-ra is, a mennyiben a levél fonákán levő papilla domborulata sokkal nagyobb sugarú körnek felel meg, mint a levél színén levőké s így a belső falhoz simuló plasma-tömlőnek nagyobb része lesz ugyan megvilágítva, de nem oly intensive, a mi az inger létrejöttét mindenesetre késlelteti. A levél színén levő epidermis-sejtek alkalmasabbak tehát a fény irányának a percipiálására, mint a fonákán levők. Mindamellett a levél fonákának a fényérzékenységét sem szabad teljesen tagadni, mint azt még H a b e r 1 a n d t az 1905-ben meg- jelent „LicMsinnesorgane" -ykh&w tette, de azóta ő is megváltoz- tatta a nézetét. A levél színét borító epidermis-sejtek külső falán lencse- szerű lokális sejtfalvastagodást találtam az Evonymus nana-n (2-ik kép). A külső, kissé domború fal czentrális részén van e falvastagodás. A kis planconvex lencse feltűnően erős fénytörésű. Kénsavval kezelve nem változik, kénsav és chromsav feloldja ; chlorzinkjoddal barnás-sárga reakcziot ad. a sudan III. pedig igen szép pirosra színezi. Chlorzinkjoddal és sudan lll-al éppen azt a reakcziot mutatja, mint a sejtfalnak a lencsét környező kutinizált rétege. Ezek szerint tehát nem egyéb, mint a sejtfal Icutinizált rétegének lokális megvastagoclása. A lencsekísérlet igen szépen sikerül, s egyszersmind azt is megmutatja, hogy nem minden, hanem csak egyes epidermis- sejtek vannak gyűjtőlencsével ellátva, melyek a levél széle felé sűrűbben, a levél közepe felé ritkábban fordulnak elő. Már Haberlandt' {Fittonia Yerschaffeltii) és Seefried^ [Salvia pratensis) kimutatták, hogy a fényérző szervek szőrkép- letek visszafejlődéséből is keletkezhetnek. E feltevés helyessége mellett szól az a körülmény, hogy a már visszafejlődött képletek között elszórva találunk a fénykonczentráczióra kevésbbé vagy egyáltalában nem alkalmas szőröket, a melyek egyébként tel- jesen megfelelnek a már visszafejlődött szőrképleteknek. A vissza- fejlődés akként megy végbe, hogy az eredetileg több sejtből álló szörképlet sejtjei közül rendesen csak a szőr basaiis és végső sejtje marad meg. A két sejt együttesen alkotja a fény- érzékeny szervet, a mennyiben a végső sejt mint fénygyűjtő, a basaiis sejt pedig mint érző sejt szerepel. Úgy a Fittonia Yerschaffeltii, (H a b e r 1 a n d t), mint a Salvia pratensis (Seefried) fény érző szerveinek fénygyűjtő 1 F. Seefried. i. h. 7. old. (1317). - G. H a b e r 1 a n d t. i. h. Taf. III. Fig. 3—6. => F. S e e f r i e d. i. h. Taf. lí. Fig. 48—52. 44 RADÓ ENDRE sejtjei biconvex lencséhez közel álló alakúak, bár a Fittonia V. egyik variáczióján és a Salvia |).-eu a sejt felső része kis kúppá van kihúzva, a mit arra vezethetünk vissza, hogy itt a szőrképletnek fényérző készülékké való visszafejlődése még nem ment teljesen végbe. A lencse, illetve lencseszerű fénygyűjtő sejtalakok mellé iktathatom a hiq) alakú sejteket is a 8alvia sjdendens, Hemi- graphis Decaisneana, Eranthemum igneum és az Eranthemum Schomburqki-n végzett vizsgálataim alapján. A Salvia splendens (3-ik kép) tipikus transversalisan helio- tropikus lomblevelű növény. Az epidermis-sejtek hasonló alakúak, mint a milyeneket a Desmodmm gyrans-ná\ leírtam. Egyes epi- dermis-sejtek tetején azonban egy kis egyenes, hegyes kúp- alakú sejtet találunk, a mely erősebben fénytörő sejtnedvvel és viszonylagosan nagy sejtmaggal van ellátva. A kúp az epidermis- sejt külső falának czentrális részén foglal helyet. A kúp külső fala nem vastagabb, mint a többi epidermis-sejt külső fala, a belső fala ellenben, a melyik az epidermis-sejtből választja el, felette vékony. A kúp alatt levő sejt valamivel nagyobb, mint a környező apidermis-sejt s a belső fala, mint a többi epidermis- sejtnél, a mesophyllum felé domborodó, a mi még előnyös a fény irányának a percipiálására. A kúp csúcsánál levő szög 35°. Ez az egész szerv egy vagy több sejtből álló szőrképlet vissza- fejlődéséből keletkezett, a melyből csak a csúcssejt — a kúp — és a basalis sejt maradt meg. Még teljesen vissza nem fej- lődött szőrképletet, a melyeknél t. i. a basalis- és a csúcs-sejt között még 2 — 3 sejt vnn iktatva, kevés számmal még most is találhatunk az epidermis-sejtek között. A kúpalakú sejtet a lencsét helyettesítő fénygyűjtő sejtnek, a basalis sejtet pedig érzősejtnek tekintem ; ezt a lencsekisérlet is igazolja, mert a világos pont a basalis sejt hátsó falának szintjébe, tehát a hátsó falhoz simuló fény érző plasmatömlőt éri. A levél lemezére merőlegesen eső fénysugár a kúp falához érve, egy része visszaverődik, a másik része elle'.iben behatol a kúpba. A kúpalakú sejt plasmája és sejtnedve igen átlátszó és tiszta úgy, hogy — a mint azt Haberlandt is tette — a sejt tartalmának a fénytörését egyenlőnek vehetjük a víz fénytöré- sével, a melynek törésmutatója l^/^. A fénysugárnak a sejtbe hatolt része tehát sűrűbb közegbe jutván, a beesési merőlegeshez töretik. A kúp felületét egy nívóban érő fénysugarak a kúj) tengelyében találkoznak s ott egy világos pont keletkezik. A kúp oldalának hajlása egyenletes lévén, a világos pontok közvetlenül egymás alá kerülnek s így egy világos tengely jön létre, a mely a kúp szimmetriái tengelyének felel meg. E tengely, a kúp és a basalis sejtet elválasztó vékony falon keresztül hatolva a basalis sejtben folytatódik s lenyúlik a basalis sejt hátsó faláig és az ide simuló plasmában létrehozza a megvilágításbeli különb- Fény érző epidermis-sejtek : 1. Desmodium gyrans, 2, Evonymus nana, 3. Salvia splendens, 4. Hemigraphis, Decais- neana, 5. Eranthemum igneum, 6, U. a., 7. Eranthemum Schomburgkii, 8. Gallisia repens, 9. U, a., 10. U. a. 46 RADÓ ENDRE séget. így áll a dolog, ha a levél heliotropikus egyensúlyban, vagyis az assziniiláczióra nézve kedvező megvilágításban van. A hegyes szög alatt érkező sugarak azonban a kúp felüle- tének a beesési iránynyal szemben fekvő részével vagy parallel haladnak, vagy oly kis szög alatt érik azt, hogy totális reflexiót szenvednek. A kúpfelületnek a sugarak beesési iránya felé eső része a már említett módon összegyűjti a fénysugarakat, de a világos pont nem esik többet a czentrumba, hanem a sugarak beesési irányával ellenkező oldalon exczentrikus állást foglal el ; az egész világos pont pedig körtealakú lesz, vékonyabb végévri a kerület felé fordulva. Erről kísérletileg is meggyőződhetünk, ha ugyanis egy felülről jövő fényforrás (villanylámpa) alá egy vízzel telt kúpalakú üvegedényt tartunk s az alája helyezett papírlapon vizsgálhatjuk a fent leirt tüneményt. A levél fonákán ugyanolyan berendezésű epidermis-sejteket találhatunk, mint a levél színén ; a lencsekísérlet a levél foná- káról vett felületi metszettel is épp oly jól sikerül, akár csak a színéről metszett epidermis- sejtekkel. Kúpalakú fénygyűjtő sejttel ellátott fényérző szervet talál- tam a Hemigraphis Decaisneana-n (4-ik kép). A kissé domború epidermis-sejtek között elszórva, nem nagyon sűrűn találjuk a fényérző szerveket. A fényérzékeny szerv éppen úgy, mint a Salvia splendens-en basalis-, érző- és csúcs- fénygyűjtő-részből áll. A basalis rész 2—4 nagy, az epidermis- sejtek nívójából kiemelkedő sejtcsoportból áll. E sejtcsoport közepére van a kúpalakú gyűjtősejt helyezve. A kúp csúcsánál 36°-os szög van. A kúp csúcsától kezdődőleg eleinte ugj-anazon szög alatt szélesedik, az aljához közel azonban hirtelen kitágul és hozzásimul a szerv basalis sejtcsoportjához, a melyeknek a külső fala kifelé domborodik. Ilyen formájú szerv külső fala háromféle felületből fog állani, ú. m. egy domború, majd egy homorú részből, a mely egy 72° alatt hajló egyenes falrészben folytatódik. A lencsekísérletet végrehajtva azt tapasztaljuk, hogy a szerv közepén egy igen világos pont van, a melyet a kúp egyenes fallal bíró része hoz létre. E világos zónát egy sötét gyűrű veszi körül, a melyet a külső fal homorú részletének tulajdoníthatunk. A homorú felület tudvalevőleg mint szórólencse működik s így az oda esett fénysugarak a szomszéd területekre szóratnak, míg a sötéten maradt gyűrűre csak igen kevés fénysugár jut. A sötét gyűrűre ismét egy világos öv következik, a mely azonban nincsen oly erősen megvilágítva, mint a czentrumban levő világos rész. A legkülső világos zónára a basalis sejtek domború falai gyűjtik össze a fénysugarakat. E különbözően megvilágított zónák kon- czentrikusan vannak elhelyezve, a mi teljesen megfelel a szerv külső falánál található háromféle felületféleségnek. A fent említett megvilágításbeli különbség legszebben a basalis sejtek belső falainak a nívójában látható s így az NÉHÁNY LOMBLEVÉL FÉNYÉRZŐ SZERVÉRŐL 47 azokhoz simuló piasmatömlőt kell fényérzékenynek tekintenünk. A Salvia splendens fényérző szervének basalis része csah egy sejtből áll és hátsó falának a közepére esik a világos pont. A Hemigraphis Decaisneana-n azonban a fénygyújtősejt alatt 2 — 4 sejt foglal helyet úgy, hogy a világos pont — feltéve, hogy a levél heliotropikus egyensúlyban van — csakis a sejtfal széleit (ha 2 sejtből áll), illetve sarkait (ha 3 — 4 sejtből áll) f'rheti. Ferde megvilágításnál a czentrumban levő világos pont teljesen ki is vándorolhat valamelyik basalis sejt területéről, a mely körülmény természetesen az ingert azonnal létrehozza. A fény irányának a percipiálására a Hemigraphis- on tehát nemcsak egy sejt, hanem egyszerre több sejt szolgál. Hogy a percipiálás helyes legyen, feltétlenül szükséges, hogy a pereipiáló sejtek összemüködjenek, szoros kapcsolatban álljanak egymással, mert csak így jöhet létre egyértelmű inger. A Hemigraphis fény- érzékeny sejtjei önkéntelenül az állati szem retinájára emlékez- tetnek, a mely számtalan érzösejtböl van összetéve, a melyek mindannyian egy czél, a helyes kép percipiálásának a szolgála- tában állanak. A növényeknél azonban, a mint Haberlandt^ kimutatta, a czél nem ugyanaz, mint az állatoknál, mert a Hemigraphis „retina"' sejtjei nem egy képnek a percipiálására, hanem a fény irányának a helyes megállapítására törekszenek, s e czélból egyesültek. A levél fonákát borító epidermis-sejtek között hasonló szőr- képletek vannak, mint a milyet a levél színéről írtam le, de a kúpalakú sejt háromszor is hosszabb s így meredeksége miatt nem képes megvilágításbeli különbséget létrehozni. Az egész szőrképlet sokkal vastagabb külsőfalú sejtekből áll, erőteljesebb is és egészen más funkcziót látszik teljesíteni, mint a levél színén levők. A levél fonákáról vett felületi metszettel a lencsekísérlet nem sikerül. Az Eranthemum igneum (5-ik kép) lomblevelének színén hatalmas sejtcsoportok emelkednek, a melyek mindmegannyi fényérző szervei a levélnek. A kiemelkedő sejtcsoportok meg- lehetősen sűrűn vannak egymás mellett, úgy, hogy közöttük ren- desen csak 2 — 4 epidermis-sejt fér el. Egy-egy ilyen kiemel- kedő sziget háromféle sejtből van összetéve. 3 — 5 sejt sugarasan elhelyezve alkotja a szerv alapját. A basalis sejtek sokkal nagyobbak, mint a rendes epidermis-sejtek. Belső faluk egy szintben fekszik az epidermis sejtek belső falával, de magas- ságban jóval felülmúlják azokat, majdnem kétszer olyan magasak. A basalis sejtek felfelé keskenyednek s egy meredek kupola alakú sejttel lesznek betetőzve. Ennek a középső sejtnek a csúcsán van még egy kis sejtecske, a mely alul, a hol az alatta levő kupolaalakú sejttel érintkezik, szétlapul, majd pedig ezen lapultságból hirtelen felemelkedve, egy egyenes kúpban végződik. 1 G. Haberlandt. i. h. 134. 81. old. 48 RADÓ ENDRE A lencsekísérletet végrehajtva a középső, azaz a kupola alakú sejt belső falának szintjében egy igen kis világos pontot látunk. E körülmény arra enged következtetni, hogy az egész kiemelkedő sejtcsoportban a fény irányának a percipiálásában különösebben a két felső sejt vesz részt és pedig olyanformán, mint azt már a Salvia splendens-nél leírtam, t. i. az egyik sejt fénygyííjtő, a másik pedig érző. A lencsekisérlet bizonyítja, hogy a kupolaalakú sejt domború fala is mint fénygyűjtő szerepel. A kevésbbé intenzív, nagy világos mező a basalis sejtek hátsó falát éri s így itt ugyanaz az eset áll elő, mint a Hemigraphis-on, t. i. a több sejtből álló érzősejtcsoport. Ilyen módon a basalis sejteket nem szabad a fényérzékenységből teljesen kizárni. Jelen esetben is a szerv csúcsán levő kúpalakú sejt gyűjti össze a fénysugarakat s az alatta levő sejt hátsó falát borító plasmában hozza létre a heliotropikus ingerek előidézéséhez szükséges megvilágításbeli különbséget. A kupolaalakú érzősejt belső fala a levél mesophylluma felé domborodó, a mi még alkal- masabbá teszi az érzősejt szerepére. Mindkét sejtben elég bő, de átlátszó plasmatartalmat találtam. Az izo diametrikus epidermis-sejtek közül nagy, többsejtű szőrképleteket látunk kiemelkedni (6. kép), a melyek igen emlé- keztetnek a levél színén talált s az előbb tárgyalt fényérző szer- vekre. Itt is van 3 — 5 basalis sejt. Erre következik két vagy több hosszúkás hengeralakú, majd pedig egy kúpalakú sejt. E felett van egy többé-kevésblDé hosszú, tűalakú képlet, a melynek az alja szétlapul. A mi a szőrképletek hosszúságát és alkotó sejtjeinek szá- mát illeti, igen nagy variácziót mutatnak. Az első változást a tű- alakú sejten, annak hosszúságát illetőleg, észlelhetjük. A basalis sejtcsoport és a kupolaalakú sejt állandóan megvannak, de a közöttük levő hengeres sejtek száma igen változó, sőt a henge- res sejtek teljesen hiányozhatnak is. A fényérzékeny szerveket a levél fonákán található szőr- képletekkel összehasonlítva, első pillantásra észrevesszük, hogy a fényérzékeny szervek nem egyebek, mint módosult szőrképle- tek, a melyek a levél fonákán levő szőrképletekhez hasonló ala- kok módosulásából jöttek létre. Több metszetet átvizsgálva, egész, sorozatot állíthatunk össze. A sorozat a levél színén levő szőr- képletekkel fejeződik be, a hol a fényérzékeny szervek már meglehetősen egyformák. A fényérzékeny szervre nézve különö- sebben a tűalakú sejt módosulása bír fontossággal. Bármily hosszú is legyen a tűalakú sejt, az alja kissé ellapul, a mit a fénygyűjtő sejteknél is megtalálhatunk, A fénygyűjtő sejtek túl- nyomó része kúpalakú, de vannak egyesek, a melyeknek az alsó része nemcsak ellapul, hanem ez a lapos rész magasságban meg is növekszik s egy kis kúpocska van a tetején, a mely a tű- alakú sejt utolsó maradványa. A fénygyűjtő sejt eme alakja igen NÉHÁNY LOMBI;EVÉL FÉNYÉKZÖ SZERVÉRŐL 49 emlékeztet a H a b e r 1 a n d t-tól ^ ismertetett Fittonia Verschaf- feltii egyik variáczinja fényérzékeny szervének a fénygyűjtő sejt- jére. Ezek szerint látliatjnk, hogy az Eranthemum igneum leve- lének színén található fénygyűjtő sejt a módosulás sorozatának legkevésbbé sem végső, hanem a módosulás tovább folytatódik s valószínűleg egy olyan biconvex (esetleg planconvex) lencse- alakban fog végződni, mint a milyet Haberlandt a Fittonia Versehaffeliii egy másik variácziójánál irt le ^ A fény érző szerv fénygyűjtő sejtjének a fala sokkal erő- sebb fénytörésű, mint a szerv többi sejtjének külső fala. Chlor- ziukjóddal kezelve sárgába hajló halványkékszinű lesz, jól meg- különböztethető tehát a rendes cellulóza-reakcziótól. Phloroglucin- sósav, sudan III. hozzáadása után változatlün marad. Kénsav oldja phloroglucin- sósav reakcziónál azt tapasztaljuk, hogy a levél- fonákán levő tűalakú sejtek falai megpirosodnak; tehát elfási- dottak. Minél rövidebb a tűalakú sejt, annál halványabb a piros szín, annál kevésbbé vannak elfásodva ; a levél színén levő fénygyűjtő sejtek pedig egyáltalában nincsenek elfásodva. A fénygyűjtő sejt falának az anyagát a végrehajtott reakcziók alap- ján nem tudtam biztosan megállapítani ; valószínűleg olyan cel- lulózából áll, a melybe pectin van berakódva. A fény irányának a percipiálására érdekes berendezést ta- láltam az Eranthemum Schomburglcii lomblevelén (7. kép). A papillaris epidermis-sejtek között némely sejtnek a tetején, a papillák csúcsának a szintjében egy kúpalakú sejt van, a mely majdnem még egyszer olyan magas, mint az epidermis-sejtek. A papillák csúcsán a fal kissé meg van vastagodva, a mi elég gyakori eset." A kúpalakú sejttel ellátott epidermis-sejtek alakra nézve csak annyiban különböznek a többiektől, hogy a csúcsuk le van lapítva és erre helyezkedik a kúpalakú sejt átlátszó plas- mával és sejtanyaggal. A lencsekísérlet kitűnően sikerül. Ha a metszet felületét kissé megnedvesítjük és ügy hajtjuk végre a lencsekísérletet, igen érdekes dolog tűnik a szemünkbe ; t. i. féíiyes pontot csakis azon epider mis- sejt hátsó falán fogunh látni, a melyek kúpalakú sejtekkel vannak ellátva. A dolog magyarázata a következő. A papillaris epidermis-sejtek víz alá kerülve megszűnnek működni mint gyűjtőlencsék ; ^ a kúpalakú sejtek basisa a papillák csú- csának a szintjébe esvén, a kúpalakú sejt vagy teljesen vagy részben kiemelkedik s mint fénygyűjtő sejt szerepel tovább is. Az Eranthemum Schomburgkii-n tehát a fényérző szervek két típusa kombinálódik : a papillaris epidermis-sejtek egyrészt, a fénygj^űjtő és érzösejtekkel ellátott lokális fényérzékeny szervek 1 G. Haberlandt. i. h. Taf. 3. Fig. 4. * G. Haberlandt. i. h. Taf. IH. Fig. 3. ^ G. Haberlandt. i. h. Taf. I. Fig. 15, 16, 18. * G. Haberlandt. i. h. 86. old. 50 RADÓ ENDRE másrészt. E berendezés tökéletességre nézve minden más papil- laris epidermis-sejttel bíró lomblevelet felülmúl. Hányszor törté- nik ugyanis, hogy a lomblevél szine huzamosabb ideig nedves marad ; ha a vizréteg a papillákat teljesen elborítja, a levél kép- telen az állandó fényirányról tudomást szerezni és a fényadta állandó helyzetbe jutni. Az Eranthemum Schomhurgkii lomble ve- iéinél az epidermis-sejtek felé emelkedő kúpalakú sejtek még mindig képesek a fényt összegyűjteni, a basalis sejtjük pedig annak irányát percipiálni. A fentemlített növény lomblevele tehát akkor is képes a fényadta állandó helyzetbe jutni, mikor a levél szine huzamosabb ideig nedves. Ezek után átaltérek vizsgálataim legérdekesebb részére, a Callisia repens fényérző szervére. A hatalmas hatszögletű epidermis-sejtek közé kis gömb- alakú sejtek vannak beékelve (10. kép felületi nézet, 8. kép ke- resztmetszet); ez utóbbi sejtek mindig egy keresztfal fölött he- lyezkednek el úgy, hogy hátsó fala négy epidermis-sejttel érint- kezik. A gömbalakú sejtnek mintegy a fele az epidermis-sejtek nivója fölé emelkedik és e domború rész a tetején hosszú szőrképletet visel. A lencsekisérlet igen jól sikerül, a mennyiben az illető sejt belső falának szintjében egy elég kis terjedelmű világos pontot láthatunk. A fénygyüjtést csak az epidermis-sejtek főié emelkedő félgömb végzi, a szőrképlet természetesen ki van abból zárva, mint azt már Haberlandt^ a Peperomia jJulchella-n és S e e- fried^ Stellaria nemorum-on is tapasztalta. Valamivel kisebb, de ugyanolyan epidermis-sejteket és szőr- képleteket találunk a levél íonákán is (9. kép) a lencsekísérletet végrehajtva ugyanolyan képet kapunk, mint a milyet a levél színéről vett felületi metszeten láttunk ; szóval a levél fonákát borító epidermis a hozzátartozó szőrképletekkel együtt alakilag majdnem, optikai viselkedésüket illetőleg pedig teljesen iigyanazok. Ha a levél mesophyllumát megnézzük, azt találjuk, hogy a dorsiventralitás alig jut kifejezésre, a mennyiben a nagy sejt- üregekkel ellátott szivacsparenchima sejtjei a levél szinén csak alig észrevehetően vannak megnyúlva s a „palisad" sejtek alig különböznek a mesophyllum többi sejtjeitől. Ehhez járul még az is, hogy az egész mesophyllum átlátszó s a chlorophyllum-sze- mek egyenlően vannak benne eloszolva. A Callisia repens már a harmadik növény lévén, a mely- nél a lomblevél fonákán is optikailag éppen olyan viselkedésű sejteket találtam, mint a levél színén, nem érhettem be Haber- landt-nak^ és Seefried-nek * már említett idevonatkozó ma- 1 G. H a b e r 1 a n d t. i. h. Taf. IH. Fig. 16. 2 F. S e e f r i e d. i. h. 5. old. Taf. I. Fig. 7. ' G. Haberlandt. i. h. 125. old. * F. Seefried. i. h 8. old. (1318.) NÉHÁNY LOMBLEVÉL FÉNYÉRZÖ SZERVÉRŐL 51 gyarázatával, hanem kísérletekhez kellett folyamodnom, annak az eldöntésére, hogy vájjon a levélfonákán található berendezé- sek tényleg a fény irányának a percipiálására valók-e vagy nem ? A kísérlethez Detmer^ praktikumában leirt helíotropikus kamarát használtam. Kísérleteimet a budapesti növénykerti herbárium könytár- szobájának egyik ablakában végeztem. A Desmodium gyrans és a Salvía splendens nem voltak alkalmasak a kísérletezésre, mert a leveleik egy nap multával már fonnyadni kezdtek s két nap múlva már le is hulltak. A CalHsia repens bizonyult csak egye- dül alkalmasnak, a mely még egy heti kísérletezés után is tel- jesen épségben volt s legfeljebb csak az alsó leveleinek a szára kezdett száradni. Az illető példányt a növénykert üvegházából hoztam, a melynek csak az egyik hosszanti fala és a tetőzete lévén üveg- ből, az egyoldali megvilágítás következtében a levelek mind egy síkban voltak igazodva. A cserepet úgy helyeztem a heliotiopikus kamarába, hogy a levelek fonáka mind a kamara nyílása felé nézett, de úgy, hogy a levelek síkja és a beeső fénysugarak nem QO** ot, hanem körülbelül GO^-ot zártak be, azaz a levelek fonáka nem volt a fényadta állandó helyzetben. 24 óra múlva elhagyták előbbi állásukat és harmadnap már teljesen merőlegesen estek a fény- sugarak a levelek fonákára s ebben az állásban meg is marad- tak. A helíotropikus kamara nyílása csak 3 X 5 cm lévén, arány- lag kevés levelet ért a világosság. A mely levél sötétben volt, az mozdulatlan maradt, sőt egyik példánynál a majdnem átellenes levelek közül csak az egyik volt megvilágítva s az lefelé kanya- rodva teljesen elhagyta állását, a másik levél azonban — • a melyik nem volt megvilágítva — megtartotta azt az eredeti állá- sát, a melyet az üvegházban vett volt fel. A kísérlet megkez- dése előtt néhány levélnek a színét korommal kentem be, ez axonban teljesen felesleges volt, mert a bekent és a be nem kent levelek egyenlően reagáltak, mert a színük helyzetüknél fogva is sötétségben volt. E kísérlet befejezése után akadtam rá W á c h t e r-nek ^ a Callisia repens-re vonatkozó közleményére. W á c h t e r azt ta- pasztalta, hogy ha a Callisia repens-t a laboratóriumba hozzák, annak levelei lehaj Iának. e jelenséget chemonastikus mozgásnak tekinti, a melyet a laboratóriumban levő különféle gázokkal telt tisztátlan levegő (világító gáz, dohányfüst stb.) hatásának tulajdonít. Hogy kísérletem e kifogástól is ment legyen, megismételtem azt az üvegházban. A levelek viselkedése ugyanaz volt, mint az első kísérletem alkalmával, sőt mikor egy alkalommal öt napig akadályozva volcam az ellenőrzésben, a levelek nemcsak hogy • ^ W. D e t m e r. Das kleine pflanzenphysiologische Prakticum. 228. old. * W. W a c h t e r. Chemonastische Bewegungen d. Blatter von Cal- lisia repens. 4* 52 RADÓ ENDRE '. NÉHÁNY LQMBLEVÉL PÉNYÉRZÖ SZERVÉRŐL elfoglalták a fényadta állandó helyzetet, hanem a szár heliotro- pikiis görbülése folytán a levelek, síkjaik megtartásával, a nyílás felé közeledtek. E kísérletek, azt hiszem, elég világosan bizonyítják, hogy a Callisia repens lomblevelének a fonáka is fénf^érzékeny és hogy a fonákán előforduló szörképletek tényleg fényérzékeny szervek. Igen valószínűnek tartom, hogy a Callisia repens lombleve- leinek Wachter-tól chemonastikusnak leírt mozgása nem egyéb, mint heliotropikus mozgás, a melyet a levél fonákának fényér- zékenysége idéz elő. E feltevés mellett szól az is, hogy Wáchter a chemonastikus mozgásokat csakis a Callisia repens-né\ találta, míg a legközelebbi rokonainál, a Tradescantiak- on már nem, s nézetem szerint azért nem, mert a Tradescantia-k leveleinek fonáka nincsen fényérzékeny szervvel ellátva; nem fényérzéke- nyek s nem is végezhetik azt a mozgást, a mit u Callisia repens lomblevelei végeznek. Most még az van hátra, hogy miképen tudjuk a fényérzé- keny szervekre vonatkozó eddigi ismereteinkkel összhangzásba hozni s hogyan tudjuk a fenti jelenségeket megmagyarázni? Az anatómiai bélyegek és a levél fényérzékenységét bizonyító kísér- letek alapján aként foghatjuk fel a dolgot, hogy a Callisia repens lomblevele., ha a színét helyzeténél fogva már nem képes a fény- adta állandó helyzetbe hozni, úgy — lévén a levél mesophylluma majdnem homogén — az assimilatióra nézve még mindig előnyö- sebb lesz., ha a fonáka jut a kedvező megvilágításba. Tekintve azt, hogy eddig több dorsiventralis lomblevél fo- nákán találtak ugyanolyan, vagy közel hasonló alkotású sejteket, képleteket, mint a levél színén, a melyek optikailag alkalmasak volnának a fény irányának a percipiálására; sőt a Callisia repens- nél tényleg arra is szolgálnak, a levél fonákának a fényérzékeny- ségét tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni. Igen valószínű, hogy a fényadta állandó helyzet elérésében sok lomblevélnél a levél fonákának is tetemes szerep jut osztályrészül. Ezen állítást azonban csak kísérletek igazolása mellett lehet fentartani s ezek a kísérletek fogják képezni további vizsgálódásaim tárgyát. Végül nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetet ne mondjak Richter Aladár dr. és Mágocsy-Dietz Sándor dr. pro- fessor uraknak, a kiknek intézetében jelen dolgozatomat készí- tettem, és pedig a kolozsvári növénytani intézetben, dolgozatom anatómiai részét és a hozzá tartozó rajzokat, a budapesti növény- tani intézetben pedig a dolgozatom fiziológiai részét. Nagy kö- szönettel tartozom mindkét professor úrnak azon szívességükért, melynél fogva a szükséges anyagot, eszközt és intézeti könyvtárt rendelkezésemre bocsátották és ama szíves útbaigazításukért és érdeklődésért, a melylyel dolgozatom iránt mindenkor viseltettek. A szakosztály 1908 februárius havi üléséből. Közlemény a kolozsvári és a budapesti tudomány-egyetem növénytani intézetéből. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 53 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^ (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : D in i n, Dr. Kari: Über den systematischen Wert des Colchicmn pannonicum Griseb. und Schenck. A Colchicura pannonicum Gris. et Schenck systematikai értékéről. Mit 1 Tafel. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 327—333. old. E n t z Géza dr. : Megemlékezé.s Darwin Károlyról. (4 képpel.) — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 1—24. old. G r k a Sándor dr. : Az állatok és növények radioaktivitása. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 48—49. old. Györffy István dr. : Delphinium oxysepalum Borb. et Pax. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 337. old. — — Dicranum scoparium (L.) Hedw. var. nigrescens Györffy. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 336— 3M7. old. Hirc Dragutin: Revizija hrvatske flore (Revisio florae Croaticae.) Bd. n., Liefg, 1. — Rada Jugosl. akad. znan. 1 umjetn. 179 kn., 1909., pag. 612—673. K ü m m e r 1 e J. B. dr. : A Ceterach génusz új faja. Species nova generis Ceterach. — Botanikai Közlemények. VIII. köt., 1910., 286— 290 és (75.) old. — — Index generum, specierum, varietatum, formarumque novarum vei e Hungária hucusque ignotarum Cryptogamarum et Phanerogamarum necnon s}nonymorum ab auctoribus hungaricis publicatarum seu ad F'loram Regni Hungarici pertineiitium, secundum systeraa Englerianum editus. Anni 1908. — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1910., 291—316. old. Lengyel Géza dr. : Bromus reptans (Borb.) Fiume mellett. — Magyar Botanikai Lapok. VIIL köt. 1909., 336. old. Néhány ritkább növény újabb termőhelj^e Budapest környékén. - Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 335—336. old. Méhes Gyula dr. : Dr. Simonkai Lajos. 1851 — 1910. — Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. XLIII. évf. 1910., 364—367. old. NyárádyErasmusGyula: Magas-Tátrában fekvő Menguszfalvi- völgy, Omladék-völgy, valamint a Vadorzóhágó magyar oldalának botanikai ismertetése. Descriptio florae convallium in Tatrae Magnae luontibus Mengusz- falvensis, Omladékvölgyensis (Ruinensis) atque in lateribus Hungaricis clivi Vadorzóensis. Három eredeti felvétellel és egy térképvázlattal. írta Késmárk, 1910. Sauter Pál. 38 old. 8-rét. — A késmárki állami polgári fiú- és felső kereskedelmi iskola 1909/10. évi értesítője. P i 1 1 i t z Benő dr. : Veszprém vármegye növényzete. Első közle- mény. Veszprém, 1908. Nyomatott Krausz Ármin fia könyvnyomdájában. 64 old. 4-rét. — A veszprém vármegyei múzeum kiadványai. 11. szám. ^ E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) d4 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Rapaics Raymund dr.: A filoxéra okozta daganatok rothadása. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 47. old. Az öröklékenység. I— V. — Gazdasági Lapok. LXI. évf. 1909., 780—781., 798-799., 816—817., 835—836. és 855—856. old. — — Küzdelem a gabonarozsdákkal. — Gazdasági Lapok. LXL évf. 1909., 661-663. old. Schilberszky Károly dr. :A Chrysanthemum rozsdabetegsége. — A Kert. XVL évf. 1910., 98. old. — — A liiczfenyök csúcsszáradása. — Erdészeti Lapok. XLIIL évf. 1909., 1135. old. — — A tűlevelű fák kékredvesedéséröl. — Erdészeti Lapok, XLIX. évf 1910., 137—138. old — — Rózsa-betegség. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf 1909., 411 — 412. old. Szabó Zoltán dr. :A botanikai múzeumok feladata. — Természet- tudományi Közlöny. XLIL köt. 1910., 78—83. old. Thaisz Lajos: Adatok Abauj-Torna vármegye flórájához. IL köz- lemény. — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1910., 247—257 és (65.) old. Tuzson János dr. : Magyarország néhány növényéről és ezek rokonságáról. De plantis nonnullis Hungáriáé et harum aftinibus. 5. képpel. — Botanikai Közlemények. VIII. köt. 1910., 257—285, (65—74.) old. Velich Sándor: A bangitafa. — Kertészeti Lapok. XXIV. évf. 1909., 395-397. old. Wagner János: Két új Centaurea-keverékfaj Horvátországból. Centaureae duae hybridae novae e Croatia. 1 táblával. — Magyar Bota- nikai Lapok. VHI. köt. 1909., 333—335. old. Zahn, Kari Hermann: Beitráge zur Kenntnis der Hieracien Ungarns und der Balkanlander. IV. — Magyar Botanikai Lapok. VIII. köt. 1909., 276—309. old. b) Külföldi irodalom : B e c k, G. V. : Flóra Bosne, Hercegovine i novopazarskog Sandzaka. n. (5.) dio. Tab. III — IV. — Glasnik zem. muz. u Bosni i Herceg. XXI, 1909., pag. 135—166. Gutwiiíski, R. : Flóra algarum montium Tatrensium. — Bull. de l'acad, des Sciences de Cracovie, classe se. mathém. et natúr. 1909., p. 415—560. Handel-Mazzetti, Dr, Heinrich Freiherrn von: Über Onobrychis Visianii Borb. — Verhandlungen der K. K. Zoologisch-Botani- schen-Gesellschaft. Bd. LIX. 1909., S. (313—314). J a n c h e n, Dr. Ervin: Die Edraianthus-Arten der Balkanlander. 1 Textabbildung u. 4 Tafeln. — Mitteilungen des Naturwissenscliaftlichen Vereins an der Uuiversitat Wien. VIII. Jahrg. 1910. S. 1—40. M i 1 1 a c h e r W. : Über die Kultur von Arzneipflanzen in Österreich und Ungarn. Vortrag. — Zeitschrift des Alig. Österr. Apotheker-Vereines. 47, Jahrg, 1909. S. 497—498. — Pharm. Post. 1909. S. 15. Pax, Dr. Ferdinánd und H o ff m a n n, K. : Eind Fund altér Kul- turpflanzen aus Siebenbürgen. — Englers Botanische Jahrbücher. XLIV. Bd. 1909. S, 125-136. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 55 S c h w e r i n, Fr. Grf. v. : Monographie der Gattiing Sambiiciis. 1 Far- bentafel, 5 Verbreitungskarten u. zahlr. Textabb. — Mitteilungen der Deut- schen Dendrologischen Gesellschaft. Nr. 18., 1909. S. 56. Wibiral Erich: Landschaftsbilder aus Bosnien und der Herzego- wina. — Mitteilungen der k. k. Gartenbau-Gesellschaft in Steiermark. XXX:\'. Jahrg. 1909. S. 171—174. 'b* c) Gyűjtemények : Schedae ad Kryptogamas exsiccatns editae a Musee Palatino Vindo- bonensi. Auctore Dre. A. Z a h 1 b r u c k n e r. Centuria XVI. — Separat- Abdruck aus dem XXIII. Bande der Annalen des k. k. Naturhistorischen Hofmuseums. Wien, 1909. A gyűjteménynek a „Schedae "-vei egyidejűleg megjelent XVI. cen- turiája, a következő adatokat tartalmazza Magyarország virágtalan növé- nyeinek ismeretéhez. Fungi : nr. 1604. b. Schizophyllum alneum Schröt. (ad truncos arborum prope Budapest, leg. Dr. S. Mágocsy-Dietz), nr. 1625. Colletotrichum gloeosporioidcs S a c c. var. Hederae P a s s e r (ad fólia Hederae Helicis L. in horto urbis Budapest, leg. Dr. A. de Degen). Lichenes : nr. 1643. Verriicaria marmorea Arn. var. Hoffmanni Arn. (ad saxa calcarea in valle „Skurinjatal" prope Fiume, leg. I. Sehuler), nr. 1644. Dermatocarpon adriaticum A. Zahlbr. (ad saxa maritima ad Punta Salvore prope Fiume, leg. C. Techer), nr. 1646. Polyhlastiopsis meridionalis A. Zahlbr. nov. spec. (ad ramulis Fraxini Orni in valle „Skurinjatal" prope Fiume, 100—150 m. a. m., leg. I. Sehuler), nr. 1648. Graphis scripta A c h. (ad corticem Carpini duineensis in valle .Skurinjatal" prope Fiume, ca. 150 m. s. ra., leg. I. Sehuler), nr. 1655. Stereocaulon tomentosum E. F r i e s (ad terram prope Iglófüred, leg. N. Filarszky), nr 1669. Binodina metaholica Anzi lad truncos Fraxini Orni prope Lisac supra Klana, leg. I. Sehuler). Musci: nr. 1674. Sphagnum compaclum DC. var. imbricatum W arns t (Magas-Tátra, ad ripas lacus Köpataki-tó, solo graniíico, 1741 m. s. m., leg. I. Györffy), 585 b. Webera elongata Schwagr. (Transsilvania. Turnica prope Ginaia, 2000 m. s. m., leg. C. Loitlesberger.) SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztály 1910. januárius 12-én tartott 152-ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula. Jegyző : Moesz Gusztáv. 1. Megelőzve a tárgysorozatot, Klein Gyula elnök a következő szavakkal emlékszik meg bold. Dr. Simon kai Lajos-ról. „Tisztelt Szakosztály ! Szomorú kötelességet teljesítek, midőn jelentem, hogy Simonkai Lajos, kedves tagtársunk, szakosztályunk érdemes munkása és a botanikának lelkes híve, életének 60-ik évében, váratianul elhunyt. 56 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Mint Hazslinszky, majd Jurányi tanítványa és utóbbinak tanársegéde, már korán megkedvelte a növénytant. Eleinte leginkább a mohokkal foglalkozott. 1872-ben ö is részt vett a M. Tud. Akadémia támo- gatásával, a Hazslinszky vezetése alatt álló társas kirándulásban, a Ruszkán és a Retyezáton és az akkor gyűjtött moboin-ól részletes felsorolást is közölt. Későbben vidéki középiskolákban tanárkodott : Nagyváradon, Pan- csován és Aradon. E helyeken kivált a phanerogam növényekkel foglalkozva, szorgalmasan gyűjtögetett és számos dolgozatot tett közzé. Különösen Erdély érdekes flóráját kezdte tanulmányozni, attól a törekvéstől indíttatva, hogy azt a zavart, a mely ebben a flóraterületben egyes fajokra nézve fennáll, lehetőleg eloszlassa. 1880-ban a Kir. Természettud. Társulattól nyert megbízás folytán, több évi tanulmányai credményeképen megírta: „Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata" czímű terjedelmes művét, mely Erdély flórájának kritikai feldolgozását adja és a mely sokáig alapvető munka fog maradni. 1891-ben került Budapestre, a VII. ker. állami főgimnáziumhoz és 1892-ben egyetemi magántanár lett. Ez időben az ország különböző vidékeire kiterjedő florisztikai tanulmányai mellett, kivált a fák rendszeres összegyűj- tésével és tudományos feldolgozásával foglalkozott, miután már előzőleg a Tilia, a Quercus és a Cytitms fajairól rövid monográfiákat dolgozott ki. E munkálkodása alapján a földművelésügyi minisztérium támogatásával, a Természettud. Társulat részéről megbízást nyert egy magyar dendrologia megírására. Hogy e munkához milyen körültekintéssel és alapossággal fogott, az, az Acer, a Rhamnus és a Ribesröl írt és a Közleményeinkben megjelent dolgozataiból tűnik ki legjobban. Sajnos, e munka most befejezetlen marad. Buzgó tanár is volt és másokban is fel tudta ébreszteni a növények iránt való érdeklődést, főképpen a gyakran rendezett kirándulásai segítsé- gével. Ugyanennek a czélnak szolgáltak tankönyvei és meghatározó könyvei. Kiterjedt gyűjtéseivel és alapos dolgozataival tetemesen hozzájárult hazánk flórájának pontosabb megismertetéséhez és ezzel a magyar botanika történetében maradandó helyet biztosított magának. is egyike azoknak, a kik bebizonyították, hogy a tudomány iránt való lelkesedéssel és kitartó szorgalommal a középiskolán is lehet becses és hasznos tudományos mun- kálkodást kifejteni. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni!" Moesz G. jegyző jelentést tesz bold. Simonkai L. temetésének lefolyásáról, a melyen a szakosztály nevében M á g o c s y-D i e t z S. tartott búcsúztató beszédet. Jelenti továbbá, hogy a szakosztály koszorút helyezett a koporsóra. Előterjeszti továbbá a szerkesztőbizottságnak azt az indít- ványát, hogy bold. Simonkai L.-nak olajképe festessék meg. A szak- osztály az indítványt egyhangúlag elfogadja s a gyűjtés nyomban megindul. Klein Gy. elnök a szakosztály kegyeletének jeléül az ülést pár perezre felfüggeszti. 2. Fodor F. : „A Cephalaria génusz anatómiája és fejlődéstana" czímű dolgozatát ismerteti. (^Megjelenik.) 3. Hollós L. : „ Újabb adatok Kecskemét vidékének flórájához" czímű dolgozatában jelenti, hogy a legújabban talált 8 virágos növénnyel együtt Kecskemét phanerogam flórájának 766 faja van. (Megjelenik.) SZAKOSZTÁLYI ÜÜYEK 57 4. Hollós L.: „Kecskemét vidékének Puceinia fajai" czímti dolgo- zatában felsorolja azt a 66 Puceinia fajt, melyet Kecskemét vidékén talált. Magyarországon Hollós L. számítása szerint 171 Puceinia faj él. (Meg- jelenik,) 5. Hollós L. : „Magyarország eddig észlelt Ratnularia fajai''. Ebben a munkájában Kecskemét vidékéről 46 Ramulariát és az egész országból összesen 72 fajt sorol fel. (Megjelenik.) Hollós L. mindhárom dolgozatát T u z s o n J. terjeszti elő. 6. Rapaics R. : „Törzs fejlődéstani tanulmányok a Rammculus génusz levelein" czimü dolgozatát Szabó Z. terjeszti elő. Szerző vizs- gálatai alapján a következő tételeket vonja le : a) A Ranunculus génusz egyes rokonsági köreiben a levelek hatá- rozott sorrendben jelennek meg egymásután, a fiietikus növekedés során. bi Az egyes rokonsági körök ebből a szempontból pontosan jellemez- hetők s levélzetük a fejlődési sorba beosztható. c) A levélzet homologiája alapján az illető rokonsági kör viszonylagos kora megállapítható. d) Az egyes fajok egymásutánja a levélszabás alapján meghatározható. e) Az ú. n. heterofiUiának eredete nem az aktív és direkt alkalmaz- kodásban keresendő, még kevésbbé a mutációban, hanem a levélzet fiietikus növekedésében. Klein Gy. utal arra, hogy hasonló kutatásokat már Jankó János is végzett íi Platanus levél fejlődéséről. Nemcsak a csiranövény leveleit, hanem az ágak első leveleit is megfigyelte és vizsgálódásai alapján hason- latosságot mutatott ki az ágak (különösen a tőhajtások) egymásutáni levél- alakjai és az egymásutáni fosszilis Platanus-ok levelei között. 7. Szabó Z. ismerteti dr, P i 1 1 í t z B. : „ Veszprém vármegye növény- zete" ez. munkáját. 8. Moesz G. jegyző jelentést tesz az 1909. decz. 19-én Pécsett megtartott N e n d t v i c h-ünnepély lefolyásáról, a mikor is a szakosztály pálmáját dr. Szőnyi Ottó, jogakadémai tanár, a PécsBaranyamegj'ei Múzeum-Egyesület titkára helyezte el rövid beszéd kíséretében az emlék- tábla elé. Á növénytani szakosztály 1910. évi febr. hó 9-éu tartott 153. ülésének jegyzökönyve. Elnök : Klein Gyula, a tisztújítás ideje alatt : Deér Endre, mint korelnök. Jegyző : Moesz Gusztáv. 1. Az elnök bejelenti a tisztikar lelépését és köszönetet mond a szak- osztálynak azért a bizalomért és támogatásért, melyben a tisztikart részesítette. 2. A jegyző a szakosztály 1909. évi működéséről a következő jelen- tésben számol be. Jelentés a szakosztály 1909. évi működéséről. Megnyugvással tekinthetünk vissza az elmúlt esztendőre és bizalommal nézhetünk a jövőbe. Nem csökkent sem az érdeklődők, sem a működők száma és nem változtak a keretek sem, melyek közt a szakosztály állandó 58 BZAKOeZTÁLYI ÜGYEK fejlődés mellett működik. Szakosztályunk fejlődésének fokmérője folyóiratunk, a melyet, hogy működő tagjaink dolgozatait befogadhassa, immár 26 ívnyi terjedelemben kellett megjelentetnünk. Nem tehettük volna ezt, ha a közönség érdeklődése a „BotanikaiKözlemények" iránt megfogyott volna. Szakosztályunk tagjainak, illetőleg előfizetőinek száma a megelőző évhez képest 70 főnyi emelkedést mutat. A létszám a következőkép oszlik meg: 1909-ben 1908-ban Alapító tag 18 15 Tag és előfizető 243 ) Atalányos 406 } ^49 582 Külföldi előfizető 6 8 Belföldi cserés 1 1 Külföldi cserés 10 9 Belföldi tiszteletpéldány . . 5 4 Külföldi tiszteletpéldány . 4 4^ Összesen ... 693 623 A külföldi előfizetőknek kettővel való megfogyatkozásának magya- rázata, hogy ketten, kik ideiglenesen a külföldön tartózkodtak, visszatértek az országba. A kimutatásban szereplő hat külföldi előfizető között van egy amerikai és két európai egyetem, egy amerikai és egy európai könyvkeres- kedő. Ezek a számok szinte ránk parancsolják, hogy folyóiratunkat a kül- földön is terjesszük és ismertessük. A tagok számának örvendetes gyarapodása mellett azonban szomorú veszteségről is kell beszámolnunk, mert elvesztettük dr. Fialowszky Lajost, szakosztályunk alapító tagját, kinek elhunytáról elnökünk emlé- kezett meg kegyeletes szavakkal júniusi ülésünkön. Nem lesz érdektelen, ha egy kis statisztikát közlök arról, kiknek is köszönhetjük támogatásunkat, kik teszik szakosztályunk gerinczét, egyálta- lában, kik érdeklödnek hazánkban a botanika iránt? Tagok és ;, ,, , x előfizetők Atalanyosok Összesen Tanárok, tanítók 88 (33-6»/„) 42 130 Gazdasággal foglalkozók .... 41 26 67 Tanintézetek 21 200 221 (337o) Tudományos intézetek tisztviselői .16 2 18 Egyéb tisztviselők 14 18 27 Erdészek ... 10 4 14 Kertészek 10 — 10 Intézetek és egyesületek .... 8 33 41 Katonaság 8 5 13 Gyógyszerészek 8 15 23 Orvosok 7 24 31 Mérnökök, vegyészek 6 21 27 Kereskedő, magánzó és hírlapíró .7 6 13 Gyárosok, iparosok 5 5 10 Jogászok 4 8 12 Papság 4 2 6 Ismeretlen foglalkozás ^ — 4 Összesen . . .261 406 667 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 59 A tagok és elötizetök sorában tehát elsősorban a tanárok és tanítók állanak, a kik a létszám ' , részét teszik. Az átalányosak sorában elsa helyen a tanintézetek (az átalányosak V'2 része), második helyen a tanárok állanak. És úgy, mint szakosztályunknál, úgy az ország majd valamennyi kulturális egyesületének zömét és lelkét a tanárság alkotja, mely szerény anyagi erőihez mérten jóval többet áldoz kulturális czélokra, mint az ország vagyonos osztályai. Teszi ezt saját lelki szükségletéből, nem várva ezért a nagy áldozatkészségeért és kötelességén túl telJ3sitett tudományos mun- kásságáért felsőbb elismerést, mellyel soha nem is kényesztették el. Rosszul esik konstatálnunk, hogy a papság is távol tartja magát törekvéseinktől. Számuk az l°/y-ot sem éri el. Pedig valamikor, nem is olyan régen, nagy kedvelői voltak a botanikának és számos tudós került ki soraikból. Mely okok tartják távol a papságot a botanikától, ettől a tudo- mánytól, mely lelki életükkel a legszebb harmóniába hozható, azt érdemes volna kutatni. Nagyobb számban vaunak körünkben az erdészek, kertészek, gyógyszerészek és orvosok, do sajnos, mégsem oly számban, a mint az várható és kívánatos volna ! A budapestiek így oszlanak meg : Tagok és elölizetők Személyek ... 68 Intézetek .... 9 Atalányosok Összesen 72 140 43 52 Összesen ... 77 115 192 Budapestnek majdnem egy milliónyi lakósiból csak 68 ember állt be körünkbe ! Üléseinkben a vendégekkel együtt átlag 30-an vesznek részt, szinte egytől-egyig hű látogatói üléseinknek. Tartottunk kilencz ülést, melyeken 18 előadó 32 előadással, illetőleg ismertetéssel vett részt (1908-ban : 18 előadó és 31 előadás). Az előadók névsora a következő: Bartal K. 1, Bernátsky J. 1, Fehér J. 1, Fucskó M. 1, Gombocz E. 3, Kümmerle J. B. 1, Mágocsy- Di e t z S. 1, M o e s z G. 3, P r o d án Gy. 2, Rapaics R. 1, S á n t h a L. 1, SchilberszkyK. 1, SimonkaíL. 1, Szabó Z. 5, Szalóki R. 1, Sztankovits R. 1, ThaiszL. 2, Tuzson I. 5. A név után álló szám a tartott előadás, illetőleg ismertetés számát jelenti. Ezekből az elő- adásokból 10 még az év folyamán jelent meg folyóiratunkban, nyolcz dol- gozatba foglalva. Szakosztályunk a Pécsett, 1909. évi decz. 19-én megtartott N e n d t- v i c h-ünnepélyen is résztvett. a mennyiben dr. S z ő n y i Ottó, jogaka- démiai tanár, a szakosztály képviseletét szíves volt elfogadni és szak- osztályunk pálmalombját beszéd kíséretében az emléktábla elé helyezte. Nendtvích érdemeit külön czikkben is méltattuk. A természeti emlékek megvédését czélzó mozgalom soká húzódó ügyében is határozatot hoztunk, melyben felajánljuk segítségünket a föld- művelésügyi minisztériumnak. S ha még megemlítem, hogy Bernátsky J., a Bot. Közlemények idegen nyelvű részének szerkesztőségéről lemondott, úgy azt hiszem, hü képet nyújtottam szakosztályunk múlt évi életéről. 60 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Sajnálattal keU azonban megemlékeznem olyasmiről, a mit már néhány éve nem sikerül megvalósítanunk. Értem a pünkösdi kirándulást. Meggon- dolandó, nem volna-e czélszeríibb a kirándulások tervezgetéséröl egyelőre lemondani, a míg idővel, az utánuk való kivánkozás általánosan érzett, őszinte és mély érzésből fog fakadni ? Meg vagyok győződve, hogy szakosztályunk, melyet ágy kell tekin- tenünk, mint a hatalmas K. M. Természettud. Társulatnak életrevaló szervét, a Társulat alapszabályszerü czéljának és feladatának azt a részét, mely az ország tudományos kutatására és a tudomány müvelésére vonatkozik, a maga körében jól meg fogja oldani. Az ügy szeretete megvan mindnyá- junkban, de hogy az eszme tetté váljon, ahhoz, a lelkesedésen kívül anyagi erőre is szükségünk van. Reméljük, hogy a közönség, úgy mint eddig, ezentúl is kitart törekvéseink mellett és az előfizetési díjnak mérsékelt fel- emelésébe az ügy érdekében belenyugszik. Még csak jelezni kívánom, hogy a szakosztály szabályzatának néhány pontja kiegészítésre szorul. A szakosztály fejlődik és szabályzata sok tekin- tetben már elavult. Úgy érzem, hogy immár itt az ideje, hogy szabályainkat a megváltozott viszonyokhoz képest javítsuk. Mert elavult szabályok béni- tólag hatnak az intézmények fejlődésére. Befejezésül kellemes kötelességet teljesítek, midőn a szakosztálynak jelentem, hogy a Társulat elnöksége és tisztikara a szakosztály üg3^ei iránt mindig élénk érdeklődéssel és jóakarattal viseltettek és munkánkban előzé- kenyen támogattak. Fogadják a szakosztály őszinte köszönetét. Dk. Moesz Gusztáv, a szakosztály jegyzője. 3. A szerkesztő a következő jelentést terjeszti elő : Jeleutés a „iiotanikai Közlemények" 1909- iki évfolyamáról és a szak- osztály vagyoiii állapotáról. Az elmúlt esztendőben a „Botanikai Közlemények" VIII. évfolyama jelent meg, hat számban, 26 ív terjedelemmel, 46 szövegközötti képpel és két táblával. A 26 ívből 5 ív esik az idegennyelvű szövegre. A folyóirat 4. és 5. számát részint egyik czikk terjedelme, részint pedig költségkímélés okából egy füzetbe foglaltuk össze. Megjelent összesen 12 szerzőtől 16 eredeti közlemény, ezenkívül egy ismertetés, minden füzetben növénytani repertórium, személyi hírek, szak- osztályi ügyek s a borítékon tagdíj-nyugtázások, a mely utóbbi egyelőre 7iémileg helyettesíti a tagok névsorának kívánatos, de most még nehezen beilleszthető költségekkel járó kinyomatását. Külön kell említenem a múlt évfolyam 6. számában Kümmerle tagtárs úrtól összeállított Index-et, a mellyel egy régen érzett hiányon segített. Főbb elveink a folyóirat szerkesztésében ugyanazok voltak, mint azelőtt. Czikkeink a tudományos botanika különböző ágaiból valók és jelen- tékeny helyet nyújtottunk ama czikkeknek is, a melyek hazánknak botanikai szempontból való megismerésére irányulnak. Az idegennyelvíi függelék, melynek mélyreható jelentőségét már a múlt évi jelentésemben szóvá tettem, SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 61 ebben az évfolyamunkban sem lehetett még olyan, mint a milyen kívánatos volna. E tekintetben folyóiratunkat még csak az átmenet állapotában levőnek kell tekintenünk, s a fejlődés csak lassú lehet, mert egyrészt számolnunk kell mindig a költségekkel, másrészt pedig a szerkesztéssel is nehézségeink voltak. Az idegennyelvü rész eddigi szerkesztője ugyanis az évfolyam köze- pette lépett vissza és csak bizonyos megszakítás után bízta meg ezzel a feladattal a szakosztály Szurák tagtárs urat. Remélhető azonban, hogy a jövőben ez irányban is többet tehetünk, mint eddig. Folyóiratunk nagy hiányának kell tekintenem azt, hogy csak egyetlenegy ismertetés van az egész évfolyamban, holott a szakosztály tagjai és különösen ama tisztelt tagjaink, a kiknek nem áll nagj^obb könyvtár rendelkezésükre, méltán sorozhatják folyóiratunk fontosabb feladatai közé azt is, hogy ebből idejében tájéko- zódást merítsenek a tudomány újabb eredményeiről. Itt a szerkesztőség, daczára annak, hogy nagyon érzi a mulasztást, más szerkesztőségekhez viszonyítva nehéz helyzetben van ; különösen pedig azért, mert nem áll rendelkezésére az ismertetendő irodalom. Intézeteinkben s könyvtárainkban hozzáférhetünk ugyan az egyes folyóiratokhoz és müvekhez, de éppen a legújabb füzetek s kiadványok sehol sem nélkülözhetők és így a szerkesztő nem disponálhat a példányokkal ; cseresünk pedig még alig van és folyó- iratunk még korántsem örvend oly elterjedtségnek és tekintélynek, hogy a szerzők és kiadók ismertetés czéljából a szokásos példányokkal ellátnák. Ennek következtében a folyóirat e tekintetben csak ama néhány tagtárs úr munkásságára van utalva, a kik nagyobb könyvtárakkal bíró intézetekben vannak alkalmazva és a kik az elmúlt évfolyam bizonyítéka szerint talán elfoglaltságuk miatt nem nagyon karolják fel ezt a fontos kérdést, vagyis magától nem igen megy a dolog. Az említett okból azonban nem küldheti meg a szerkesztő referálás czéljából az illető kiadványokat esetröl-esetre ama esetleg vidéken lakó tagtársaknak, a kiktől referátumot remélhet s a kiknek az illető ágazat tal m éppen specziális, kedvelt stúdiumát képezvén a meg- küldött kiadványról a legkönnyebben és a legjobban írná meg a referátumot. Jó volna, ha e czélra némiképen szervezkedne a szakosztály, talán olyan módon, hogy az illetékesek vállaljanak el egy-egy ágazatot és a mi abban az irányban úgy belföldön, mint külföldön megjelenik, referálják a Botanikai Közleményekben. Hangsúlyoznom kell itt, hogy a hazai botanikai müveket és dolgozatokat az idegennyelvű mellékletben is kellene ismertetnünk, mert ez nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy folyóiratunkat a külföld előtt becsessé és kívánatossá tegyük, A folyóirat szerkesztése körül tett tapasztalatokra vonatkozólag, jelen- tésem gyakorlati czéljait véve figyelembe, leginkább ama nehézségeket kell említenem ezidén is, hogy a kéziratok nincsenek mindig rendben. Értem ezt úgy nyelvi, mint külső, kiviteli szempontból. A szerkesztés egyik főelve az volt, hogy a czikkek szövege teljes eredetiségében jelenjék meg, a mi azonban a mi viszonyaink között a szerkesztőt igen gyakran nehéz helyzet elé állítja. A szakkifejezésekben kívánatos volna bizonyos következetesség, nemkülönben a nyelvi kérdésékben is. Általánosan követhető szakszótárunk azonban még nincsen ; a nyelvi kérdésekben pedig úgyszólván állandóan for- rongásban vagyunk, s különösen zavarólag hat az, hogy itt is, ott is ötlet- szerűen merülnek fel az újítások, a nélkül, hogy a meglevő, talán kevéssé 62 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK jó helyett jobbat hoznának. E téren az alaposabb haladás helyett, hirtelenül fellobbanó erőszakos beavatkozásokkal találkozunk, melyek homloktérbe lépve, sokszor az eszközt, a nyelvet fontosabbá teszik magánál a föczélnál, a tudományos eredménynél. így újabban a latin és görög származású szavaink latinos, illetőleg görögös végződésének túlzott eröszakolása kezd előtérbe lépni s a kérdés eldöntése esetröl-esetre sok meddő vitát s munkát követel. Azokat a latin és görög eredetű szavainkat, a melyeket a latinos vagy görögös végződéssel jól bevesz a magyar nyelv (filamentum, referátum, plébános, specziális, testamentum), ilyen végződéssel kell jóknak tartanunk; azokhoz a szavakhoz azonban, a melyekhez a nép nyelvén élő példák és önkénytelen szabályok más végződést kivannak (káplán, franczia, mikroszkópi s a melyek egy nagj^ része nem is volt meg a latin, illetőleg görög nyelvben, vagy ha megvolt, más értelemmel bírt (kryptogamok, pteridophiták, negatív, pozitív, parenchyma), szintén us, ius, on stb. végződést s ennek megfelelő ragozást fűzni, nyilván erőltetett. Nagyon kívánatos, hogy e kérdéssel szakavatott nyelvészeink behatóan foglalkozzanak s a helyes utat részletesen kijelöljék. A dolgozatok külső kiállításának talán mellékesnek látszó kérdésére vonatkozólag fel kell hoznom, hogy könyvnyomdászatunk még nem oly fejlett, hogy az egyes tudományszakok irodalmában szokásos eljárásokkal jól ismerős, specziális szedők végeznék a munkát. A czikkeket tehát a leg- gondosabban összeállított kéziratban kell átadni a nyomdának, ellenkező esetben nemcsak a szerkesztés és a füzetek pontosabb megjelenése van megnehezítve, hanem a korrektúrák tetemes költségeket is rónak a szak- osztályra, a mi végeredményben kitűzött czéljainkat igen érzékenyen érintheti. Az a statisztika, a melyet a jegyző úr elénk terjesztett, hű tükrét adja folyóiratunk számos ügyének is, és örömmel láthatjuk, hogy a Botanikai Közleményeket már közel 700 előfizető járatja s így lehetővé van téve, hogy folyóiratimk fejlesztésében azon az úton, a melyre a szakosztály üdvös határozatai által léptünk, tovább haladhassunk. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említenem, hogy a hat füzetre való átmenetei és az évfolyam ter- jedelmének 26 ívre való felemelkedése nagyobb költségeket is igényel, a melyekről gondoskodnunk kell Ez a gondoskodás a szakosztály részéről meg is történt, a mennyiben az előfizetési díjnak öt koronára való feleme- lését határozta el. A díj felemelése meg is történt és tagjaink ebben az évben az új megállapítás szerint fizetnek ; nehézségek vannak azonban a Társulat átalányosaival, a mennyiben a Társulat érdekében fekvőnek bizonyult az, hogy most az átalányosok előfizetési díja ne bolygattassék. Ennek követ- keztében a 406 átalányos után csupán az eddigi 3 korona előfizetési díj esik a szakosztály javára, vagyis összesen 812 koronával kevesebb, mintha az átalánjí^osok is megfizetnék a felemelt 5 korona díjat. Holott éppen az átalányosok, intézetek s testületek lévén, könnyen megfizethetik az 5 koronát. Ezt a hiányt nagyon érezzük és ha nem álland módunkban ezen segíteni, úgy a Botanikai Közlemények kiadásában és általában a szakosztály leg- szűkebbre mért kiadásaikban is az ügy rovására menő korlátozásokat kel- len d életbeléptetnünk. Reméljük azonban, hogy a Társulathoz intézett ama kérésünk, hogy ezen a nehézségen segítsen, nem marad eredmény nélkül s így költségvetésünket reális alapokra helyezhetjük. SZAKOSZTÁLYI ÜQYEK 63 A szerkesztő-bizottság intézkedései közül ki kell emelnem, hogy elha- tározta, miszerint a Botanikai Közlemények múlt évfolyamának 6. füzetét, mely az Index-et és az évfolyam tartalomjegyzékét is tartalmazza mintegy 100 példányban előfizetésre vagy cserére való felhívás kíséretében a neve- zetesebb külföldi botanikai társulatoknak, intézeteknek s múzeumoknak szétküldjük Mint örvendetes körülményt említem fel. hogy az előbbi évekhez képest a Botanikai Közlemények-et szaktársaink hova-tovább fokozottabb mértékben részesítik szellemi támogatásukban, úgy hogy daczára annak, hogy 26 ívet, tehát kétszer annyit adtunk ki, mint azelőtt, és a dolgozatok beérkezésének időbeli sorrendjét követve aUg van hátralékunk, mégis közel 20 kisebb-nagyobb dolgozat vár kiadásra és még hátra vannak az idei évfolyamunkra a folyó évi üléseken bemutatásra kerülő czikkek. Ez a magában véve örvendetes körülmény azonban másfelől eléggé nehéz helyzet elé állítja a szerkesztőséget és fokozottan követeli azt, hogy bevételeinkre vonatkozó előbb említett kérésünket a Társulat felkarolni szíveskedjék. A szakosztály anyagi viszonyaival áll kapcsolatban az is, hogy újabban a doktori disszertácziók csakis az illetők anyagi hozzájárulása melleit adhatók ki folyóiratunkban. Bevételek. 1. Az alapítványok összege 1908 végéig ........ 900" — K 2. Felhasználható maradvány 1908-ról 216638 , Bevételek 1909-ben: 1. Alapítványok 253" — „ 2. Előfizetések , 1842-5 6 „ 3. Költségmegtéritések 50' — „ 4. Társulati segély . . 1700— „ Összesen . . 691194 K Kiadások. 1. írói tiszteletdijak 887-42 K 2. Szerkesztői díj 200* — „ 3. A jegyző tiszteletdíja 200* — „ 4. Szolgák bére 40" — „ 5. Nyomtatás 2944-70 „ 6. Klisék . . . : 365-28 , 7. Kis nyomtatványok (meghívók, czimlapok) 103-87 „ 8. Postaköltség 199-— „ 9. Kezelési és tiszti dijak a 2. tétel után 189-50 „ 10. Vegyes kiadás . . 4535 „ Összesen . . 517512 K Maradék 1910-re 1736-82 „ Ebből a növénytani alap kitesz 1153* — „ Felhasználható maradék 1910-re 583-82 K így tehát a folyó évre 583 kor. 82 fill. maradványunk van, a mely azonban a folyóirat fejlesztésével kapcsolatos kiadásainkhoz mindenesetre 64 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK teljesen fel lesz az idén használva még akkor is, ha az átalány osok ügye kapcsán a kért 800 korona segélyt megkapjuk. Végül nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy szakosztályimkat a Társulat tisztikara a folyóiratunkkal és pénzügyeinkkel kapcsolatosan, a múlt évben is a leggondosabb és előzékeny intézkedéseivel támogatta, miért is azt elismerés és köszönet illeti meg. Dr. Tuzson János. szerkesztő. Mágocsy Dietz S. indítványozza, hogy úgy a jegyzőnek, mint a szerkesztőnek, jelentéseik megírásáért köszönet mondassék, jelentéseik pedig egész terjedelemben felvétessenek a Közleményekbe. Az indítványt a szakosztály helyesli és elfogadja. Kümmerle J. B. a szerkesztő jelentésének azon részéhez szólva, mely az ö Index-éiöl emlékszik meg, felemlíti, hogy az Index a külföldön is tetszésre talált, a mi szintén bizonyítja, hogy arra szükség volt. Hogy az Index-et folytathassa, kéri a szakosztály támogatását. Klein Gy. elnök indítványozza, hogy Kümmerle J. B.-nek az Index megírásáért köszönet mondassék s ez a jegyzőkönyvbe is bevétessék. A szakosztály az indítványhoz hozzájárul. 4. A jegyző jelenti, hogy a szerkesztő-bizottsághoz indítvány érkezett, melyet szó szerint, a mint itt következik, fel is olvas. „Alulírottak azzal a tiszteletteljes kérelemmel járulunk a tek. szer- kesztő-bizottság elé, hogj"^ a következő határozati javaslatot kegyeskedjék a f. hó 9-én összeülő növénytani szakosztályi ülés „Jelentések" czímü első tárgya során a szakosztály elé terjeszteni : Kimondja a szakosztály, hogy a szakosztály elnökségére, úgy mint az elnöki és alelnöki tisztségekre szóló választás hatálya három évi idő- szakra terjed, meljmek letelte után, vagyis minden tisztújító ülés alkalmával az elnökség szükségképen változzék. Budapest, 1910. évi febr. hó 6-án. . Mély tisztelettel, a szakosztály több tagja nevében: dr. Jávorka Sándor s. k.; Smoquina s. k.; dr. Kümmmerle Jenő Béla s. k.; dr. Lengyel Gé za s. k." A jegyző jelenti a szakosztálynak, hogy a szerkesztő-bizottság beha- tóan foglalkozott ezzel az indítványnyal és egyhangúlag a következő javas- latot ajánlja a szakosztálynak elfogadásra : „A szakosztály elfogadja az indítványtevők indítványát, olyképen azonban, hogy a szakosztály szabályzata ezen határozat bekapcsolásával záros határidőn belül átdolgoztassék, a mikor is az összes ügyrendi sza- bályok érvénybe fognak lépni." A jegyző utal jelentésére, melyben kiemelte, hogy a Szakosztály szabályzata sok tekintetben elavult, és átdolgozásra szorul. A javított sza- bályzatba kell majd az indítványtevők indítványát felvenni. Az indítvány a mai ülésen már nem emelkedhetik érvényes határozattá, mert azt előbb a választmánynak kell bejelenteni. Kümmerle J. B. az aláírók nevében jelenti, hogy a szerkesztő- bizottság javaslatát elfogadja. Hathalmi Gabnay F. a záros határidőt az április havi szakülós idejére kéri kitűzni. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 65 A szakosztály elfogadja a szerkesztő-bizottság javaslatát és hozzá- járul Hathalmi Gabnay F. indítványához is. 5. K 1 e i n G y. elnök felkéri dr. Deér Endrét a korelnökség elfo- gadására és a tisztújítás megejtésére. Deér Endre korelnök felkéri Hat halmi Gabnay F-t a szavazatszedö- bizottság elnökének, Tomek Jánost és Sántha Lászlót a szavazatszedö-bizottság tagjainak és rövid időre felfüggeszti az ülést. A szavazatok benyújtása után a korelnök megnyitja az ülést. G. Tuzson J. előterjeszti Blattny Tibor következő két dolgozatát. 1. ,A Syringa Josikaea elterjedéséhez" és 2. , Adatok a Quercus lanuginosa elterjedéséhez." (Mindkettő megjelenik.) Bernátsky J. hozzászólásában felhozza, hogy a Quercus lanugi- nosa mészkedvelő növény, ezért azt gyanítja, hogy^ még ott is, a hol trachit- területről említik, kisebb mészszigetek lehetnek s ezeken terem a Qu. lanu- ginosa. A hol pedig tiszta trachittalajon fordul elő, gyanítható, hogy ott nem a tipikus Qu. lanuginosa.^ hanem valamely hibridje v. formája terem. Verseczen gneisztalajon sem a típusos Qu. lanuginosa él, hanem való- sziníileg a Qti. sessilif órával való hibridje. Tuzson J. elmondja, hogy a szerző többnyire kiemelte a talaj minemüségét is. Az általa (Tuzson által) a Botan. Köziem, múlt számá- ban ismertetett vihnyei és a kassai előfordulás mésztalajon van. Lengyel G. felemlíti, hogy hazánkban a Qu. lanuginosának leg- északibb előfordulása R e u s s G. szerint Sárosmegyében van. Tuzson J. megjegyzi, hogy ö csak azokat az előfordulásokat sorolta fel, a honnan magát a növényt látta. A sárosmegyeit nem látta. Lengyel G. azt válaszolja, hogy a megbízható irodalmi adatokat is figyelembe kell venni. A sárosmegyei előfordulás valószínűsége elfogad- ható, mert hiszen még északabbra, Galicziában és Németországban is van Quercus lanuginosa. Mágocsy-Dietz S.-nak is az a nézete, hogy a sárosmegyei adat megbízható. Fontos dolog már az is, ha a fajra nézve meg tudunk álla- podni. A túlságos részletezés, a formáknak és a hibrideknek nagy mennyi- sége nem vezet a tényállás tisztázásához. Mértékletességet ajánl e téren. 7. Bernátsky J. a tisztújításhoz szól. Kérdi, miért nem választja a szakosztály most a szerkesztőt is ? Mágocsy-Dietz S. : azért, mert a szerkesztőt a szerkesztő- bizottság választja. Schilberszky K. is helyesnek tartja, hogy a szerkesztő-bizottság, mely felelősséget vállal a szerkesztésért, rendelkezzék a szerkesztőválasztás jogával. A Társulat szerkesztőjét is nem a közgyűlés választja, hanem a tisztikar. Bernátsky J. megnyugszik a felvilágosításokban, csak azt indít- ványozza, hogy a szerkesztő választására vonatkozó eljárás az alkotandó ügyrendben tisztáztassék, illetőleg megállapíttassék. Az elnök kimondja, hogy a szakosztály úgy is foglalkozik majd az ügyrend szabályzatának átdolgozásával, a mikor is alkalma lesz a szakosz- tálynak a szerkesztőség ügyét is tisztázni. 8. Hathalmi Gabnay F. kihirdeti a tisztújítás eredményét, mely a következő : beadatott összesen 26 érvényes szavazat és pedig : elnök : ő 66 SZAKOSZTÁLYI UQYEK Klein Gy. 19, másodelnök : M ágo csy-Di etz S. 19, jegyző : Moe s z G. 25, szerkesztő-bizottsági tag : Schilberszky K. 23, Filarszky N. 20 szavazattal. Deér Endre korelnök átadja az ülés vezetését az újonnan meg- választott elnöknek. Szalóky R. üdvözli az újonnan megválasztott tisztviselőket, s a legmelegebben üdvözli a tisztikar első emberét, az elnököt, a ki felé ismé- telten fordult a szakosztály bizalma. És abból az alkalomból, hogy immár 40 éves tanári szolgálatra tekinthet vissza, üdvözli öt, mint a legbuzgóbb tanárt is, kinek érdemeit mindenki elismeri, és a kit újabban az a szép kitüntetés is ért, hogy a kolozsvári egyetem megválasztotta tiszteletbeli doktorává. Klein Gyula elnök örömmel elfogadja a választást, Ígérvén, hogy lelkesedéssel, minden erejével rajta lesz, hogy a szakosztály a fejlődés útján tovább haladjon. Mágocsy-Dietz S. a többi a tisztviselő nevében is köszönetet mond a szakosztálynak az újból való megválasztásért. 9. Wagner S. : „Üj Centaurea faj keverékek" czímn dolgozatát T u z s o n J. mutatja be. A szerző négy új hibridet ir le, ú. m. ; 1. Cen- taurea Richteriana Wagn. (= C. alpina L. X C'. spinulosa Roeh.), termő- helye : Szerbia; 2. C. Pancicii Wagn. (= C. calvescens y^ C. álba L. subsp. concolor DC), termőhelye : Szerbia : 3. C. Sándorii Wagn. (= C. Rhenana B o v. X ina: Ljubuski (Fial a !), Jablonica (Fiala!), Mostar (Callierl Oinzbergerl B urnát! Raap!), Susica (Maly!). III. Siibgeii. Trichera (S c h r a d e r) R o u y. Egyévesek vagy évelők. A virágzat rendesen sokvirágú {egé- szen 100-ig is). A gallér soklevelü, szétterülő, a gallérlevelek nem merevek. A csésze tányérszerü 8 ( — 16) szálkával. Az achenium alig észrevehető fogacskákkal. (Spec. 3 — 15.) 1. Sect. Hetnitricherae. Egy-két-töhh éves növények. (Spec. 3.) 3. Knautia Tisiaiiii Szabó, in Magy. botan. Lapok 1910 no 1. — Separ. p. 7. no 5. Tab. 11. A Knautia integrifolia var. hybrida és a Knautia jmrjnirea var. illyrica kereszteződéséből keletkezett faj. Egy-két vagy több- éves növény, többnyire hatalmasan fejlett (egészen 2'30 m. magas), ritkán tőkocsányszerü szárral. Szára egyenes, vesszőszerü, baráz- dált, csöves, elágazó. Az internodiumok megnyúltak, az alsók merev, elálló és emergentián ülő szőrökkel fedettek, a felsők szőrösödők, a kocsáuyok rövidebb és hosszabb szőröktől ritkásan fedettek, mirigyesek. Levelei majd mind szárnyasán osztottak, az alsók tőrózsában állók, szeletei tojásdadok, lekerekítettek, kissé hegyesedők, gorombán csipkések vagy bemetszettek, a végső a legnagyobb, kissé mereven szőrösödők ; szárlevelei (a nagyra fejlett példányokon egészen 30 — 35 cm. hosszúak, 10 cm. szé- lesek) összenövök, szárnyasán osztottak, az alsók széles, lekerekí- tetten tojásdadok, durván csipkés szeletekkel, hosszú szárnyas szőrös nyélbe lefutók ; a felsők ülők, szélesedett alappal szár- ölelők, keskeny lándzsás, hegyesedő, durván csipkés szeletekkel, szőrösödők, szélükön kissé aprón-pilásak. A gallér levelei lándzsá- sak, hegyesedők, szőrösödők, szélükön pilásak. A virágzat kisebb, kevésvirágú, sugaras. A virág élénk ibolyás-vörös. Az achenium elliptikus (kb. 4 mm. hosszú, 1*5 mm. széles), röviden szőrö- södő, koronája a sarkok felé növekedő igen apró hegyes fogacs- kákkal. A csésze tányéralakú, kissé nyeles, szőrösödő, 8 — 10 szálkával, a szálkák aprón szőrösek, mintegy 3 mm. hosszúak. Termőhelye: A Cattarói öböl örökzöld cserjései. Herhariumokhan a következő példákat láttam : Dalmáczia: 1. „Cattaro, Vermacrücken ca. 450 m. Eichen- wáldchen (V i e r h a p p e r ! 1902. Herb. Univ. Wien); 2. Zelenika, Castelnuovo (Kindt! 1905 máj. 25. Herb. Univ. Wien); 3. Entre Zelenika et Castelnuovo (Bocche di Cattaro), prairies, calcaire, 20 m. 27. V. 1905. Plánta ulterius investiganda (J. Briquet! Iter illyricum auspiciis E. B urnát ab J. Briquet et Fr. Ca- villier susceptum et ante congressum botanicum internationa- lem a botnnicis vindobonensibus paratum. — Plantae lecta ab 70 SZABÓ ZOLTÁN 11 maio ad 7 juniiim 1905. Herb. B urnát); 4. Bocche di Cattaro, in dumetosis sempervirentibus prope Savina (D e g e n ! 1906. VI. 11.); 5. Bocche di Cattaro, in dumetosis semperviren- tibus supra pag. Zelenika (D e g e n ! 1906. VI. 12.) ; 6. Vermac- rücken bei Cattaro, im Eichenwaldchen ca. 450 m. (V i e r h a p- per 1907. VII. in herb. Univ. Wien!) 2. Sect. Entricherae. Évelő növények. (Spec. 4 — 15.) I. A rhizoma a gyökérzettel sokfejű, elágazó., mélyen a talajba fúródó., virágba hajtó, a levélrózsát öszszel a virágzás után fej- leszti, mely a következő évben virágba hajt; napfényt kedvelő növények., rendesen osztott levelekkel., a levelek inkább a növény alsó fdén helyezkednek el, gyorsan kisebbednek. (L. 86. és 92. old.) Ha a levelek néha épek^ úgy azok a lemez felső harmadában a legszélesebbek. (Subsect. Arvenses Spec. 4 — 9.) 7. Cl) Leginkább termetes, elágazó növények, nyúlt, leveles szárral, a virág színe vaj-., viola-, kékes, ritkán rózsaszínű vagy sötét biborvörös. (Series : Euarvenses) (1. 81. old.) (Spec. 4 — 5.) X a) a) A virág sötét biborveres. (Spec. 4.) 4. Knautia macedonica Grisebach, Spicil. FI. rum. et bithyn. II. (1844) p. 178. Borbás Revisio Knautiarum (1904) 56. oldalán Knautia macedonica d) Kn. lyrophylla Panc. név alatt a következőket enüiti a termőhelyek között : „In aggere viae ferreae infra Budám Pestinum, haud procul a via Üllőensi, 24. jun. 1896 exemplaria vidi loco, ubi et Centaurea orientális et Centaurea Perlakyana crescebant et inquilina tempore novissimo cum via ferrea ibi- dem advenit." Ugyanezt az adatot i. m. 57. oldalon e) perpujr- 2)urans B o r b, név alatt is enüiti, a mely nevet 1897-ben a Knautia arvensis var. perpurpurans-]s.éu.i közölt a Term. Tud. Közi. XXIX. k. 378. oldalán. Jelenleg a növénynek ezen a helyen nyoma veszett ; nyil- vánvaló Borbás áUitása, hogy bevándorolt volt. (Borbás A Balaton stb. (1900) 288. old.) Kerti kultúrára kiváltképen alkalmas volna e növény mély, biborveres színe miatt, mely szépségében a Scabiosa atropurpurea-t is felülmúlja, mert tüzesebb. Némely esetben a budapesti egyetemi növénykertben ter- mesztett példák lilaszinü virágzatot is viseltek ug}'anazon a tövön. A hybrid vonatkozás nincs kizárva ez esetben, de még kisérletek nem igazolták. A növény eredeti termőhelyén is előfordul lilaszínű alak {lilascens Pancic ex Borb 1. c. p. 56.). Földrajzi elterjedése: Szerbia, Bulgária, Románia, Török- ország. I. a) P) A virág violaszínű, kékes, néha rózsaszínű vagy vajszínű. (Spec. 6.) 1. kép. A Knautia silvatica Duby var. lancifolia Heuff. habitus képe. (Heuff el eredetije után.i 2. kép. A Knautia silvatica var. lancifolia Heuff. sugárzó virá^-a. 3. kép. A Knautia silvatica var. pocutica S z b. habitus képe. 4. kép. A Knautia silvatica var. pocutica S z b. sugárzó virága. 72 SZABÓ ZOLTÁN 5. Knaiitia arvensis (L.) Coiilt. — Scahiosa arvensis Linné, Spec. plánt. I. (1753) 99. old.; — Knautia arvensis Coulter, Mém. dips. (1824) 99. old.; Heuffel, Flóra (1856) 49. old. Fontosabb irodalom a magyar floraterületre vonat- kozólag: Lumnitzer, FI. poson. (1791) p. 55. no 134; Dió- szegi-Fazekas, Magyar füvészkönyv (1807) 123. old. ; W a h- lenberg, FI. carp. princ. (1814) 39.old.no 127; Baumgar- ten, Emim. Stirp. Transsilv. (1816) 75. old.; Sadler, FI. comit. Pest. 1.(1825) 110. old.; Endlicher, FI. Poson. (1830) 321. old. no 1120; Heuffel, Emim. plánt. Bánat. (1858) 91. old. no 851; Hazslinszkv, Éjsz. magyarh. vir. (1864) 253. old.; Neilreich, Aufzahluiig (Í866) 98. old.; Fuss, Flóra Transsilv. excurs. (1866) 299. old. no 1441; Schur. Enum. plánt. Transsilv. (1866) 295. old.no 1752; Kalclibrennn er, A szepesi érczhegység (1870) 215. old.; Hazslinszky, Ma- gyarh. edényes növényei (1872) 309. old. ; S i m k o v i c s. Ada- tok Magyarh. edényes növényeihez (1874) 196. old.; Menyhárt, Kalocsa vidékének növénytenyészete (1877) 93. old ; Kunszt János, Nógrád m. flórája (Magy. Növt. L. II. 1878) 26. old.; B r b á s, Budapest és körny. növényzete (1879) 82. old. ; Gönczy, Pest m. viránya 2 k. (1879) 87. old.; Walz Lajos, A görgényi hegységben (Magy. Növt. L, III. 1879) 68. old. ; Borbás, Békés megye fl. (1881) 65. old. ; Temes m. veget. 62. old. no 515 ; Simon kai, Adatok Magyarh. edényes növényeihez (1874) 196. old. ; Nagyvárad és vidékének növényvilága 66. old. ; Arad város flórájának főbb vonásai (1885) 17. old.; Enum. Transsilv. (1886) 294. old. ; Schiller, Materialien zu einer Flóra des Presburger Comit. (1884) 24. old.; Sagorski-S chn eid er, Fl. Central- karp. II (189J) 209. old.; Zorkóczy, Újvidék fl. (1896) 86. old. ; F e i c h t i n g e r, Esztergom m. flórája (1899) 53. old. ; W á g n e r, Magyarorsz. vir. növényei (1906) 24. old.; Gombocz, Sopron m. növényföldr. és flórája (1906) 101. old.; Lengyel G. Florist. adatok Heves m. északi részéből (1906) 20. old.; Cserei, Növényhatározó 4. kiad. (1906) 672. u\á. Gyökere elágazó, fás, sima, barna, ritkán bibircsós. Szára felegyenesedő, rendesen magas, méteres is, kerek, rovátkolt, el- ágazó, nagyritkán egyszerű, leveles ; alól lefelé hajló sertéktől érdes, felfelé szőrös vagy kopaszodó, esetleg molyhosodó. Virág- zati kocsány a mirigyes vagy mirigy telén. Levelei lándzsásak, ritkán elliptikusan lándzsásak, alig szőrösek, molyhosak, fehéresen oda- nyomottan molyhosak, bozontosak vagy ritkán kopaszodók, épek vagy fűrészesek, csipkések, szárnyasán osztottak, a részek lándzsá- sak, tompák, ritkán hegyesedők, épek vagy bemetszettek. A gal- lér külső levélkéi tojásdad-széles alapból tojásdad lándzsásak, hegyesedők, pilásak, a belsők vonalasak. A virágzat nagyobb (2 — 4. cm. átm.), sokvirágú (85 — 95), ritkán kisebb ; a ? kisebb (1"5 — 2 cm. átm.), kevesebb virágú (55 — 60), mint a $ ; a virág színe kékes viola, világos ibolyás, vöröses vagy rózsaszinü, vaj- A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 73 színű. Az achenium 5 — 6 mm. hosszú, 2 mm. széles, szőrösödő. Csésze tányérszerü 8 szálkával, szőrösödő. Földrajzi elterjedése Európa, továbbá Ázsia határos területei. Előfordul réteken, kaszálókon, legelökön, utak mentén az alsótól a hegyi régióig, az egész területen a mediterránt kivéve. A termet, a virágzat szine, levélalak és szőrözet különböző Jiombinácziója igen sok, bár megkülönböztetésre alig érdemes, és egymásba átfolyó alakot enged megkülönböztetni a faj körén belül, a mely alakok négy változatba csoportosíthatók a követ- kező szempontok szerint : /. A virágzat kékes vagy vereses ibolyaszínű. (II. a 80. old.) \. A) 2b ^ virágzat nagy {3 — 4 cm. átm.) kékes ibolyaszínű, sugárzó, tömör. Levele kopaszodó, szőrösödő vagy bozontos, de nem odanyomottan fehéresen molyhos. (I. B) a 76. old.) var. a) polymorpha (S c h m.) S z b. — {Scabiosa polymorpha Schmidt, FI. Boem. (1792—94) 75. old. p. p. Szabó, Monogr. Knaut. (1905) 436. old., Index (1907) p. 8.) Földr. eltérj. A legközönségesebb változat egész Európában. Hazánk egész területén el van terjedve, különösen a dombi és hegyi régió nyilt formáczióiban. Több alakja van, a melyek igen alárendelt jelentőségűek, növényföldrajzilag el nem különíthetők. Legközönségesebb közöttük a f. pratensis. a) Kocsány a mirigy telén. f Szára termetes, elágazó, leveles. A Levelei mind vagy részben szárnyasán osztottak. O A levél lemeze szőrözettél bír. a) A levél lemeze szőrösödő. f. 1. pratensis (Se hm.) S z b. — {Scabiosa j^olymorpha 3 pra- tensis Schmidt, FI. Boem. 75 — 78. old. Scabiosa diversifolia Baumg. Stirp. Transs. L (1816) 75. old. (exempl. auth. in herb. Kolozsvár p. p.). Herbáriumokban : Szent-Erzsébet, Csáklyaikő, Petrozsény, Székelyudvarhely (B a r t h !), Segesvár (B a u m g a r t e n !), Po- zsony (B á u m 1 e i- !), Hajdúhadház, Ulmaköz (B e r n á t s k y !), Trencsén (B o h á t s !), Juták, Borostyánkő, Kőrösladány, Ra jecz (BorbásI), Velezd, Tapolcza, Parasznya, Felsőhámor, Zsolcza, Mezöcsáth, Mezőtúr, üiósgyőr, Miskolcz (Budai!), Melegvölgy Kolozs m. (Butujás!), Nagyenyed, Remete (C s a t ó !), Izbég, Dunajecz, Smerdzonka, Retyezát vall. Kolcsvár, Törcsvár, Felső- Vidra, Abrudbánya, Svinieza et Drenkova, Dunajecz Trencsini (Degen!), Rimaszombat (Fábry!), Kisbaba, Lucsivna (Fi- larszky!), Rimócz (Haynald!), Eperjes, Lipócz (Hazs- 1 i n s z k y I), Felső Szalatna Trencsén m., Borsod-Pereczes (H u 1- ják!), Jablonka, Oravka Árva m., Eger Heves m. (Jab- lonszky !), Dorog, Gredistye (Jávorka!), Rézbánya (Kerner!), Muraköz (K i t a i b e 1 !), Prencsfalu (K m e t), Nagyberezna, Sze- 74 SZABÓ ZOLTÁN rednye, Selmeczbánya (M á g o c s y - D i e t z !), Terbegetz, Hont (Márkus !), Mákfa, Tótfalu, Tarótház Vas m. (Márton !), Kétyi Nyir (M e s z !), Kassa (R a p a i c s !), Somorja (R é s e 1 y !), Buda- pest Lipótmező (Richter L. 1), Rovnye (Rochell), Liptó- Gyömbér (S a d 1 e r !), Késmárk (S c h i 1 b e r s z k y !), Budapest, Vereskő, Eperjes, Igló, Kolozsvár, Tótfalu, Tarótház, Nyíregy- háza, Nagyvárad, Kistorony, Kodra, Grebenác (S i m o n k a i !), Buda-Svábhegy (Staub!), Hegybánya, Herkulesfürdő (Szabót), Breznóbánya (S z a r t ó r i s z !), Kassa, Miszloka, Maros-Torda, Alsó Mócs-Fogaras, Herkulesfürdő (Thaisz!), Mármaros (W a g- nerl), Torda (Winkler!). (3) A levél lemeze bozontos. f. 2. tomentosa Wimmer et Grabovszky, FI. Schles. I. (1827) 113. old. (Kn. arvensis, [3) canescens Coult.) Meni. Dips. (1824) 41. old. non B o r b. ; Kn. arvensis a) submollis, bb) ver- ticillata Borb. Revis. Knaut. (1904) 70. old. ? Kn. pannonica Heuff. in Flóra 1856. 52. old. Kn. suhcanescens Simk. Terra. Tud. Közi. 1894. 158. old.). Herbáriumokban : Jeselnicza, Ogradina, Orsova, Svinicza, Pilishegy (D e g e n !), Herkulesfürdő (Golopenza! Szabó!), Plavisevitza (Richter!) Tárna et Vinna (S i m o n k a i !). oo A levél lemeze meztelen., kopasz. f. 3. triviális (Schm.) Szb. — (S chmidt, FI. Boem. Hl. (1794) 78. old. — Kn. dipsacoides Borb ás Geogr. atque enum. pl. comit. Castriferrei (1887) 186. old., Revis. Knaut. (1904) 68. old — Kn. psilophylla Borb. Term. Tud. Közi. (1894) 158. old., Revis. Knaut. (1904) 68. old., — Kn. Heuffelii Borb. Revis. Knaut. (1904) 69. old.) Herbáriumokban: Borsod -Pereczes (Hulják!), Pozsony (B aumler !). A A Levelei mind osztatlanok, épek, hosszúkás lándzsásak. f. 4. agrestis (Schm.) Szb. (S chmidt, FI. Boem. III. (1794) 77. old. — Kn. arvensis c) integrifolia Schur, Enum. transs. (1866) 295. old. Knautia integrifolia Aut. plur. non B e r t.) Herbáriumokban: Tamásfalva (A. Richter!), Besztercze- bánya (Steffek!), Banatus, Csiklova (Heuff el!), Mándok (Hay nald!). Gömör (Sadler !), Racho (Vágner), Fertő-tó (Reichardt !), Greben (L. Richter!), Svinicza et Drenkova, Abrudbánya, Breznóbánya (D e g e n !), Kassa, Miszloka Abauj m. (Thaisz), Diósgyőr (Budai!), Dömötöri, Molnári (Márton!), Hűvösvölgy ad Budapest (K á k o n y i !) Lipócz, Sáros m., Bereg- szász, Eperjes, Nyíregyháza (H a z s 1 i n s z k y !). •ff Szára alacsony, tökocsányszerü, levelei töálló rózsá- ban, lantosán osztottak. f. 5. fallax Briquet in Ann. Cons. Járd. Genéve VI. (1902) 85. old. Herbáriumokban : Tátraháza (M á g o c s y - D i e t z !), Liptó- Szt- András (U 1 1 e p i t s c h !), Zugliget ad Budapest (K á k o n y i !). 5. kép. A Knautia longifolia ( W. K.) K o c h habitus képe ('/,, V3). 6. kép. Az előbbinek sugárzó virága. 7. kép. Az előbbinek belső nem sugárzó virága. 76 SZABÓ ZOLTÁN b) Kocsánya súrün mirigyes. f Szára termetes, elágazó, leveles. f. 6. glandulosa Froel. in Physik.-ökon. Gesellsch. Königsb. XXXII. (1801) 84. old. {Rn. arvensis var. glandulifera S c h u r Sertiim (1853) 34. old. — Scabiosa diversifolia B a u m g. Stirp. Transsilv. (1816) 75. old. p. p. — Kn. arvensis a) homophylla, b) lieterophylla, c) microcephala S c h u r, Enum. Transsilv. (1866) 205—206. old. — K. arvensis var. p) f. 2. Szabó, Index 9—10. old.) Herbáriumokban : Toroczkó (W i n k 1 e r !), Nagyszeben (Dietl! Kimakovics! Se huri, Simon kai!), Brassó (B a e n i t z, Herb. Europ. no 7772), Háromszék, Köszvényes, Torda (Thaisz!), Tarótliáz (Márton!). ff Szára tökocsányszerü, levelei töálló rózsában. A Minden levele osztatlan, ép. f. 7. nana Szabó, Monogr. Knaut. (1905) 436. old. — Index a906) 10. old. Herbáriumokban : Fiatra Strucu pr. Vidrám, comit. Torda (D e g e n !). A A Levelei osztottak, szárnyasán vagy lantosán met- szettek. f. 8. subacaulis Schur, Enum. Transs. (1866) 295. old. {Kn. arvensis d) montana Schur 1. c. p. 295.) Herbáriumokban: Brassó (Schur! Winkler!) I. B) a $ virágzat is kisebb, kevésbbé sugárzó, laza, kékes vagy halvány vereses-ibolyaszínii , az egész növény termete vékonyabb, kecsesebb. Levele kopaszodó, szörösödö vagy odanyomottan fehéresen molyhos. l. B) 1. szára legalább alsó részében odanyomott fehér molyhú, bozontos, levelei felül sürün szőrösek, alsó felükön, külö- nösen az erek mentén fehér pelyhesek vagy molyhosak. Virágja kékes-ibolyaszínü. (I. B) 2. a köv. old.) vav,h) biidensis (Simk.) Szb, — {Trichera budensis Simonkai in Term. Tud. Közi. (1894) 158. old.; Botan. Zentralbl. XV. (1894) 4.99. old. - ? K. pannónica H euf f el in Flóra XIV. (1856) 49. old. — Kn. arvensis var. subcanescens Borbás in Term. Tud. Közi. (1894) 158. old. non Jord. — Kn. szaladensis Wier- b i z k i in S c h e d. Herb. H a y n a 1 d. — Kn. Proteus H e u f f el in Sched. Herb. Haynald. — K71. danubialis Gandoger nom. nud. in Baenitz, Herb. Europ. n. 7769. Földrajzi elterjedése : A Duna medenczéje Bécstől, a Nagy Magyar Alföld egész területén s az azt környező dombvidéken, Dunántúl. Száraz, napos helyeken. a) Szára termetes, elágazó, leveles. f Levelei osztottak. A Levélkéi lándzsásak. f. \. jasionea Borbás sensu lat. in Baenitz Herb. Europ. (1894) no 7770, Revis. Knaur. (1904) 71. old. {Kn. arvensis yar. A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 77 canescens et var. hrachyclinis Borb. A Balaton etc. (1900) 843-4. old.). Exsiccata : B a e n i t z, Herb, Europ. no 7769 ; FI. Exs. Austro-Hung. no 2271. II. Herbáriumokban: Pilishegy (Steffek !), Budapest: Disznófő, Jánoshegy, Zugliget, Gyenes ad Keszthely (sub Kn. szaladensis Borb.!). Héviz, Veszprém (sub Kn. arvensis var. hachyclinis B r b. !) Pótharaszti (Borb ás!), Ercsi (Tauscherl) Rákos (Steinitz!), Csepel, Pilis, Hármashatárhegy ad Budapest (D e g e n !) Sződ (R i c h t e r !) Dorog (J á v o r k a !), Monor (K e r- nerl), Gellérthegy ad Budapest (Kitaibel in Herb. Kitaibel Mus. Nat.-Hung. fasc. VII. no 19 a, h, 20), Remetehegy, Pilis, Farkasvölgy, Gellérthegy ad Budapest, Arad (Simon kai!), Battonya, Czekeháza iThaisz!), Szob, Nagymarosi Fehérhegy (F i 1 a r s z k y !), Hárshegy ad Budapest (Staub !), Farkasvölgy^ Káposztásmegyer ad Budapest, Visegrád (Szabó!), Diósgyőr, Pereczesbánya comit. Borsod (Hulják!), Bükk in valle Berva comit. Heves (J a b 1 o n s z k y !). A A Levélkéi IcesTceny szálas lándzsásak. f. 2. tenuisecta (B o r b.) S z b. — Kn. arvensis var tenuisecta Borb. in Sched. Herb. Degen. — Szabó, Index 10. old. Herbáriumokban: Pótharaszti pr. Monor (Degen! Bor- ba s !), Farkasvölgy (.Steinitz I). ff Levelei mind épek., osztatlanok. f. 3. aseda (Borb.) Szb. — {Kn. arvensis var. canescens sub- var. asecta Borb. in Balaton etc. (1900) 344. old.). Herb;niumokban : Istenmező (L e n g y e I !), Farkasvölgy, Visegrád (S z a b ó !), Dorog (J á v o r k a !), Parasznya, Barosakna Borsod m. (Budai!), Bánhorvát Borsod m. (Hulják!). b) Szára tökocsányszerü, ± ágatkm., levelei tőálló rózsában. f. 4. rhizophyUa (Borb.) S z b. (K7i. arvensis d) rhizophylla Borb. Revis. Knaut. (1904) 68. old. — Kn. arvensis var. decipiens Borb. A Balaton (1900) 344. old. non Krasan. Herbáriumokban : Pilis Szt-Kereszt (D e g e n !), Gellérthegy ad Budapest (Borb ás!). Rákos (Simonkai!). I. B) 2. Szára vesszös, néha törpe, alján serteszörös, ritkán kopasz, feljebb kopaszodó vagy fényesen kopasz., a levél szörösödő vagy kopaszodó, rövid szőröktől fehéresen molyhos, keskeny lándzsás szabdst'f. Virágzata világos, vereses ibolyaszínű vagy rózsaszínű. var: c) íliiiiietoriim (Heuff.) Simk. {Knautia dumetorum Heuffel in Flóra (1856) 51. old, Enum Plánt. Bánat. (1858) 91. old.; Simonkai En. fl. Transsilv. (1886) 294. old.; Neil- reich, Diagnosen (1867) 63. old.; Simon kai, Nagyvárad és a Sebes Kőrös etc. (1879) 108. old. Földrajzi elterjedése : A niiigyar Alföld, az Alföldet kör- nyező dombvidék, Bánát és Erdély árnyas, szárazabb helyein. Bosznia. 78 SZABÓ ZOLTÁN a) Az alsó internodium szőrös. ' f A növény termetes, szára vesszös, elágazó, leveles, O Levelei osztatlanok. A Levelei lándzsásaJc, Tceslcenyelc, ! Szóró södő levelű. f. 1. rosea (B a u m g.) B o r b. — {Scahiosa arveiisis var. [i. rosea Baumgarten Enum. Stirp. Transsilv. I (1816) 75. old. — Kn. arvensis var. integrifolia Schur Sertuni FI. Transs. 34. old. — Enum. pl. Transs. (1866) 295. old. pro p. — Kn. cujndaris Janka apud Simon kai En. íl. Transsilv. 294. old. Herbáriumokban: Gurahoncz (Simon kai! in FI. exs. Austro-Hung. no 2279), Nagyszeben, Hátszeg, Vajdaliunyad, Csúcsa, Zám (S i m n k a i !), Greben (R i c h t e r L. I), Magy.-IS^yárad, Ka- sova, Szt-Gotthard (= Kn. cupularis J k a ), Nagyczécs Janka!), Mándok (Haynald!), Lúgos (S teffek I), Eger (P a x !), Brassó (B a e n i t z !), Magyar-Igen (Csatol), Csombord (Kocsis!)., Herkulesfürdő, Kosice, Brassó, Törcsvár (D e g e n 1), Hosszúaszó, Gyulafehérvár (B a r t h I). !! Levelei TcopaszoJc, fényesedók. í. 2. nitidula Simonkai, Arad vármegye termr. leírása (1893) 157. old. Herbáriumokban : Nagyvárad, Déva (S i m o n k a i !). !!! Levelei különösen aljukon sürü rövid szörö- zettól molyhosak. f. 3. incana M. nov. forma. Fólia pube breve albescente incan^. Herbáriumokban : Bosnia, Bijelo brdo prope Vradiste, Miljevici prope Sarajevo, Gromoj prope Bethanien ad Sarajevo (Maly! in herb. Sarajevense). A A Levelei széles lándzsásak, elliptikusak, durván szőrösek. í. 4. pseudosilvatica (Borb.) Simk — Kn. arvensis Ec. pseudo- silvatica Borb. Bevis. Knaut. (1904) 73. old Herbáriumokban: PecsenecskaadThermasHerculis (Degen!). OO Levelei lantosán vagy szárnyasán osztottak. f. 5. heterotoma Borb. Revis. Knaut. (1904) 77. old. sensu lat. {Knautia dumetorum b) hutyrochroa Borb. Revis. Knaut. (1904) 77. old (albinismus), Kn. carpatica Borb. Temesv. veget. (1884) 36. old.; f. glandipes Borb. in Sched. herb. Vindob.). Herbáriumokban: Lúgos (Heuffell), Élőpatak, Csúcsa, Bálványhegy, valle Torja (B a r t h !), Gurahoncz (S i m o n k a i, in FI. exs. Austro-Hung no 2279), Nagyszeben (S c li u r !), Bihar, Kőrösszakái, Gyulafehérvár, Örmény, valle Strigy (S i m o n k a i 1), Greben (Richter L. 1). ff A növény apró, tókocsány szerű szárral, a levelek tó- rózsában állók, rendesen osztatlanok. f. 6. ])umila M, nov. forma. — Plánta subscaposa, fólia rosulantia, rb integra. ^g g:.::/;^^^'-^^ 8. kép. A Knantia dinarica (M u r b.) J a n c li e n var. strigoscCl S z b. habitus képe M u r b e c k eredetije után. { Vj) i 9. kép. Az előbbinek meddő levélrózsája. 10. kép. A Knautia dinarica var. serratula B o r b. szárleveleinek alakja. 11. kép. A Knautia dinarica var. sericea S z b. szárleveleinek alakja. 12. kép. A Knautia dinarica var. macrophylla S z b. sterilis levél- rózsája leveleinek alakja. 13. kép. A Knautia dinarica var. macrophylla Szb. szárleveleinek alakja. 80 8ZABÓ ZOLTÁN Herbáriumokban : Bosnia : Grdonj pr. Sarajevo (M a 1 y ! in herb. Sarajevense). b) Az alsó internodium kopasz, fényes, levelei Tceskeny lánd- zsásaJc, kopaszok, kocsánya szörösödö. f. l.hosniaca (Conrath) Szb. — (Knautia hosniaca Conrath in Öst. botan. Zeitschr. 1887, p. 383. — B o r b á s, Revis. Knaut. p. 78.) Herbáriumokban : Bosnia : Banjaluka (V a n d a s !). 11. A virágzat vajszínű. var. d) Kifaibelii (Schultes) Szb. {Scahiosa Kitaibelii, Schultes, Observ. botan. (1809) 18—19. old. — Scahiosa arvensis |3) fi. albo Wahlenberg, FI. Carp. (1814) 39. old. — Trichera ciliata Roemer et Schultes, Syst. Veget. III. (1818) 57. old. — Scab. ciliata Endlicher FI. Poson. (1830) 322. old. non Sprengel; Knautia Wahlenhergii Heuffel in sched. in Herb. mus. nat. Hung. Bpest, — Knautia alpigena, ciliata, eburnea, moravica Schur, Verh. naturf. Ver. Brünn. XXIII. (1895). Földrajzi elterjedése : Észak-Magyarországi hegyvidék, Pozsonytól kb. a Hernád-völgyéig, délfelé szórványosan a Pilis- hegységig. A) Szára magas, elágazó, leveles. 1. Kocsánya mirigytelen vagy alig mirigyes. a) Levelei -r mind vagy nagyrészt osztottak. f Levelei szőrösödők. {. 1. carpatica (Fischer) Borb. — [Scabiosa carpatica Fischer in Reichenbach, FI. germ. Excurs (1830-32) 193. old. Icones XII. (1850) 18. old. no 1354 Tab. DCLXXX. pro Scah. arvensis L. ^), carpatica. — Kn. carpatica Heuff. in Flóra XIV. I. (1856) 50 old. — Trichera carpatica Nymán Sylloge Suppl. (1865) 14. old. — Kn. moravica var. obtusiloba, latiloba, 2)ectinata, jmrjmreocaidis S c h u r, Verh. naturf. Ver. Brünn. XXHI. (1895). Exsiccata : B a e n i t z, Herb. Europ. no 2552 ; FI. exs. Austro- Hung. no 2272. I. II. Herbáriumokban : Pozsony (Heuffel, B a u m 1 e r, (r i n z- berger, Labranszky, Degen!), Schenkivitz, Modern, Zubrochlava et Slanicza (D e g e n 1), Gánócz (Hazslinszky! Borbás!), Urvölgy (R i c h t e r L. ! Borbás!), Rajecz (Richter L. !), Fenyőháza, Klak (Kocsis!), Vedzer, Znióváralja (Wag- ner!), Breznóbánya, Laznadolina (K u p c s o k !), Tátra-Szt-András (ü 1 1 e p i t s c h I), Malenitza (W i e m a n n I), Eperjes (M á g o c s y- D i e t z !), Nemes-Podhrágy (H o 1 u b y in B a e n i t z exs. cit.), Bosaca (Holuby in FI. exs. A.-H. cit. L), Chocs (Pantocsek in FI. exs. cit. II.), Koronahegy (A s c h e r s o n !), Deményfalvi A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 81 völgy (Szabó !), Murány, Vághéve, Késmárk (S i m o n k a i !), Tátra-Lonmicz, Liptói havasok; Árva: Sip ; Felső- Szalatna com. Trencsén ; N.-Fátra, Ostri vrch et Gragyervölgy ad Blatniczam, com. Túrócz ; Rozsudecz (Hulják!), Valle Gágyer ad Blatniczam (Jávorka!), Beiiedekfalu (Ullepitsch pro Trichera Kitaibelii var. sordescens, glandulosa B o r b. in sched. Herb. Sarajev., {'itmeneti alak a var. 2^olymorpha felé), Jablonka, Árvám. (Jab- 1 n s z k y I átmeneti alakkal). ff Levelei hosszú szőröktől fehéresen bozontosah. f. 2. pubescens (Kit.) Sag. Schn. — {bcabiosa imbescens Kitaibel in W 11 1 d. Emim. liort. bot. Berol. (1809) 146. old. - S a g o r s k i €t Schneider, FI. Centralkarp. 11. (1891) 210. old. Herbáriumokban : Zubrochlava et Slanicza (D e g e n !), Urvölgy (Herb. Kitaibel Mus. Nat. hung. Budapest fasc. VII. no 24 pro Scab. ciliata et j^ubescens), Zólyom (Herb. Kitaibel fasc. VII. no 26, 26, 29). b) Levelei épeJc, lándzsásak^ fürészesek. f. 3. lanceolata (Holuby) Szb. — {Kii. lanceolata Holuby, FI. Trencsén comit. (1888) 51. old. non Opiz.) Herbáriumokban: Gánócz (Borbás!), Bosaca (Holuby in FI. Exs. A. -Hung. no 2272. I. pro parte), Stjavnicavölgy (P a x !), Liptó-Ujvár (Uechtritz, Englerl), Zubrochlava (Degen), Veltzer (Wagner!), Lucski (Steffek!), Rajeczteplicz (Thaisz!). 2. Kocsámja sürün mirigyes. a) Az alsó internodiumok hosszabb, elszórt szőrökkel, levelei szőrösödők. f. 4. Kossuthii (Pánt.) Borb. — {Kn. Kossuthii Pantocsek, in Magy. Növt. Lapok (1882) 162. old. - Kn. Kitaibelii aa) Holubyana Borb. Éevis. Knaut. (1904) 62. old. Herbáriumokban : Gánócz, Urvölgy (Borbás !), Árva-Pod- hora (D ege ni), Fenyőháza (Kocsis!), Slanicza (Kümmerle!), Liptói havasok : Cervencze-hegy, Árva : Sip ; Nagy-Rozsudecz (Hűlj á ki). b) Az alsó internodiumok igen apró sürü szörözettől fehérek, alsó levelei alól sürü apró fehéres szőrözettél. f. 5. tomentella Szabó, Magy. Botan. Lapok (1910) no 1. Sep. p. 11. Herbáriumokban: In silvis vallis Buchbründel-Graben prope Pilis-Csaba (I. Kocsis 1909. VI. 13. a Magvizsgáló állomás herbáriuma Bpest), Pilis-Csaba (Balassa! Szabó!). B) Szára tőkocsány szerű, alacsony., levelei tőálló rózsában. f. 6. scajnformis Borbás, Revis. Knaut. (1904) 62. old. Herbáriumokban : Tátra-Szt- András (Ullepitsch), Leibitz Szepes m. (Filar sz ky !). I. b) Alacsonyabb termetű növények, száruk tőkocsány szerű levéltelen vagy kevéslevelű, tőálló levélrózsával, a virág pirosló. A gallér levelei odanyomott szőrözettél. (Spec. 6 — 9.) 82 SZABÓ ZOLTÁN I. b) a) Odanyomott szörözetü, pilás, molyhos vagy bársonyos levelű, ritkán kopaszodó növéyiyek. (Series : Purpureae Spec. 6 — 8.) I. b) a) 1. Levelei lantosán vagy szárnyasán osztottak, ritkán épek, szörösödök v. bozontosak. (Spec. 6 — 7.) (1. 84. old.) 6. Knautia pnrpurea (Vili.) Borb. (Scabiosa jmrpurea Villars, Hist. des plantes de Dauphiné II. (1787) 293. old., Borb ás, Kevis. Knaut. (1904) 51. old.) Szára alól lefelé irányuló szőröktől sertés vagy puhán moly- hos, felül gyengén, apró szőröktől bársonyosan szőrös, fehéresen apró molyhú vagy kopaszodó, rendesen levéltelen, a kocsány apróbb és hosszabb szőröktől kevert molyhú, mirigyes vagy mirigytelen. Levelei hosszúdad vagy megnyúlt lándzsásak, lantosak vagy szár- nyasán osztottak, ritkán épek, apró szőröktől porosak, szőrösödők vagy alig szőrösek. A levelek részei hosszúdad vagy megnyúlt lánd- zsások, néha vonalasak, szálasak, a végső rhombos alakú vagy szálas. A gallér levelei tojásdad lándzsásak, a virágoknál jóval kisebbek, odanyomottan fehéresen porosak. A faj földrajzi elterjedése : A nyugati mediterrán vidék, Spanyolország keleti partvidékétől egészen Dalmácziáig. Több változatra oszlik, melyek közül hazánkban a var. illyrica, dis- seda, dahnatica és montenegrhia fordul elő. Ezek közül a var. illyrica Fiúmétól Dalmácziáig a partvidéken és a közeli hegy- vidéken, a var. dissecta a Velebiten, a var. dahnatica Spalato környékén, a var. montenegrina Montenegró, Albánia és Hercze- govina határos vidékein. A nyílt formácziók lakója. A) Csészéje 8 — 10 szálkával, levelei lantosak vagy szárnya- sán osztottak, ritkán épek, a részek tojásdad lándzsásak vagy lándzsásak, a végső a legnagyobb, rhombosalakú. A) a) Levelei lantosak, ritkán épek, kissé vastagabbak, a végső rész a többinél sokkal nagyobb, a kocsány alig mirigyes vagy mirigytelen. var. a) illyrica (Beck) Szb. (Kn. illyrica Beck in Ann. nat.-hist. Hofmus. Wien. IX. (1899) 351. old. — Kn. collinaWett- stein apud A. Kerner, Scbedae ad FI. exs. Austro-Hung. VI. 99. old. no 2274. — Scabiosa arvensis Visiani fl. Dalm. II. 16. old. — Knautia arvensis Staub, Fiume stb. 255. old., et aut. Croat. — Kn. rigidiuscula Kerner, in Sched. ad Fl. exs. Austro-Hung. VI. p. 98. no 2273. pro p.) I. Levelei merevebb szőrözetüek, az alsók töálló rózsáboM, a nyéllel együtt alól hosszabb szőröktől kissé borzasak, mind erősebbek^ merevebbek, kissé börneműek. I. 1. J. tőálló levelek borzasodők vagy alig szőrösek. I. 1. a) Kocsány a mirigytelen. f. 1. centaureifolia Pospischal sensu ampl. (Kn. illyrica typica Beck 1. c. 351. old., Scabiosa collina a) typica f. 2. centaureifolia Pospischal Fl des öst. Küstenlandes 765. old. ; Knautia purpurea subsp. I collina var. illyrica f. typica Szabó, Monogr. 437. old., Index 14. old.) A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 83 I. 1. b) Kocsány a mirigyes, (f. 2. — 3.) f. 2. adenopoda Borb. in sched. Herb. mus. palát. Vindob. (/'. monteneyrina Beck 1. c. et Szabó 1. c. pro parte.) Szára levéltelen, tökocsányszerű, alacsony; sziklás helyen növő növény. f. 8. foliosa Frevn, Die Flóra von Siid-Istrien in Verli. zool.- bot. Ges. XXVII. '(1878) 353. old. — Szára magas, leveles, ter- metesebb növény, a réti formáczió tagja. Sokszor virágjának színe ál megy a violaszínbe. Mind a három alak ugyanazon a területen : Fiume kör- nyékén (L e b i s c h ! S i m o n k a i ! Lengyel!). I. 2. A tüálló levelek borzasak., alól fehéresen molyhosodók, a levélnyél szakállas, a növény törpe. 1. 2. a) Levelei lantosak. f. 4. saxicola Szabó in Magy. Bot. Lapok. (1910.) no 1. Sep. p. 13. Herbáriumokban : Növi (Szabó! S á n t h a !), Dalmáczia : Selenika (Lauterborn etPoeverlei n), M. Mossor pr. Spalato (Pichler sub. Kn. silvestris), Velebit : Plisevitza ad Allan, Yiserajua, Medák (Lengyel!). 1. 2. b) levelei mind épek., osztatlanok., lándzsásak, fürészesek. f. h. paradoxa S z a b ó, in Magy. Bot. Lapok. (1910.) no 1. Sep. p. 13. Herbáriumokban : Jelenje (T o m m a s i n il). Krtinic ad pedem alpis et in alpe Krenen (Rossü), Velebit: Vaganski Vrh (Degeul). H. Levelei, különöseii a szárlevelek kojMszok, fényesek, vékonyak. f. Q.praticola S z a b ó, in Magy. Bot. Lapok. (1910.) no 1. Sep. p. 14. Herbáriumokban : Kamenjak, Lökve, Mrzla vordica (L e n- g y e 1 !), Risiiyák (S i ni o n k a i !). A) b) Levelei p'süsen osztottak^ vékonyak., gyengék., hajlékoyiyak, a részek lándzsásak vagy vonalas lándzsásak, sokszor még egyszer osztottak, hegyesek, a végső nem sokkal nagyohh, a kocsány végig igen mirigyes. var.h) niontenegrina (Beck) Szb. {Kn. illyrica forma 3 K. montenegrina Beck. 1. c. 351. old. quoad exempl. montenegr. sensu strictissime.) Hazánkban csak Herczegovinában : Castellum Ulice pr. Trebinje (Vandas!). B) Csészéje 12 — 16 borzas szálkával, levelei szárnyasán osztottak, a részek lándzsásak, a végső a többiekkel egyező, lándzsás vagy vonalas. Ba) Levelei börszerüek, fényesek, a részek hosszúdad lánd- zsásak, iom2)ák, 4 — 5 mm. szélesek, a kocsány ± mirigytelen. var. c) dissecta Borb. sens. str. saltim spécim, velebitica {Kn. purpurea f. dissecta Borb. Revis. Knaut. (1904) 54. old.). Herbáriumokban : Velebit-hegység hegytetőin és lejtőin : Mettla, Ostarije (Pichler 1881); in pratis montanis inter Selenje et Lasac 1904. ; in lapid, alvei „Velika Paklenica" superioris supra Starigrad 1906 ; in saxosis inter Brnsane et Ostarija 1906 ; in lapid. m. Lubicko Brdo pr. Ostarija 1906; in pratis siccis pr. Sugarska Duliba 1000 m. 1907 ; in mte. Sladikovac ad Ostarijam 84 SZABÓ ZOLTÁN 1200 m. 1907; in lapid m. Krug. pr. Sugarska Duliba (Degen!), Velnac supra Carlopago (Degen! Sagorski! Kocsis! Smoquina!), in graniin. mont. Alaginac pr. Ostarijam 1908 (Degen!). Sugarska Duliba supra Lukovo sugarje 1300 m., supra Ostarija 1000 m. ; in lapid. m. Vaganski vrh. supra Raduc 1600 m., Lubicko Brdo, Ostarija 1200 m. (G. Lengyel!) Bb) Levelei lágyak^ paxnrnemüek, a részele igen keskenyek, szálas vonalasak^ hegyesek, (1 — 1*5 mm. szélesek) a kocsány sürün mirigyes : var. d) dalmatica (B e c k) S z b. — {Kn. dalmatica 1. K. Petteri Beck 1. c. (1894) 352. old.) Herbáriumokban: Dalmatia „Auf dem Berge Ossernja (Kuppe des Mossors) bei Spalato, leg. Fr. Petter". (in Herb. mus. palát. Vindob. Herb. Reichenbach no 1889, 282674.) 7. Knautia velebitica Szabó in Magy. Botan. Lapok (1910) no 1. Sep. p. 15. no 12. tab. HL Szára kevésbbé ágazik el, alsó internodiumai hosszú, igen puha, sűrű, visszafelé fordult szőröktől fehérek, a felső interuo- diumok fehéresen szőrösek, kocsánya szőrösödő és lisztes, mirigy- telén. Levelei részben lantosak, hosszú-lándzsásak, kihegyezettek, fehéresek, bolyhosodók, a levélnyél fehéresen bolyhos, a gallér levelei kihegyezettek, szélükön pilásak. Virágzata nagy, pirosló, sugárzó. Csésze 8 szálkával. Földrajzi elterjedése : Horvátország Velebit. Herbáriumokban : Croatia : Velebit. In praeruptis inter Mali Halán et Sveti Rok (1905 Degen!), Croat. merid. Smederovo- polje inter jug. Begovac et pag, Gracac 1600 m. (1905 Degen!). I. h) a.) :/. Levelei épek^ vagy a felsők lantosán bemetszettek, bársonyosan selymesek. {Spec. 8.) 8. Knautia albanica B r i q u e t. Les Knautia du sud-ouest de la Suisse etc. in Ann. Cons. Járd. Genéve VI. (1902) 125. old. Szára elágazó, levelei inkább a szár alsó részén csoportosul- nak. Alsó internodiumai hosszú, puha, elálló vagy kissé odanyomott szőröktől fehéresen, bársonyosan szőrösek, a felsők puhán szőrö- södök, kocsánya lisztes, puhán szőrösödő, mirigytelen. Levelei hosszúkás lándzsásak, épek, alig fogasak vagy kissé lantosak, hosszabb, puha szőröktől fehéresen bársonyosak, selymesek, a gallér levelei porosak, szélükön pilásak. Virágzata közepes nagy- ságú, pirosló. Földrajzi elterjedése : Albánia, Herczegovina. Hazánkban : Orahovac, Bukovica brdo ad castellum Konjsko pr, Trebinje, Visoka glavice pr. Trebinje, Baba pl. prope Gacko (V a n d a s !). I. b) P) Alig szőrösödő, akkor is merevszörü^ vastag, bőrös, fényes, merev levelű növények. (Series Lucidantes. Spec. 9.) : 9. Knautia travnicensis (Beck) Szb. (Kn. (Trichera) rigidiuscula var. K. (T.) travnicensis G. Beck in Ann. k. k. nat.-hist. Hofm. IX. (1894) 354. old. sensu lat.) A MAGYAR BIRODALOM KNAÜTIAINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 85 Szárának alsó internodiumai hosszú, merev lehajló és lehulló szőröktől érdesek vagy kissé érdesek, fénylők, a felsők érdesek, szőrösödők, kocsánya szőrös, a virágzat alatt hamvas és szőrös, mirig-ytelen vagy kevéssé mirigyes. Szára magas, több- nyire levéltelen, a levelek a szár alján csoportosulnak. A rózsá- ban álló levelek épek vagy lantosán metszettek, sz;iriiyasan osz- tottak, szárlevelei szárnyasak, mind vastagabbak, bőrszerűek, kemények vagy fénylők, elliptikusan lándzsásak, hegyesek, a részek lándzsásak, néha szálasak, hegyesedek, ritkán tompitottak ; a fiatal levélrózsa levelei és az alsó szárlevelek merev serteszőrűek, a felsők felül kopaszodók. A gallér levelei lándzsásak, kopaszo- dók, szélükön pilásak. Virágzata közepes vagy nagyobb, piros. Termése hengeres (6 — 7 mm. hosszú, 2— -2'5 mm. széles) pilás, csészéje 5 — 6 mm. hosszú 8 — 16 szálkával. Földrajzi elterjedése : Bosznia, Dalmáczia, Horvátország magasabb hegyvidékei. A subalpesi regio nyilt és zárt formá- czióinak lakója. Két változata a következő: var. a) crassi/oUa Szabó in Magy. Botan. Lapok (1910) no 1. Sep. p. 16. {K travniceusis B e c k s. strict.) Csészéje 8 szálká- val, a szálkák vastagok, levelei ritkán mind épek, lándzsásak vagy lantosak, lantosán- szárnyasán osztottak, hasogatottak, a végső rész igen nagy, a többinél sokkal nagyobb, szélesebb rhombus- alakú, hegyes, az oldalsók lándzsásak, 3 — 10 mm. szélesek, hegyesek vagy tompák. Virágzata nagyobb. Herbáriumokban : Bosnia : Kajabasa pr. Travnik {Bran- dis in Schultz herb. norm. nov. ser. Cent. 26 no 2548.), „Am Wege von Prusac nach Koprivnica bei Bugajno : Wálder südlich der Osmagina ca. 1200 m." (1904, Handel — M a z z e 1 1 i, Janchen!), ,Gipfelregion der Gólja, Südwestabhang 1600 m." (Stadlmann, Falt is! 1904); Croatia: In rupestribus m. Plisivica prope Korenicam 1600 m. (Degen!), Velebit: in mughetis Malovan supra Raduc 1500 m. (Degen, Lengyel!), in prato Bunyevac sub m. Malovan 1200 m., Vaganski Vrh supra Raduc 1700 m. (Lengyel!); Bunyevacka Pojana sub m. Malovan 1000 m. Zlatar pr. Konjica, Sveto Brdo pr. Malovan (Degen !), Bunyevac supra Raduc (Lengyel!), Dalmatia : Debeljak pr. Prugovo (Degen!) Dekala Dolnji Vakuf 1400 m. Zdorac, Radusa Reg. Prozor 1400 m. (Stadlmann, Faltis, W i b i r a 1 1) ; in decliv. supra Marica Kosare, calcar. 800 — 950 m. (Janchen et W a t z 1 ! etiam foliis integribus.) var. b) Clementíi (B e c k) S z b, {K. ( Tr.) dalmatica f. 2. K. (T.) Clementíi Beck. 1. c. 352. old.) Csészéje 10 — 16 szálkával, a szálkák hajszálszerűek, levelei távolodottan fésűsen osztottak, a végső rész a többinél nem ter- jedelmesebb, igen keskeny, vonalas, (2 — 3 mm. széles) hosszan kihegyezett, az oldalsók szálasak, igen keskenyek (1 — 2 mm. szélesek), vonalasak, hosszan kihegyezettek, bemetszettek. Virág- zata kisebb. 86 SZABÓ ZOLTÁN Herbáriumokban : Dalmatia : in monte Dinára (leg. C 1 e- menti in Herb. miis. paíat. Vindob. Coll. Reic h enb. fii. no 1889. 282676 1.); „Dinarische Alpen, am nördl. Abhange der Schlucht Sutina östl. von Jezevic bei Vrlika calc. ca 700 — 800 m. (Janchen, Watzl 1907); Biakovo Dalmatien, 4000' 1870. (Pichler: in Herb. Kerner!) II, Rhizoma leúszó, vékony^ virágba hajtó csúcsa alatt oldal- rügyeket fejleszt, a melyek tavaszon hozzák az első levélrózsákat. A levélrózsa közepéből hajt ki a virágzó ág, mire az alsó levelek elpusztulnak. Arnyéki, egyenletesen levelesszárú növények a hegyi táj erdeiben, vagy a nyílt formácziók tagjai a havasalji régió- ban. {Subsect. Silvaticae Spec. 10 — 11.) A nem hybrid fajok levelei mindig épek, legszélesebbek a levél közéi^sö részén. II. a) Virágzata kisebb, vagy közepes, ritkán nagyobb, kékes ibolyaszínű vagy ptirosló, levelei elliptikusak vagy lándzsásak, hegyesedők, aljukon keskenyedök, de szélesebb nyílbe futók, ± átszőt- tek. Fapirszeriiek, néha kissé bőr ősöd ők; rhizom,a vékony, csúcsán alig vastagodó (Spec. 10.) (1. 91. old,). 10. Knautia silvatica D ub y Botan. gallic. I. (1828) 256. okL excl. var. p) longi fólia — {Trichera silvatica Nymán. Syll. FI. Eur. (1854 — 1855) 59. old. — ? Scah. silvatica L. Sp. plánt. ed. 11. (1762) p. 142. — non Hőst!) Szára többnyire elágazó, egyenletesen leveles, alól lefelé hajlá merevebb szőröktől sűrűn fedett, néha kopasz, kocsánya pilás, kissé mirigyes vagy mirigytelen. Levelei hosszú lándzsásak vagy elliptikusak, néha tojásdad elliptikusak, lándzsásak, hegyesek vagy hosszan kihegyezettek, épek, fűrészesek, ritkán a felsők bemetszet- tek, néha kopaszak, fényesek papirvékonyságúak vagy bőrösödők, rendesen elszórtan serteszörűek. A gallér levélkéi tojásdad lánd- zsásak, szélükön pilásak, kevéssé szőrösödők. Virágzata közepes vagy nagyobb, sugárzó (5 3 — 4 cm. átm. 30 — 35 virággal; a ? 2 — 2'5 cm. átm. 20 — 25 virággal). Virága kékes ibolyaszínű vagy pirosló. Csészéje tányérszerü 8 szálkával. Termése kb. 5—6 mm. hosszú, 2 — 2"5 mm. széles, pilás. Földrajzi elterjedése : Az Alpok nyugati előhegységeitől, Francziaországtól kezdve az Alpok lánczolatán, a német közép- hegységen át a Kárpátokig bezárólag. A var. dipsacifolia a völgyek erdeiben az egész Kárpátokban, a Bánátot kivéve ; a var. pocutica a hegyi és subalpin régió zárt és nyílt formáczióiban a keleti Kárpátokban, a var. turocensis az északi és északkeleti, a var. laticifolia a délkeleti Kárpátok alhavasi nyílt formáczióiban. 1. Szára nagy ítészben serteszőrü, néha aljafelé kopaszodó. la) Levelei elliptikusak vagy kissé nyúltak, vékonyak, papir- szerúek, épek v. fűrészesek, a virágzat kisebb vagy közepes, kékes vagy halvány -ver esés, lilaszínn. vav. a) ílípsacifoHa (Hőst) G o d e t. {Scabiosa dipsacifolia Hőst in Flóra Austriaca I. (1827) 191. old., Knautia silvatica 14. kép. A Knautia dinarica var. Malijana S z b. növéuy alsó része. (V,) 15. kép. Ugyanannak felső része a virágzatokkal. 16. kép. Ugyanannak termése. 88 SZABÓ ZOLTÁN var. dipsacifolia Godet., FI. Jura p. 330 p. p. — Trichem di- psacifolia Nyma n, Syll. supl. 14. old. a) Virágzata kisebb, vagy közepes, lazavirágú, levelei széles elliptikus lándzsdsak, vékonyak, áttetszők, élénk zöldek. A Levelei felül gyér merev szőrözettél vagy sűrűn szőröseké o Kocsánya mirigytelen. f. 1. vulgata Kittel Taschenb. der FI. Deiitsclil., 2. Aufl. (1844) 657. old. {Enautia dipsacifolia a.) typica B e c k, FI. von Nieder- österreich (1893) 1147. old., Kií. silvatica c.) rosulans, f.) dipsaci- formis, Borbás, Revis. Knaut. (1904) 26. old. ; Knautia silvatica var. dipsacifolia f. typica Szabó, Monogr. 439. old.. Index 21. old. ; Nomina mida : Kn. bavarica B o r b. in sched. Herb. nius. palát. Vindob. — En. Bihariensis Degen, in sched. Herb. Degen). Herbáriumokban : Kolozsvár (B r a s s a i !), Vereskő (A L Richter!), Retyezát (Haynald!), Polyana ruszka (Paxl), Lupény (Borbás!), Malomviz, Vlegyásza, Szurduk (Barth!), Szurduk (Jávorkai), Szitnya Selmeczb. (Kmet!), Stracena (P a X I ), Murány (M ü 1 1 e r !), Zólyom - Brezó (Borbás!) Árva (Herb. Kit ai bel fasc. VII. no 21/6.) Párád (Herb. Kitaibel fasc. VII. no 38 ), Dömörkapu ad Izbég (Borbás 1894, S i m o n k ai 1893. Azóta nyomaveszett Budapest környékén). O o Kocsánya sűrűn mirigyes. f. 2. praesignis B e c k. (K^i. dipsacifolia P) praesignis B e c k, FI. Niederösterreich (1893) 1147. old. Kn. silvatica var. glandipila S i m k. in sched. Herb. mus. nat. Budapest. — Kn. ochrantha et leucogama B o r b. Revis. Knaut. (1904) 25. old. = albinismus. — Knaut. silvatica cc, adenotricha B orb. 1. c. 32. old. — Knaut. Branzai Porc. Magy. Növt. Lapok (1885) 128. old. teratologia. Herbáriumokban: Krizna, Fátra (Pax!), Selmecz, Kálvária (S i m n k a i ! Szabó!), Murány (A 1. Richter), Felső-Vidra (Degen!), Szitnya ad Selmecz (Kupcsok!), Dömörkapu ad Szt-Endre (S i m o n k a i ! 1903 óta nyomaveszett,), Zólyom-Brezá (Borbás!), Alacsony-Tátra (F i 1 a r s z k y !). AA Levelei, különösen a felső szárlevelek meztelenek, kopaszok, simák. f. 3. semicalva Borbás in Baenitz Herb. Europ. 1895 (1894) no. 7775 ; Revis. Knaut. (1904) 28. old. Kn. silvatica j. steno- seta Borb., Revis. Knaut. (1904) 29. old. Herbáriumokban: Popova ad Vernar (Herb. Kitaibel fasc. VII. no 21a., Pax! Borbás! Schneider! Wagner! Szabó!), Királyhegy (F i 1 a r s z k y !), Murány (H a z s 1 i n s z k y !), Madarashegy Barsm. (Moesz!), Zólyom-Brezó (Borbás in Baenitz Herb. Europ. 7775 sz.!). Tája Szakadék (Barth!), Gagyer-völgy, ad Blatnicam, Turóczm. (H u 1 j á k !), Tlsta é.-ny. részének szaka- dékában (Hulják!). A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 89 (3) Virágzata közepes, sürübh virágú, levelei rövid lándzsá- sak, a felsők ülők, majdnem háromszögesek, nem vékonyak, sem áttetszők, vastagahbak, szőrösek, felül barnás zöldek, alul halvány, fehéres zöldek, világosabbak mint felső lapjukon. var. b) pociitica Szabó, Monogr. Knaut. (1905) 440. old. (418., 426. old. is); Index (1907) 22. old. Herbáriumokban : Guttin (Kitaibel! in Herb. K i t a i b e 1 musei nat. Hung-. Budapest fasc. VII. no 21c.), Pop Iván (Ki- taibel! in Herb. Kitaibel fasc VII. no 35. Nóta : Kn. silvatica varietas média inter silvaticam vulgarem et grandifloram nostram in alpe Peirosa lectam, ut adeo hoc forte etiam sit varietas. Fólia subserrata.) Remete Vihorlat (M á g o c s y - D i e t z !), Ralio (Wagn eri) in alpib. Marinatiae (Kerner ! Hanák ! Wagner !), Okola 1200 m., Lunca ciasa pr. Borsabánya 1300 m., Stanelui Verticu 1500 m.. Verfu Pietrosu ad Borsam 1800 m., prope Bisztritz (Pax!). Torojaga (Müller!), Guttin (Wagner!) Plej ad Volocz comit. Bereg, Hrobistye coni. Bereg (Thaisz!), Borsai Ikerhavas (Simon kai!), Polonina Rúna comit. Ung (T m e k !) Ib) Levelei nyúltak, bőrösödők, vastagabbak, für eszesek, szőrösödök vagy kopaszodók. Szára merevszőrös vagy lekopaszodó, fényes, virágzata nagy, tömör, pirosló. var. c) tnrocensis B o r b. Kn. tnrocensis B o r b. Pallas Lexicou (1896) XII. k. 80. 1. nom, nud., A kert (1898) 48. old. pro Knautia silvatica var. Turocensis ; Revis. Knaut, p. 35) ; B o r b á s a tnrocensis névvel illetett Tlsta hegyén (Blatnica mellett, Turócz m.) gyűjtött növényét több más név alatt is említi. Ugyanott, mint Borbás pél- dáiból láttam, két alak különböztethető meg. Egy éplevelű, a valódi var. turocensis Borb., K71. turocensis var. dip)saciformis l^Borb.) íSzabó, Index p. 24 n. 22), továbbá egy másik alak, a melynek felső levelei szárnyasán vagy lantosán osztottak {Kn. turocensis var. pterotoma (Borb.) Szabó, Index p. 24.). Ez az utóbbi alak azonban hybrid eredetű kell hogy legyen az ugyanott előforduló turocensis és arvensis var. polymorpha ^óz'óti {= Kn. lancifolia e) pterotoma ec, lacinians Borb. Rev. Knaut. (1904) 35. old.). Borbás ugyanonnan a Knautia hungarica Borb. hybridet is leírja i. m. 64. old., mint a Kn. arvensis var. Kitaibelii X silvatica var. turocensis ; ez is lehetséges, mert a Kn. arvensis Kitaibelii ott előfordulhat. Több más név alatt is említi Borbás a tlstai növényt, más, sokszor távoli termőhelyekkel együtt, melyekkel nem azonos. így : Kn. Brandzai i. m. 29 old. ; pinnatisecta i. m. 27. old., drosophora i. m. 27. old. ; semicalva i. m. 28. old. ; Sendtneri i. m. 28. old. ; Linnaeana i. m. 30. old. ; craciunelensis i. m. 33. old.; lancifolia i. m. 34. old.; longifolia i. m. 39. old. ; prionodonta i. m, 40. old. ; adenophoba i. m. 40. old. ; sambucifolia c) praéalpina i. m. 64. old. „Index" czímű munkámban (24. old.) a „Kn. turocensist'' 90 SZABÓ ZOLTÁN tárgyalva kiemeltem, hogy az egy figyelemre méltó és további vizsgálatra szoruló növény, s jellemző, egyszersmind legrégebbi (1896) neve alatt összefoglaltam Borbás összes blatnicai növényeit, s mint átmeneti tagot állítottam oda a longifoliák és silvaticák közé. Azóta fogalmaink erről a növényről valamelyest tisztázódtak. Jávorkának és Huljáknak az eredeti termő- helyen • való gyűjtései, továbbá Tuzson ésMoesz madaras- hegyi gyűjtései (Tuzson, Magyarország néhány növényéről és ezek rokonságáról. Botan. Közi. VIII. 272 — 273. old.) s a herbáriumi anyagoknak vizsgálata beigazolták azt, hogy növényünk szoros kapcsolatban van a Kn. silvaticával, különösen annak var. dipsaci- folia f. semicalva kopaszodó alakjával. A Madaras-hegyen ezzel együtt fordul elő. Avar. turocensis nem egyéb, mint aKn.silvaticának magasabb eleváczión előforduló nyiltabb formáczióba nyomuló válto- zata; természetes, hogy közeledvén azokhoz az ökológiai viszonyok- hoz, melyekben a.Kn. longifolia terem, bizonyos alaki tulajdonságok- ban, mint a levél nyúltsága, bőrösödése, kopaszodása, a virágzat nagyobbodása, tömörsége és pirosló színe, a Kn. longifoliához közeledik, de ez utóbbi tőle igen nagy virágzata, molyhos gal- lérja, hosszúra nyúlt teljesen kopasz levelei stb. által eltér. A Kn. silvatica var. turocensis eszerint a Kí. longifolia helyettesi- tője az északi Kárpátokban. A Pietrosz-havason a kettő összeér. Herbáriumokban : Tlsta Blatnica in convallibus, comit. Turóc Hungáriáé (B o r b á s I 1892 et 1894 in herb. Borbás, Mus. Nat. Hung. 1 et in herb. Degen!; Hulják!; Jávor ka in herb. Mus. Nat. Hung.) Madarashegy, (Tuzson! Moesz!) Pikuj comit. Bereg (Thaisz!), Nagy-Pietrosz (Filar s zky !), ? Krizsna-havas (Márkus). Valószínű, hogy Borbás nak a Homályszirten gyűjtött növénye is egyező a turocensis-sel (nem láttam). Hazslinszky Magyarh. ed. növényei ez. kézikönyvében (1872) 309. old. a Kn. longifolia Koch név alatt említi, hogy ez a „Branyiszkóig" fordul elő. Mivel a Kn. longifolia (W. K.) Koch a Branyisz- kóig nem terjed észak felé, Hazslinszky branyiszkói nö- vénye a leírás után ítélve a turocensish.ez taríozhatik. 2. Szára és levelei kopaszok, fényesek. var. d) latK'ifoHa (Heuff.) Simk. non Beck. (Scahiosa lancifolia H e u ff. Enum. plánt. Bánat, (in Verh. Z.-B. G. (1858) 127. Sep. 91. 0. Plánt. rar. Hung. et Transsilv. Fasc. Cura M. D. Heuff el et Ch, Wierzbicki no 11. p. 28 et 32 fasc. V. — Kn. lan- cifolia Fuss, FI. Transsilv. excurs. (1866) 299. old., Kn. trans- silvanica Schur, Enum. Plánt. Transsilv. (1866) 296. old., Kn. sylvatica var. integerrima Schur, Sertum n. 1361. — Kn. sil- vatica var. Kn. lancifolia S i m o n k a i, Enum. FI. Transsilv. (1886) 293. old. — Kn. lancifolia var. transsilvanica (Schur) Szabó, Monogr. 440. old., Index 23. old. Szárának alsó és középső interuodiumai teljesen kopaszok, fényesek, a felsők pilásak, az alsó levelek nyúlt lándzsásak, a A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 91 felsők széles alappal ülök. épek vagy fogazottak, fürészesek, simák, kopaszok, fényesek, bőrösek, kocsánya pilás, mirigyteleu, virágzata nagy, tömör. (1. és 2. kép. a 71. old.) Exsiccata: Heuffel: Plantar. rar. Hungáriáé et Transsilv. Fasc. V. no 97 ; F u s S; Herb. norm. FI. Transsilv. no 142. Herbáriumokban : Ad cataractas Bisztrae in alpe Szarko BanatuSjRetyezát (Heuffel!), Szarko (Fenzl!), Ünökő (Kotschy !), Orlat (Fuss !), Retyezát (P a x ! 8 i m o n k a ü), Lepusnik niare, Prejba, Rociia (P a x !), Petrozsény, Szurduk (J á v o r k a I), Öcsém- havas, Sebeshely, Praesbe (Barth). IT. h) Virágzata igen nagy, piros, erősen sugárzó, levelei hosszúra ngúlt lándzsásak, az alsók alajijiik és csúcsuk felé hosszan keskenyedök, vastagok, hőrszerüek. szár és levél teljesen kopasz, néha a szár mulékongan szőrösödö vagy ^yelyhesedő. (Spec. 11.) 11. Kiiaulia longifolia (WK.) Koch. (Scabiosa longifolia Waldstein et Kitaibel Piant. rar. Hung. descr. et ic. 1. 4. tab. 5 (1802); Knautia longifolia Koch Synops. íl. germ. (1838) 344 old. — Trichera longifolia Nymán, Syll. FI. Eur. (1854/55) 60. old. Rhizomája kúszó, barna, csúcsán erősen megvastagodó, szára kerek, elágazó, az alsó internodium legtöbbnyire teljesen kopasz, sima, fénylő (f. Kochii), néha maradó ritkás serteszőrökkel íí. seti- caulis) vagy apró fehér pelyhekkel (f. leucocaidis\ a csomókon kevéssé pilás, a felső internodiumok legtöbbször szörösödők, kocsánya szőrösödö, néha apró szőrökkel, a virágzat alatt a gallér levelekkel együtt fehérlő szőröktől molyhos, legtöbbször mirigyes. Minden levél ép, néha kevéssé fogas, felső lapja fényes zöld, alsó lapja fénytelen, kékes, az alsó levelek és az innovatio levél- rózsáinak levelei hosszú nyelűek. hosszúdadok, lándzsásak, hegye - sedők, bőrösek, a levélrózsák levelei kissé pilásak, az alsó szár- levelek kopaszok, fényesek, a felsők fiatalon kissé szörösödők. de lekopaszodók, lándzsásak, kihegyezettek, bőrszerűek, szélesedő aljjal ülők, fehér erűek. A gallér levelei kihegyezettek, molyho- sak vagy szőrösek. Virágzata igen nagy, erősen sugárzó, virágai vonalas czimpákkal, szabálytalanul fogasak, rongyos szélűek vagy épek, pilásak. Csecse 8 szálkás, fehérmolyhú. Termése 5 mm. hosszú, 2 mm. széles ; molyhos. (5, 6 és 7. kép a 74. oldalon.) Földrajzi elterjedése: Keleti Alpok és Déli Kárpátok a Retye- záttól a Radnai havasokig, az alhavasi és havasi táj nedves rétjén. 1. A szár alsó internodiumai teljesen kopaszok, fényesek. f. 1. Kochii Brügger, Mitt. über neue und krit. Formen im Jahrb. naturf. Gesellsch. Graubünden XXIX (1880) 97. old. Icones : Waldstein et Kitaibel, Plánt, rar, Hungar. descr. et icones Vol. I. tab. 5. Reichenbach, Icones íl. germ. helv. XIÍ. tab. DCLXXVI. fig. 1349 sub Scabiosa. Exsiccata : S c h u 1 í z, herb. norm. nov. ser. Cent 12 no 1125; FI. Exsicc. A.-Hiing. no 2281; Se h ott, pl. transsilv. no 99—100. 92 SZABÓ ZOLTÁN Herbáriumokban : Comit. Mármaros et Besztercze-Naszód. alpib. Rodnae : Petrosa (K i t a i b e 1, Herb. K i t. fasc VII. no 34. exempl. auth. in nms. nat. hung. Budapest), Nagy Pietrosz (Já- vorka! Filarszky!), Borsai Ikerhavas (S i m o n k a i 1), Koron- gyostető (Czetz! Kotschy! Kümmerle! Pax! Porciusl Weberbauer!), Stol (B a u m g a r t e n I), Ünökő (H a y n a 1 d !), Craciunel (D e g e n ! Kümmerle!), Kelemen-havasok (Pax 1), Rareu in Románia (L i m p r i c h 1 1 W e b e r b a u er I), Comit. Csik : Ciahlaul (Limpricht! Pax! Römer!), Öcsém teteje (Barth! Csató! Degen!, Simon kai! Wol ff!), Nagyhagy- más (Pax!), Comit. Brassó: Keresztényhavas (Schuler) (Mir- bach! Schube! Simon kai! Weberbauer!), Comit. Fo- garas : Királykö (Pax! Zsák!), Dragusiului (Pax !), Comit. Hu- nyad : Retyezát (Degen! J á v o r k a ! S i m o n k a i !), Árpás (Andrae! Schu r!), Comit. Krassó-Szörény : Szarkó (Heuff el), Comit. Szeben : N.-Szeben (S a d 1 e r !), Comit. Kolozs : Hideg Szamos (Wolff !), Banatus (K o t s c h y !), Alp. Transsilv. (F u s s!). 2. A szár alsó internodiumai elálló merev szőrökkel. f. 2. seticaulis Borb. Revis. Knaut. (1904) 40. old. Herbáriumokban : Faca Stieza comit. Mármaros cum f. 1. (Pantocsek in Herb. mus Palát. Vindob. pro Kn. Zahlhruckneri Pánt.). 3. A szár alsó internodiumai igen apró fehér loehély szőrök- kel fedettek : f. 3. leucocaulis m. nov. forma. Internodia inferiora pube breve albescente copiose incana. Herbáriumokban : Piatra arsa, Carpatorum, Románia (L o i t s- berger in Herb. mus. palát. Vindob.). III, Rhizoma kúszó, vastag, csúcsán sterilis maradó levél- rózsát alkot, a melynek oldalából hajtanak ki a virágzó ágak; a levél- rózsa tenyésző kújjja nem hajt virágot. A levélrózsa egész idő- szakon át megmarad. Árnyékot kedvelő növények a hegyi táj erdei- ben, vagy a havasalji regio nyilt formáczióiban. Levelei mindig épek, legszélesebbek a levél alsó harmadában. (Sect. Purpurascen- tes spec. 12 — 15.) III. ]. Szára igen puha, apró, rövidebb vagy hosszabb szőrök- től pelyhesedő, a levélrózsa levelei hosszabb, puhább szőrözettél, a virágzat kicsiny. (Spec. 12.). (L. a 94. old.) 12. Knautia dryiiieia Heuff. in Flóra XXXIX. (1856)49. old. sens. ampl. Enum. plánt. Bánat. (1858) 91. old. Scabiosa pannonica J a c q. Enum. Stirp. Vindob. (1762) 22. old. ; B o r- bás in Magy. orv. és term.-tud. Vándorgyűlése Budapest 1894, 275. old.; Beihefte z. Bot. Zentralbl. V. (1895) 97. old.; Revis. Knaut. (1904) 12 — 13. old. ; — Scabiosa ciliata Reichenbach FI. germ. excurs. I. (1831) 193. old. ; et Icones XH. no 1351 non Sprengel, nec Coulter. — Kn. intermedia Simk. in Term. Tud. Közi. (1893) 605, (1894) 158. old. et in Herb. Simk. non. P e r n h. et W e 1 1 s t. ; Knautia silvatica Aut, croat. A MAGYAR BIRODALOM KNAUTlAlNAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 93 A faj több változatra tagolható, a melyek közül területün- kön csak Heuffel növénye {vnr. a) Heuff'eliana Szabó, Monogr. p. 439. nom. nnd.. Index p, 18.) van meg. A faj földrajzi elterjedése: Déli Francziaországtól az Alpok déli lejtőin, völgyein végig, a keleti Alpokban és előhegyein a dunántúli dombos vidékig, Horvátországban, a Bánátban, déli Erdélyben ; az illyr hegyvidéken délfelé egészen Görögországig. Szára fölegyenesedő, rövid puha szőröktől molyhosodó, mely szőrözet néha hosszabb puha szőrökkel is kevert, ritkán kopa- szodó. Kocsánya sűrűbben pilás és puhán szőrös, mirigyes vagy mirigytelen. Levelei vékonyak, papirszerűek, a sterilis rózsa levelei elliptikusak vagy hosszú tojásdadok, nyelesek, durván csipkések, ritkán egészen épek vagy fogasok, szárlevelei széles tojásdad lándzsásak, alsó harmadukban a legszélesebbek, kerek- dedek, néha keskenyedők, hirtelen öblösen a rövid szárnyas nyélbe futók, épek vagy tompán csipkések, ritkán fűrészesek, hegyesedők vagy kihegyezettek, puhán pilásak. A gallér levelei keskeny lánd- zsásak, szőrösödük. Virágzata kisebb, rózsaszínű, alig sugárzó ; csészéje 8 — 10 szálkával, tányérszerű. Termése elliptikus 4*5 — 5 mm. hosszú, l'S — l'S mm. széles, puhán szőrösödő. B r b á s több alakot különböztet meg, a melyek azonban annyira átmennek egymásba, vagy csak teratologiai esetek, úgy hogy még formai értékkel sem bírhatnak. így a phyllocalathia Borb. Magy. orv. term.-buv. Műnk. (1894) XXVII. 275. old.; Rev. Knaut. 14. old. ellombosodott involucrumú alak, leucocephala 1. c. 276. old. ; Rev. Knaut. 14. old. albinismus ; subcinerascens Borb. 1. c. p. 275, Beihefte zum Botan. Zentralbl. II (1895) 98. old. ; Rev. Knaut. 14. old., kissé sűrűbb szőrözetű, fogazott levelű alakok: f. suhserrata, f. dolichodonta Borb. ibid. ; var. angustata Borb. Balaton (1900) 344. old. Rev. Knaut. 17. old. valamivel keskenyebb szárlevelű alak. Exskcata : FI. exs. Austro Hung. no 2277 ; I. II. pro parte sub Kn. ijannonka J a c q., — B a e n i t z, Herb. Europ. no 7774. pro Kn. pannonica f. subcinerascens Borb. Icones: Reichenbach, Icon. fi. germ. helv. XII no 1351. DCLXXVm. Herbáriumokban: Mehádia, Zsidóvár, Orsova (Heuffel!), Palota, Veszprém (Kitaibel in herb. Kitaibel mus. nat. Hungar. fasc. VII. no 39.). Mehádia, Pécs {=Kn. ciliata Reichenbach FI. germ. excurs. p. 193 no 1149), Szent-György, Szegszárd, Baran3^a, e silvis budensibus? (Sadler!), Orsova, Herkulesfürdő, Lúgos, Zokolvár, Gyenes-Kesztheiy, Pozsony (D e g e n !) ; Pécs, Szombathely, Zala Récse, Hévíz, Veszprém (Borb ás!), Orsova, Kazánszoros (Pax!), Marilla ad Oravicam, Versec, Zokolvár, Villány, Pinkafő, Szombathely, Kőszeg, Sorki-Ujfalu, Gyenes ad Keszthely, Pécs, Pozsony, Máriavölgy (Simonkai!), Pozsony (Tauscherl), Herkiilesfürdő (Filarszky, Hulják, Len- gyel, Szabói), Lúgos, Diakovár (Janka!), Veszprém (Ku- 94 SZABÓ ZOLTÁN r i m a y !), Szurdukvölgy (J á v o r k a !), S.-Kápohia Vas m. (M á r- 1 n!), Alduna (R i c h t e r 1), Lokvai-üt Kartara alatt, Krassó megye (B e r n á t s k y !). 111. 2. Szára elálló serteszörös, vagy kopafíz, fémjes, a levél- rózsa serteszörü. (Spec. 13 — 15.). IIL 2. a) Szára elálló serteszörös vagy bozontos, ritkán Icopa- szodó, érdes. (Spec. 13—14.). (L. 97. old.) III. 2. a) a) Szárlevelei vastagok, hörösödök, az alsók alap- jukon kissé öblösen kcskenyedök, a középsők tojásdad alapból meg- nyúltak, a felsők keskeny edök, de széles aljjal illők, szörösödök, szára alól merevebb szőrökkel. (Spec, 13.). 13. Kii. iutermedia Pernh. et Wettsí. apud Kerner Schedae fl. exs. A.-Hung. VI. (1883) 101. old. {Kn. intermedia var. Pernhofferiana Szabó, Moiiogr. 439. old. ; Index 19. old.). Szára vízszintesen elálló szőröktől borzas, a kocsány a virágzat alatt serteszörös, niirigytelen vagy alig mirigyes. Levelei vastagabbak, bőrösödők, a sterilis levélrózsa levelei elliptikusak vagy lándzsásak, csúcsosak, fűrészesek, a levélnél rövidebb vagy vele egyenlő nyélbe keskenyedök, sárgás serteszőrökkel fedvék, szárlevelei liosszúdadok, elliptikus lándzsásak, gyakran hosszan kihegyezettek, az alsók kissé öblösen nyélbe keskenyedök, a középsők tojásdad alapból megnyúltak a felsők széles aljjal ülők, szárölelők, odanyomott szőrözettél, vagy kopaszodók. A virágzata nagyobb, mint a Kn. drymeiáé, tömörebb, piroslóbb. földrajzi elterjedése: Alsó-Ausztria, Stájerország, Ki'ajna és Horvátország magas hegységeinek a havasalji regio törpefeuyő bozótjainak lakója. Herbáriumokban : In monte Klek ad Ogulin (S i m o n k a i !), in mughetis alpis Risnyák ca. 1350 m. (Degen! Lengyel!), Bitoraj ad Fuzsine (Len gye II). III. 2. p) Szárlevelei vékonyabbak, keskenyebbek, nyúltak, az alsók szárnyas nyélbe lassan lefutók, a felsők kiszélesedett alappal ülök, szárölelők, szörösödök vagy igen sűrűn borzasak. (Spec. 14.). 14. Knautia dinarica (Murb.) Janchen Ein Beitr., in Mitt. Naturwiss. Ver. Univ. Wien. IV. 1906. 3. sep. p. 9. {Kn. silvatica var. dinarica Murbeck Beitr. zur Fl. .Südbosniens und Hercegovina (1891) 111—112. old. Kn. magnifica c) Kn. dinarica Borb. Revis. Knaut. (1904) 143. old. Trichera dinarica Borb. l. c. p. 144. — Kn. intermedia [J) 2JG'>"setosa Borb. 0. B. Z. (1894) 399. old. Rev. Knaut. 19. old. pr. p. — Knautia magnifica y) dinarica (M u r b.). Szabó Monogr. Knaut. 442. old. Index crit. 30. old. — Kn. drijmeia ccc), subhispida cccc), subviscida Borb ás, Revis. Knaut. (1904) 17. old. Rhizomája vízszintes, az elhalt levelek barna maradványai sűrűn fedik. Szára felegyenesedő, kevéssé elágazó 30-80 cm. magas, az alsó internodiumok sárga vagy fehérlő merev vagy hosszabb puha szőrözettél fedvék ; a felsők a kocsánynyal rövid, hosszabb A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁIXAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉSE 95 szőrökkel kevert iiidunieiitumuktól érdesek, mirigyesek vagy mirigy- teleiiek, A steril levélrózsa levelei elliptikusak vagy megnyúlt lándzsásak, épek vagy fogasak, sárga merev szőröktől sűrűn fedvék. Szárlevelei lándzsásak v. nyúltak, keskenyedők, az alsók szárnyas nyélbe keskenyedők, a felsők kiszélesedett alappal ülők, szárölelők. Virágzata közepes vagy nagyobb, pirosló vagy piros. Földrajzi elterjedése: a Velebit, a Dinári alpok, Bosznia, Herczegovina és Albánia közeli magas hegyvidéke. Termőhelye az alhavasi rét, A) A2 alsó internodiumoJc hosszú sárgálló merev serte- szöröTctöl sűrűn horsasok. var. a) strigosa m, {Kii. silvatica var. dinarica Murb. sens. strict.) 8—9. kép 79. old. Internodia inferiora setis flavescentibus longioribus horizon- talibusque rigidis dense strigosa ; superiora setis patulis flave- scentibus ± rigidis dissemiiiatis hirsuta, pube breve scabra, glan- dulosa. Pedunculus pilis pütulis flavescentibus disseminatis subhir- sutus, sub capitulo villosus, pube breve et glandulis vestitus. Fólia rosularum sterilium longe petiolata, cuni petiolo ca, 17 cm. long., 2'5 cm. lat., setis flavescentibus rigidis longissimis dense vestita, caulina anguste — lanceolata, dilatato basi sessilia (ca. 8 cm. long., l'S cm. lat.) pilis longioribus ± rigidis vestita, infra copiose pilosa. Capiiulum valde radians ca. 4 cm. diám. Involucri íoliola lanceolata, margine setis longioribus ciliata, glandulosa. Habitat in pascuis alpinis Bosniae et Hercegovináé. Herbáriumokban : Exempl. authent : in pascuis alpinis m. Vratnica pl. (Murbeck, 1889 pro Kn. silvatica var. dinarica Murb. in sched. Herb. univ. Wien. acq. Journ. no 1169.) Biela gromila 2017 m. (Simony!), Matovac 1939 m. (Simony!), Cemerno bei Avtovac (Weissbach!), Sátor planina 1600 — 1850 m. (Jancheii!), Velika Klekovaca 1900 m. (Han del-Mazzetti, Janchen!), Cardak livade, Pribelja 1100 m. (Stadlmann, Faltis!), Hrbljina pl. (S an tarius I), Ortjei in Prenj planina (Vandas!), Dormitor (Vandas, Fuhrer!), Gnjat 1500— 1700 m. (Janchen et Watzl!) B) Az alsó internodiumok hosszabb, alig érdes, vagy puhább szőröktől borzasak. B) a) Szárlevelei hosszít elszórt odanyomott szörözetüek vagy kopaszodók, kocsány a mirigy telén. var. h) erootica Szabó in Magy. Bot. Lapok (1910) no 1. Sep. p. 20. tab. V. {Kn. intermedia ji) Kn. persetosa Borb. pro parte Revis. Knaut. (1904) 19. old., Kn. clrymeia ccc) subhis- pida, cccc) subviscida Borb. 1. c. 17. old. p. p. Kn. intermedia V. Pernhofferiana et persetosa Szabó p. p. in sched.^ Herbáriumokban: Velebit: Goli Vrh supra Brusane 1400 m., Visocica supra Pocitelj 1400 m., Vaganski Vrh 1600 m., Stirovac 1600 m., Maloran supra Raduc 1600—1700 m. (Degen- Íí6 SZABÓ ZOLTÁN Lengyell). In alpe Zeblin ad Udbina, in alpe Rudilisac, Kernen (Rossü), Corsnica-Gebiet (Stadlmann, Faltis, Wibiral!). B) b), Szárlevelei sürün borzasak^ Icocsánya és felső inter- nodiumai mirigyesek. B) b) a) Szárlevelei elliptikus lándzsásak. B) b) a 1. Szárlevelei kissé öblösen keskeny eclök, felül hosszú szőröktől kissé selymesek, szára hosszú szőröktől borzas, fehéres. var. c) Malf/aiia m. nov. var. (Z?z. dinarica Maly in Magy. bot. Lap. Vn. (1908) p. 233. pro parte) 14—16. kép a 87. oldalon. Internodia inf.riora pilis longioribus moUioribusque dense villosa et pube breve ± albescente canescentia, superiora curn pedunculo pube breve pilis longioribus intermixtis copiose vestita, subscabra, subglandulosa, pedunculus glandulosus. Fólia caulina lanceolata, inferiora in petiolum alatum subsinuato attenuata, superiora dilatato basi amplectentia, integra, supra pilis longiori- bus moUioribusque subsericeo vestita, infra subpilosa. Capitulum mediocre2"5 — 3"5 diám. luvolucri foliola subpilosa margine ciliata et subglandulosa. Achenium 5 mm. long., 2*5 mm. lat. Area geogr. : Bosnia, Bjelasuica planina. Herbáriumban : (Herb. Sarajevense) „¥\. Bosnensis, Bjelas- nica planina, Babindol 22. VI. 1906. 1200 m." (leg. K. Malyl) B) b) a) 2. Szárlevelei hosszabb, érdesebb szörözetűek. D A meddő levélrózsa levelei merev sárga szőrözettél., szára alól borzas. var. d) macropliylla m. nov. var. {Kn. dinarica Maly 1. c. pro parte (12 — 13. kép a 79. oldalon). Internodia inferiora setis longioribus ± subrigidis, molliori- bus liirsuta, superiora indumento breve copiose scabra, glandulosa, sub nodo subhirsuta, pedunculus pilis patulis disseminatis sub- hirsutus, sub capitulo villosus, pube breve et glandulis vestitus. Fólia rosularum sterilium elliptico lanceolata, in petiolum alatum decurrentia (cum petiolo 30—35 cm. long., 5 — 6 cm. lat.) integra vei serrata, setis flavescentibus rigidis dense vestita; caulina superiora lanceolata, dilatato basi sessilia, inferiora in petiolum alatum attenuata (ca 9 cm. long., 3 cm. lat.) pilis longioribus subrigidis supra dense vestita, infra copiose pilosa. Capitulum permagnum radiatum, cca 4 cm. diám. Involucri foliola lanceolata, margine setis longioribus ciliata, glandulosa. Area geogr. in alpib. Bosniae. Herbáriumban (Herb. Sarajev.) Flóra bosniaca : Gola Jaho- rina, in pascuis aipinis (Maly!), Velici cincar bei Livno (Rei- s e r !), Veliki radusa, Prozor (C u r c i c !). nn A meddő levélrózsa levelei odanyomott fehér szőrözet- tél, szára hosszú szőröktől borzas és apró szőr özeitől fehérlő. var. e) sericea Szabó in Magy. bot. lapok (1910) no 1. Sep. p. 20. {Kn. dinarica Maly in herb.) (11. kép a 79. old.) A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTAKI ÁTTEKINTÉSE 97 Herbáriumokban: „Nordostseite des Trebevié 1300— 1600 m." 1906 ; Soimig-e Stelleii nahe der Spitze des Trebevi ', Südseite, 15. Auí?. 1901 ; Südseite des Trebevic 1300—1600 m. 1902, 1904, Trebevic náchst dem Studeno Brdo 1350 m. 1905 (leg. Maly!)." B) b) p) Szárlevelei Tceskeny lándzsdsak, nyúltak, keskenyedök, kissé merev szőrökkel si'irün borzasak, alul alig szőrösek, a szár alól hosszú, kissé merev sertcszöröktől bozontos. var. f) servatula (Borb.) Szb. (Kn. mar/nifica c) Kn. dina- rica b) serratida Borb. Revis. Knaut. (1904) 44. old.; Szabó in Magy. Botan. Lapok (1910). no 1. Sep. p. 20.) 10. kép a 79. oldalon. Exsiccata: Schultz, Herb. norni. nov. ser. cent. 29 no 2838 (pr. Trichera macedonica). Herbáriumokban: Bosnia : Vlaska gromila (Brandis in Schultz exs. cit.), Vlasic (Brandis 1100—1900 m.), Muhar- nica planina, Plaza planina bei Jablanica, Prokosko jezero in der Vranica bei Fojnica (Fial a!). Megjegyzés : A boszniai Vlaska- vagy Vlasic -hegyen gyűj- tött Brandis-féle növény Borb ás id. m.-ben a következő nevek alatt szerepel: Knautia drymeia, dd) angustata (17 — 18. old.), Kn. dinarica (43. old.), b) serratida (44. old.), e) insecta (44. old.), d) indivisa (44. old.) IJJ. 2. b) Szára kopasz fényes, néha érdes, levelei kopa- szok V. kopaszodók, fényesek, hörszerüek. (Spec. 15.) 15. Knautia sarajevensis (Beck.) Szb. {Knautia lanci- folia var. Kn. [Trichera) Sarajevensis Beck in Ann. k. k. naturhist. Hofrnus. Wien, IX. (1894) 353. old. — Kn. pannonica Jacq. subsp. cc, Kn. sarajevensis Borbás Rev. Knaut. (1904) 17. old. — Kn. sarajevensis (Beck) Szabó Index (1907) 19. old.) Szára elágazó, vagy egyszerű, sima, fényes, ritkán bibircsesen érdes tapintatú. kocsánya hamvasodé, a virágzat alatt borzas. A sterilis levélrózsa levelei lándzsásak, vagy széles lándzsásak, hegyesek, nyélbe keskenyedek, sűrűn szőrösek, vagy kevéssé molyhosak, ritkán kopaszodók, szárlevelei közül az alsók ellipti- kusak, aljuk a nyél felé keskenyedő, néha szélesebb alapból öblösen keskenyedő, a felsők széles lándzsásak, keskenyebb vagy szélesebb alappal ülők, a legfelsők lándzsásak, simák, kopaszok, fényesek, bőrszerűek, néha alapjuk felé pilásak, épek vagy fnrészesek. A gallér levelei tojásdadhosszúkásak, hegyese- dök, kopaszodók, néha pelyhesek, szélükön pilásak. Virágzata közepes, vagy nagyobb (3 — 4 cm. átm.) laza vagy tömör, virágja pirosló. Csésze 8 — 16 szálkával, molyhos. Termése 5 — 6 cm. hosszú. Exsiccata : Beck, Plánt. Bosniae et Hercegovináé ser II. no 227. 98 SZABÓ ZOLTÁN Földrajzi elterjedése : Illyriai és moesiai hegyvidékek (Szerbia, Bosznia, Velebit) subalpesi és alpesi régióiban. Herbáriumokban: Bosnia: Sarajevo in m. Trebevic (Beck!, exs. cit. 1200 m., Maly! 1050— IIÓO m., Sagorski! 1150— 1400 m., Fornianek!), Treskavica planina, Sztarigrad, Lipovac pr. Sarajevo (Maly!), Travnik, Vlasic 1300 m. (BrandisI Vandas!), Igrisnik pr. Szebrenica (Wettstein !), Stolac, Visegrád (Ciircic), Vlahinja, Bjelasnica (Fial a!), Vilenica (Brandis!), Muharnica, Plaza planina ad Jablanica (Fial a!), Madjarusa siidl. von Pribelja Kartheidcca. 1100 m. (Stadlmann, Faltis, Wibiral!); Croatia : Velebit, in mugh. m. Visocica in alt. 1400 m. (Lengyel G. 1906.) Fontosabb idézett irodalom : Beck. Dr. G. de: Knautiae (Tricherae) aliquot novae, in „Annalen des k. k. naturhist. Hofmuseums". Separatabdruck aus Bánd IX., Heft 3—4. Wien, 1894. — B o r b á s : Delectus Seminum etc. addita revisione Knautia- rum. Kolosvarini, 1904. — Briquet, John: Les Knautia des Sud-Ouest de la Suisse, du Jura et de la Savoie, in Annuaire du Conservatoire et du Jardin Botaniques de Genéve. 6 ann. Genéve 1902. p. 61. — Coulter, Mémoiie sur les Dipsacées. in Mémoires de la Soc. Phvs. et d'hist. naturelle de Genéve II. 2. (1824) p. 73. — Heuffel, M. D. Joh. : Die in Ungarn vorkommenden Arten der Gattung Knmdia C o u 1 1., nebst einigen Bemer- kungen. In Flora no 4. 1856. p. 49. — S z a b ó Z. : Monographie der Gat- tung Knautia; in Engler's botan. Jahrbüchern Bd. XXXVI. (1905) p. 389— 442. — S z a b ó Z. : Index criticus specierum atque synonymorum generis Knautia (L.) C o u 1 1. in : Beiblatt zu den Botanischen Jahrbüchern nr. 89. Bd. XXXVIII. 1907. Heft 4—5. — Szabó Z. ; De Knautiis Herbarii Dris A. de Degen. Sep. „Magyar Botanikai Lapok" 1910. no 1. Jegyzet. Mivel a hybrid-alakok tárgj^alása igen kiterjesztette volna dolgozatom terjedelmét, azoktól ez alkalommal el kell tekintenem. A dolgo- zatra vonatkozólag megjegyzem, hogy kimerítő synonym-jegyzék, valamint az irodalmi idézetek „Index stb." czímtí dolgozatomban lelhetők fel. — A fajok beosztására nézve azt az irányelvet követem, a mely a terjedelme- sebb fajokat varietásokra osztja s nem állit fel „typust", a melytől a többi varietás mint „eltérés" szerepel csak. A varietások ismét formákra oszthatók. A „iypica" „genuina" kifejezéseket elejtettem. A génuszon belül egy név csak egyszer használtatott valamely rendszertani egység megjelölésére. Herbáriumok. A Magyar birodalom Knautiáinak összefoglalásához szük- séges anyagot különösen a budapesti tudományegyetemi növénykert, a Magj^ar Nemzeti Múzeum, a kolozsvári tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-Egylet, a breslaui egyetem, a berlini kir. botanikus-kert és múzeum, a wieni udvari múzeum, a wieni egyetem, a sarajevói múzeum, továbbá B o r b á s V., Degen Á., Formáné k, HazslinszkyF., Haynald L. (Magy. Nem. Múz.i, E. Burnat, A. Chabert, HuljákJ, Kitaibel P., (Magy. Nem. Múz.), Lengyel G., Fax F., Richter A., Simonkai L., Tuzson J. és C. Vandas urak gyűjteményéből merítettem, azonkívííl a Knautiák monographiájának kidolgozásához használt több külföldi herbá- rium (Genéve. Róma, Tiílisz, Innsbruck, Dorpat, Szent-Pétervár ) anyaga szintén hozzájárult sokban a magyarföldi Knautiák helyes megismeréséhez. Ügy az illető gyűjtemények igazgatói, valamint a magánherbáriumok tulajdo- nosai szíves előzékenységükért fogadják legőszintébb köszönetemet (A szakosztálynak 1909 november hó 10-én tartott üléséből.) A MAGYAR BIRODALOM KNAUTIÁINAK RENDSZERTANI ÁTTEKINTÉBE 99 A vadontenyésző Knautiák földrajzi elterjedése. Faj, varietas Mediterrán Illyr hegyvidelc Kárpátok ■« c Régió O a O Kn. integrifolia var. hybrida. . . Knautia Visianii . •2 var.polymorpha ® var. budensis . ki "^ var.duinetorutn d W var. Kitaibelii . g var. illyrica . . a V. montenegrina s. var. dalmatica t^ var. dissecta . Ktiautia velebitica „ albanica . Kn. travnicensis var. crassi fólia . Kn. travnieencis var. Clemeiitii . . o v. dipsauifolia. > var. pocutica . "". var. turocensis c ^ var. lancifolia . Knautia longiíolia „ drymeia . Knautia intermedia ^ var. strigosa . "S var. croatica . ;2 var. Malyana . ■~ var. sericea . . g var. serratula . V. macrophylla Kn. sarajeveusis . f -I- + + -f + + _l_ + + 4- 4- + + + 4- + + + + + + + + + + -t alsó alsó alsó'ói a subalpinif dombi és alföldi dombi és alföldi hegyi dombi és hegyi hegyi hegyi hegj-i subalpin hegyi subalpin hegyi hegyi és subalpin hegyi és subalpin hegyi és dombi hegyi és subalpin subalpin hegyi és subalpin subalpin és alpin dombi subalpin subalpin subalpin subalpin subalpin subalpin subalpin subalpin nyílt zárt nyílt nyilt zárt nyílt nyílt nyilt nyílt nyílt nyílt nyílt nyílt és zárt nyílt zárt zárt nyílt nyílt nyílt zárt zárt? nyílt zárt nyílt nyilt nyilt nyilt nyílt Rövidítések : -j- = előfordul, — = nem fordul elő ; := a czímben jelzet< területen kívül is elterjed, ! = a táblázatban jelzett területen endemikus. 100 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ Dr. Hollós László: Újabb adatok Kecskemét vidékének flórájához. Kecskemét vidékén 18 éven keresztül sok száz gyűjtő kirándulásban szedtem növényeket és mégis még mindig akad- nak olyan phanerogamok, melyeket eddig nem találtam. Ezek csaknem mind kizárólagosan egy, vagy néhány elszigetelt kis területen teremnek, vidékünkön sehol másutt nem kerültek elő. Eme különleges, egy kis területen, egy csoportban tömegesen elzárt növények feltalálása a gyűjtőt valósággal meglepi. Ilyen meglepetésben volt részem 1909 június 8-án, midőn Nagy-Kőrösön a Nagy-erdő néhány homokdombján nagy tömegben ezernyi- ezer Anthericum Liliago-t láttam fehérleni. E szép és feltűnő növényt 18 év alatt vidékünkön sehol sem találtam. D r. D e g e n Árpád szives levele szerint: „Ez az Anthericum mint mediterrán elem liazánkban csak igen kevés helyen s ott is csak igen csekély számban fordul elő." A Vicia serratifolia Jacqu.-t a Szikra Tősének egy irtá- sában szintén tömegesen találtam ugyancsak 1909-ben először. D r. D e g e n levelének e növényre vonatkozó megjegyzése : „keleti faj, mely hazánkban ritka." Kecskemét vidéki újabb kirándulásaim czélja volt, hogy gombáit lehető tökéletesen egybegyűjtsem. Az e közben talált érdekes vagy vidékünkre új virágos növényeket a következők- ben sorolom fel : Veratrum album L. Peszér-Adacson egy helyütt bőven. Eddig csak Nagy-Kőrösön, szintén egy helyen találtam. Á nagy magyar Alföldön ritka, Ornithogalmn Bouchéanum (K u n t h) A s c h. Czegléden a budai úti erdőben. Levelei Puccinia Lojkaiana Thüm. és Septoria ornithog alicola Holl.-al voltak elárasztva. Allium pallens L. Kecskemét mellett a Kis-Nyir erdőben, néhány bokros helyen. Augusztus 9. Anthericum lAliago L. Nagy-Kőrösön a Nagy-erdő néhány homokdombján ezernyi. Június 8. Epipactis palustris Crtz. Izsák és Uzovics között, több- nyire a vasúti töltés árkaiban, de a homokos mezők vízállotta mélyedéseiben is bőségesen. Július 6. Matricaria discoidea D C. Nagy-Kőrösön a vasútállomástól a városba vezető út mellett tömegesen. Kecskemét fő vasúti állomásának kútja mellett is. Május 26. Egy megkésett, bokor- szerű, nagy példányt október 31-én is láttam, üde friss virá- gokkal. Picris hieracioides L. Tisza-Ugh vasútállomáshoz közel, a töltésen. Október 5. A példányok rozsdagombával, Puccinia Picridis H a z s 1. voltak megrakva. Ezt a gombát Hazslinszky 1876-ban irta le Mehádia mellett talált példányokról. ÚJABB ADATOK KECSKEMÉT VIDÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 101 Dracocephalum ausiriacum L. Kecskemét mellett a Nagy- Nyír erdőben ismét találtam egy tisztást, melyen ezer meg ezer példány virított, május 23-án. Fhysalis Alkekengi L. Kecskeméthez közel, a ballószügi iskola mellett egy kis nyárfa erdőcskében bőven. Eddig csak a Szent- Háromság temetőben találtam. A nagy magyar Alföldön rirka. Mentha spicata L. Kecskeméten a budai úton. Ez is meg a köverkező faj és változata rozsdagonibával, Puccinia Menthae P e r s. volt teli. Mentha arvensis L. Tisza-Ugh mellett. Variét cuneata B r b. Tisza-Ughnál és Ííagy-Körösön a Nagy-erdőben. Linaria Elatine Mi 11. Tisza-Ugh mellett a töltésen. Monotropa hypopitys L. Kecskemétnél a Nyír- erdőben. Sclermithus annuus L. Nagy-Kőrösön a Nagy-erdő egy tisztásán rengeteg sok. Csaknem az összes példányok levele, szára sűrűn meg volt rakva a Septoria Scleranthi D e s m. gombával. Vicia serratifolia J a c q u. A Szikra Tösének egy irtásá- ban bőven. A felsorolt virágos növények közül Kecskemét vidékére újak : Allium pallens L., Anthericum Liliago L., Epipactis palustris Crtz., Mentha arvensis L. et variét, cuneata Borb., Mentha spicata L., Picris hieracioides L., Scleranthus annuus L., Vicia serratifolia J a c q u. Kecskemét vidékéről 1896-ban felsoroltam 728 faj vir.igos növényt.^ Ehhez csatoltam 1909 ben 30 fajt - s így a most pót- lólag emiitett nyolcz fajjal együtt 760 faj vadon termő virágos növényt találtam Kecskemét vidékén. (A szakosztálynak 1910 január 11-én tartott üléséből.) Dr» Hollós Lászíó: Kecskemét vidékének Puccinia fajai, A Puccinia genuszt C. H. Persoon 1797-ben nevezte el T. Puccini florentinoi tanár tiszteletére.^ 1801-ben 11 fajt sorol fel, melyből azonban csak nyolcz tartozik a tulajdonképeni Puccinia genuszba.^ Azóta az ismeretes Puccinia-í?i]ok száma hatalmasan meg- ^ Kecskemét múltja és jelene. A honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából és emlékére kiadta Kecskemét város közönsége. 1896. Növény- zet, 77—147. lap. Különlenyomat 37—107. lap. - Magyar Botanikai Lapok. VÍII. köt., Nr. 5/9, p. 215-217. 1909. ^ C. H. Persoon. Tentamen dispositionis methodicae fungorum in classes, ordines, genera et familias. Lipsiae 1797, 8", 4 tab. aen. {Puc- cinia, p. 38.) * C. H. Persoon. Synopsis methodica fungorum. Göttingae 1801, 8", 5 tab. aen. {Puccinia, p. 225—230.) 8* 102 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ sokasodott, úgy hogy a két Sydow 1904-ben megjelent nagy munkájában 1231 faj leírását adja a föld minden részéről.^ Ebben a monographiában 136 fajnál van Magyarország is termőhely gyanánt felsorolva, öt nálunk közönséges fajnál pedig általános- ságban Európa említve. Hazánkból a Szepességből Kalchbrenner Károly szepes-olaszi lelkész 36 Puccinia - fa^t sorol fel 1865-ben. ^ Ötephan Schulzer von Müggenburg, nyűg. csász. kir. kapitány, Szlavóniából öt fajt említ 186o-ben.^ Hazslinszky Frigyes eperjesi kollégiumi igazgató ide vonatkozó fő munká- jában, Magyarországból összesen 59 Puccinia-{a]t sorol fel 1876 ban."^ Több más dolgozatában e számot szaporítja, vagy ujabb termőhelyi adatokat sorol fel,'' de mivel azóta több kol- lektív Puccina-faj több önálló fajra lett széttagolva, tisztán iro- dalmi adataiból, herbariumi anyagának vizsgálata nélkül bajosan lehet a Hazslinszk y-től gyűjtött fajoknak számát egész biz- tosan megállapítani. Dr. Borbás Vincze budapesti tanár Budapest környé- kéről több Aecidiumot és Pucciniát idéz 1879-ben "^ Hazslinszky ^ P. et H. Sydow. Monographia Uredinearum. Volumen I: Genus Puccinia cum XLV tabulis. Lipsiae 1904. XXXV et 972 pp. -Kalchbrenner K. A szepesi gombák jegyzéke. Mathem. é& természettud. Közlemények. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia mathem. és természettud. állandó bizottsága. III. köt. Pest 1865. {Puccinia, Nr. 908-943.) ^St. Schulzer, A. Kanitz und J. Knapp. Die bisher be- kannten Pflanzen Slavoniens. Aus den Verhandlungen d. k. k. zoologisch- botanischen Gesellschaft in Wien [Jahrgang 1865] besonders abgedruckt. Wien 1866. {Puccinia, p. 31, Nr. 56-60.) * Hazslinszky Fr. Magyarhon üszökgombái és ragyái. Mathem. és természettud. Közlemények. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia mathem. és természettud. állandó bizottsága. XIV. köt. VI. szám. Budapest 1876. {Puccinia, p. 145—170.) * Hazslinszky Fr. Beitrage zur Kenntnis der Karpathenflora. Verhandlungen der k. k. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien, Bd. XIV, 1864. {Puccinia, p. 180—183.1 Hazslinszky Fr. A bánat -erdélyi határvidék gomba- viránya. Mathem. és természettud. Közlemények. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia mathem. és természettud. állandó bizottsága. X. köt. IV. sz. Budapest 1875. {Puccinia, p. 43.) Hazslinszky Fr.Üj adatok Magyarhon gombavirányához. Mathem. és terniészettud. Közlemények. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia mathem. és természettud. állandó bizottsága. XV. köt. I. szám. Budapest 1878. {Puccinia, p. 15—20.) Hazslinszky Fr. Üj adatok Magyarhon kryptogam virányához az 1878. évből. Értekezések a Természettudományok köréből. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. IX. köt. V. sz. Budapest 1879. {Puccinia, p. 11 — 13.) Hazslinszky Fr. Előmunkálatok Magyarhon gombavirányához. Mathem. és természettud. Közlemények. XIX. köt. IV. sz. Budapest 1885. (Aecidium, p. 75 — 78. Puccinia, p. 83 — 88.) "Borbás V. Budapestnek és környékének növényzete. Különle- nyomat a magyar orvosok és természetvizsgálók 1879-ik évi vándorgyűlé- sére készített Budapest mono^raphiájából. Budapesten 1879. {Aecidium, J ticcinia, p. 33.) KECSKEMÉT VIDÉKÉNEK PUCCLNIA FAJAI 103 munkájából. J. A. H a u m 1 e r pozsonyi magánzó Pozsony megyé- ből 62 Puccinia-fajt sorol fel 1887— 1902-ig.i D r. Richt'er Aladár jelenleg kolozsvári egyetemi tanár, Gömörmegyéből 18 Puccinia-fa jt emlit 1887/8-ban.^ Greschik Viktor lőcsei tanító Szepesvármegyéböl 72 faj gombát sorol fel, köztök négy Puccinia- s nyolcz Aecidium-íixiX 1888-ban. ^ A Lőcse yidckén O r e s c h i k gyűjtötte 340 faj gomba között 26 Puccmia-f-djt ismertet G. Bresadola trienti apát 1890-ben. ^ Kecskemét vidékéről 11 Puccina s hét ide tartozó Aecidium-ísijt említettem 1896 ban.^ Dr. Bubák Ferencz csehországi tanár a Bécs- ben 1905-ben tartott második nemzetközi botanikai kongresszus alkalmából Budapest környékére és Délmagyarország vidékére tett kirándulásokban részt vett és itt csaknem 300 faj gombát gyűjtött. Az 1907-ben ismertetett anyagban 25 Puccinia- fajt sorol fel.*^ Dr. Moesz Gusztáv budapesti tanár Budapest környékéről 140 faj gombát, köztök 20 Puccínia-ía\t ismertet 1909-ben.' Az irodalom és gyűjteményem adatait összefoglalva, Magyar- országban 171 Piiccinia-íai terem. Ebből 66 fajt találtam Kecs- kemét vidékén. Hogy a hazánkban előforduló P^/ccmia-fajoknak a fele sem került elő Kecskemét környékéről, annak egyik főoka flórája szegénységében rejlik. Köztudomású, hogy a nagy magyar Alföld virágos növényekben sokkal szegényebb mint hegyvidékünk. Egyes Puccinia-ííiiok gazdanövényei bőven teremnek ugyan Kecskemét vidékén, de a gombát nem leltem meg rajtok. így az Achillea, Aristolochia, Caltha, Globularia, Rihes, Veronica ^ J. A. Baumler. Beitriige zur Crvptogamen-FIora des Presburger Komitates. Presburg 1HS7—1902. \ Puccinia, Nr. 591-641, 1396—1400, 1494-1500.) - R i c h t e r A. Közieménvek Gömörmegve gombáiról. Természet- rajzi Füzetek, Vol. XI, Parte 2. 1887,8, p, 65—97. {Puccinia, Nr 8—25.) ^Greschik V. Üj adatok Szepesvármegye gombavirányához. Szepesi Emlékkönyv a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1888. augusz- tus 23 — 28-án Tátrafüreden tartott XXIV. vándorgyűlésének alkalmából. Szepes-Váralján 1888. p. 110 — 121. (Puccinia, Nr. 7 — 10. Aecidium, Nr. 21—28.) * G. Bresadola. Champignons de la Hongrie, récoltés en 1886- 89 par M. le professeur V. Greschik, étudiés par l'abbé G. Bresadola. Revue Mycologique, 12e année, Toulouse 1890, p. 101—116 (N" 1—136.) Suite, p. 179—186, (No 137—209.) Rev. Mycol. 13e ann. 1891, Fin, p 20—33 (No 210-340.) Avec planche CXIV. (Puccinia, No 1()5-130.) * Hollós L. „Kecskemét múltja és jelene'-ben. A honfoglalás ezredik évfordulója alkalmából és emlékére kiadta Kecskemét város közön- sége. 1896. Növényzet. (Aecidium, Puccinia, 94 — 95. lap. Különlenyomat- ban 54 — 55. lap.) "Bubák Fr. Adatok Magyarország gombaílórájához. Növénytani Közlemények, 1901, 4. füz. 101-103. lap. Eiu Beitrag ziu- Pilzflora von Ungarn. Beiblatt zu den Növénytani Közlemények, 1907, Heft 4, p. (19)— (56). {Puccinia, Nr. 28—52.) ' Moesz G. Gombák Budapestről és környékéről. Botanikai Közle- mények. VIII. köt , 1909, 4. és 5. füzet, 212—237. lap. (Puccinia, Nr. 62—81.) 104 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ levelein évek során keresztül, kitartó kereséssel sem tudtam Pucciniát találni. A Kecskemét vidékéről alant felsorolt Puccinia-ísijok közül a következők nincsenek említve Magyarországból a Sydow-féle monographiában : P. artemisiella S y d., P. Carthami (H u t z e 1 m.) Cd a., P. Cyani (Schleich.) Pass., P. chondrillina Bubák et Syd., P. Jurineae Cooke, P. Lactucarum Syd., P. tinc- toriicola P. Magn., P. Cynodontis Desm. A hazai irodalom és gyűjteményem adatainak összefogla- lásából azt látom, hogy 30 olyan Pwccwia-faj terem Magyar- országban, mely innen nincs említve Sydow-ék nagy munkájá- ban. Viszont e monographiában több olyan P^tccmia-fajnak termőhelye gyanánt van felsorolva Magyarország, honnan nem ismertük. Ezekből kitetszik, hogy mindenesetre érdemes munkát végezne, a ki Magyarország Pucciniáit behatóan gyiijtené, az összes meglevő herbariumi anyag alapján revideálva összeállítaná s így ezen érdekes genusz fajainak hazai elterjedését tisztázná. A Kecskemét vidékén eddig észlelt Puccinia - fajokat, S y d w-é k monographiája szerint rendezve, a következőkben sorolom fel : 1. Puccinia Absinthii DC. Sydow, Monogr. Nr. 18, Arte- misia Abrotamim L., A. annua L., ^-1. vulgáris L. levelein. Kecske- mét (temető, Szikra). 2. Puccinia artemisiella Sydow, Monogr. Nr. 23. Arte- misia vulgarifi L. levelein. Kecskemét (Szikra). 3. Puccinia Carduorum Jacky. Sydow, Monogr. Nr. 55. Carduus acanthoides L., C. nutans L. levelein. Kecskemét (Széktó mellett, Libamezö), Nagy-Körös (utczán), Izsák. 4. Puccinia Carlinae Jacky. Sydow, Monogr. Nr. 58. Carlina vulgáris L. levelein. Kecskemét (Nyir). 5. Puccinia Carthami (Hutzelm.) C d a. S y d o w, Monogr. Nr. 59. Carthamus tinctorius L. levelein. Kecskemét (Szikra vasút- állomás kertje). S y d w-é k szerint termőhelyei : Szilézia, Csehország, Egyptoni, Keletindia, Japán. Magyarországból nem eralitik. Hazslinszky 1876-ban ezt írja : „ A Szeklicze Ikerüszkét P. Carthami Hzs., mely a sáfrán Szeklicze levelei alsó lapján élős- ködik. Szedtem Tályán, láttam Debreczen s Kisújszállás m." Hazslinszky 1878-ban is emliti : P. Carthami Hzs. Homok- falu m. Ung megyében (Dietz). 6. Puccinia Cyani (Schleich.) Pass. Sydow, Monogr. Nr. 62. Centaurea Cyanus L. levelein és szárán. Koháry-Szent-Lörincz, Nagy-Körös. S y d w-é k Magyarországból nem említik. 7. Puccinia Centaureae DC. Sydow, Monogr. Nr. 63 et pag. 853. Centaurea Calcitrapa L., C. Scahiosa L., C. Tauscheri KECSKEMÉT VIDÉKÉNEK PUCCINIA FAJAI 105 Kern. levelein. Kecskemét (Ballószög, Libamezö, Nyir, Szikra, Ko- háry-Szent-Lörincz), Tisza-Ugh, Nagy-Körös. A Centaíirea Tcmscheri Kern. líj gazdanövény. 8. Puccinia chondrillina Bubák et Sydow, Monogr. Nr. 69. Chondrüla juncca L. szárán. Kecskemét (Ballószög). Az a gomba, melyet Hazslinszky 1878-ban Pticcinia Chon- drillae F u c k. néven felsorol, részben ide tartozik. Ez kitűnik követ- kező mondatából: „A káka .^aZfics szárain sz. X.-Podhrágy m. Holuby," S y d o w-é k Magyarországból nem emiitik. 9. Puccinia Cichorii (DC.) Bell. Sydow, Monogr. Nr. 75. Cichorium intybus L. szárán és levelein. Kecskemét (Szikra, Liba- mezö), Izsák, Tisza-Ugh. 10. Puccinia Cirsii-lanceolati Schroet. S y d o w. Monogr. Nr. 77. Cirsium lanceolatum L. levelein. Kecskemét (Szikra). 11. Puccinia obtegens (Lk.) Tul. Sydow, Monogr. Nr. 78. Cirsium arvense S c o p. levelein. Kecskemét (Széktó felé, Szikra, Mű- kert), Puszta-Gyalu. 12. Puccinia Cirsii Lasch. Sydow, Monogr. Nr. 79. Cir- sium canum M. B. levelein, Nagy-Körös (Nagy-erdö). 13. Puccinia crepidicola Sydow, Monogr. Nr. 103. Crepís rhoeadifolia M. B. levelein. Kecskemét (Nyir, Csalános). 14. Puccinia Echinopis DC. Sydow, Monogr. Nr. 112. Echinops Ruthenicus M. B. levelein és szárán. Kecskemét (Szikra). 15. Puccinia Helianthi Scliw. Sydow, Monogr. Nr. 143. Helianthus annuus L. levelein. Kecskemét, Tisza-Ugh, Jász-Szent- László, Puszta-Gyalu. 16. Puccinia Hieracii (Schum.) Mart. Sydow, Monogr. Nr. 150. Hieracium echioides Lumn., H. Pilosella L., H. umbel- laium L. levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Nagy-erdö). A Hieracium echioides Lumn. új gazdanövény. 17. Puccinia Jurineae Cooke, Sydow, Monogr. 161. Jurinea mollis Reich. levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Nagy- erdő). S y d w-é k Magyarországból nem említik. A Jurinea mollis Reich. új gazdanövény. 18. Puccinia Lactucarum Sydow, Monogr. Nr. 168. Lac- tuca quercina L. levelein. Kecskemét (Nyir, Koháry- Szent- Lörincz), Nagy-Körös (Nagy-erdö). S y d w-é k Magyarországból nem emiitik. 19. Puccinia Lampsanae (Schultz.) F u c k. Sydow, Monogr. Nr. 174. Lampsana communis L. szárán. Felső- Nyáregyháza. 20. Puccinia Bardanae Corda. Sydow, Monogr. Nr. 175. Lappá minor DC. levelein. Kecskemét (Szikra), Tisza-Ugh. 21. Puccinia Leontodontis Jacky. Sydow, Monogr. Nr. 176. Leontodon autumnalis L. levelein. Ágasegyháza. Leontodon hastilis L. levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy- Körös (vasútállomás mellett). 22. Puccinia Picridis Hazsl. Sydow, Monogr. Nr. 204. Picris hieracioides L. levelein. Tisza-Ugh. 106 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ 23. Puccinia tinctoriicola P. M a g n. S y d o w, Monogr. Nr. 235 et pag. 867. Serratula tinctoria L. levelein. Kecskemét (Nyir). S y d w-é k Magyarországból nem említik. 24. Puccinia Balsamitae (S t r a u s s) R a b e n h. S y d o w, Monogr. Nr. 253. Tanacetum Balsamita L. levelein. Kecskemét (temető, Katonatelep vasútállomás kertje). 25. Puccinia Taraxaci (Rebent.) Plowr. Sydow, Monogr. Nr. 255. Taraxacum officináié W i g g. levelein. Kecskemét (Széktó mellett, Libamezö), Nagy-Körös. 26. Puccinia Tragöpogi (P e r s.) C o r d a. Sydow, Monogr. Nr. 261. Tragopogon orientale L. szárán és levelein. Kecskemét (Csalános). Aecidium Tragöpogi Pers. Tragopogon floccosus W. K. levelein. Kecskemét, Nagy-Körös. 27. Puccinia punctata Link. Sydow, Monogr. Nr. 334. Asperula Cynanchica L., Galium Mollugo L., G. veruni L. levelein. Kecskemét (Szikra, Nyir), Nagy-Körös (Nagy-erdö), Felső-Nyáregy- háza. Aecidum Galii Aut. Galium Aparine L., G. Mollugo L. levelein. Kecskemét (Nyir, Talfája). 28. Puccinia Glechomatis DC. Sydow, Monogr. Nr. 437. Glechoma hederacea L. levelein. Czegléd, Felső-Nyáregyháza. 29. Puccinia Menthae Pers. Sydow, Monogr. Nr. 443. Calamintha Acinos Clairv., Clinopodium vulgare h., Mentha arvensis L. et variét, cuneata Borb., M. aquatica L., M. spicata L. levelein közönséges. Kecskemét (Talfája, Nyir, Kis-fái), Nagy-Körös, Tisza-Ugh, Felső-Nyáregyháza. 30. Puccinia annularis (Strauss) Schlecht. Sydow, Monogr. Nr. 470. Teucrium Chamaedrys L. levelein. Kecskemét (Nyir). 31. Puccinia Vincae (DC.) Berk. Sydow, Monogr. Nr. 537. Vinca herbacea W. K. levelein. Kecskemét (Nyir, Koháry-Szent- Lőrincz). 32. Puccinia Conii (Str.) Fuck. Sydow, Monogr. Nr. 584. Conium maculaium L. levelein. Kecskemét (Szikra). 33. Puccinia Falcariae (Pers.) Fuck. Sydow, Monogr. Nr. 591. Aecidum Falcariae Pers. Falcaria Bivini Hőst. levelein. Kecskemét (Nyir), Czegléd, Puszta-Péteri. 34. Puccinia bullata (Pers.) W i n t. S y d o w, Monogr. Nr. 621. Peucedanwn arenarium W. K., Seseli annuum L. levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Kőrös (Nagy-erdö). A Peucedanum arenarium W. K. új gazdanövény. 35. Puccinia Epilobii-tetragoni (DC.) Wint. Sydow, Monogr. Nr. 648. Epilobium adnatum Griseb., E. hirsutum et x3ít. villosissimuni K o c h. levelein. Kecskemét (Szikra), Tisza-Ugh. 36. Puccinia Violae (Schum.) DC. Sydow, Monogr. Nr. 670. Viola arenaria DC, V. odorata L. levelein. Kecskemét (Nyir, Koháry- Szent-Lőrincz), Czegléá. Aecidiu7n Violae Schum. Viola arvensis L., V. odorata L. levelein. Kecskemét, Nagy-Körös, Czegléd. 37. Puccinia Malvacearum Mont. Sydow, Monogr. Nr. 710. Althaea rosea C a v. levelein. Kecskemét (kertekben). Malva silvestris KECSKEMÉT VIDÉKK.NEK PUCCINIA FAJÁT 107 L. levelein. Kecskemét (Csalános, Helveczia, Szikra, Koháry-Szent- Lörincz, Njir), Nagy- Körös. Malva vulgáris Fries levelein. Kecske- mét (Csalános). 38. Puccinia Pruni spinosae Pers. Sydow. Monogr. Nr. 729. Armeniaca vulgáris Lam. levelein. Kecskemét (Műkert, szolok), Nagy-Körös (szőlőkben). Prunus dnmesticn L. levelein. Kecs- kemét (.Műkert, szölök), Nagy-Körös (szőlőkben). Prunus spinosa L. levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Pálfája, Nagy-erdö). 39. Puccinia fusca (P e r s.) W i n t. Sydow. Monogr. Nr. 790. Pulsatilla nigricans Störk levelein. Kecskemét (Nyir). 40. Puccinia Pulsatillae Kalchbr. Sydow, Monogr. Nr. 796. Ancmone süvestris L. levelein. Kecskemét (Nj^ir, Bugacz). Pulsatilla nigricans Störck levelein. Nagy-Kőrös (Nagy-erdö). 41. Puccinia Arenariae (S c h u m.) W i n t. S y d o w, Monogr. Nr. 825. Dianthus barbatus h., Melandrium album Garck. levelein. Kecskemét (kert), Tisza-Ugh. 42. Puccinia Silenes Schroet. Sydow, Monogr. Nr. 833. Silene inflata S m. levelein. Kecskemét (Nyir). 43. Puccinia Polygoni-amphibii Pers. Sydow, Monogr. Nr. 850. Poli/gonum Convolvulus L., P. dumetorum L.. P. lapathifo- lium L. levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). Nagy-Kőrös. 44. Puccinia Thesii (D e s v.) Chaill. Sydow, Monogr. Nr. 871. Thesium raiiiosum Hayne levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). 45. Puccinia Iridis (DC.) Wallr. Sydow, Monogr. Nr. 891. Iris variegata L. levelein. Kecskemét (Nyir). 46. Puccinia Asparagi DC. Sydow, Monogr. Nr. 915. A vadon termő és kultivált Asparagus officinalis L. szárán, levelén. Kecskemét (Nyir, Szikra, Műkert), Nagy-Körös (Csókás). 47. Puccinia Liliacearum D u b y. Sydow, Monogr. Nr. 935. Ornithogaluiit umbellatum L. levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Kőrös. 48. Puccinia Lojkaiana Thiim. Sydow, Monogr. Nr. 937. Ornithogalum Bouchéanum (K u n t h) A s c h. levelein. Czegléd (budai- úti erdő), Nagy-Körös (Nagy-erdö). 49. Puccinia Caricis (Schum.) Rebent. Sy d o w, Monogr. Nr. 964. A következő Carex-fajok levelein : C. distans L., C. hirta L., C. nitida Hőst. var. conglobata Kit., C. paludosa Good., C. stenophi/lla Wahlenb. Kecskemét. Izsák. Aecidiuiii ürticae Schum. ürtica dioica L. levelein és levélnyelein. Kecskemét, Nagy- Körös, Czegléd. Hogy a felsorolt Ca>e.c-fajokon talált Puccinia mind idetartozik-e, ez idő szerint nem lehet megmondani. A Carex hirta L. és Carex paludosa G o o d. {C. acutiformis E h r h.)-on termő Puccinia S y d o w é k munkájában a Puccinia Caricis-hez van sorolva. A többi három faj Carex mint gazdanövénj^ egyáltalán nincs említve. 50. Puccinia silvatica Schroet. Sydow, Monogr. Nr. 969. Aecidtm Taraxaci Schmidt et Knze. Taraxacum officináié Yfigg. levelein, Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Kőrös. 108 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ 51. Puccinia graminis Pers. Sydow. Monogr, Nr. 1018. A következő pázsitfüveken: Agropyron caesium Presl., A. inter- niedium (Hőst.) P. B., A. repens (L.) P. B., Agrostis stolonifera L., Calamagrostis Epigeios (L.) R o t h, Cynodov Dactylon L., Hordeum distichum L., H. Gussoneanum Párlat., Loliiim perenne L., Secale cereale L., S. fragile M. Br. Kecskemét, Nagy-Körös. Aecidnm Ber- heridis G m e 1. Berheris vulgáris L. levelein. Kecskemét, Nagy-Körös. 52. Puccinia coronata Corda. Sydow, Monogr. Nr. 1019. Bronms inermis L e y s s ! Calamagrostis Epigeios (L.) Roth levelein. Kecskemét. Aecidium Rhamni Gmel p. p. Rhamnus Frangula L. levelein. Kecskemét (Bugacz), Nagy-Körös (Nagy-erdö), Peszér-Adacs. 53. Puccinia Lolii Niels. Sydow, Monogr. Nr. 1020. Glyceria spectabilis M. et K. levelein. Kecskemét (Szikra- Alpár). Aecidium Rhamni Gmel p. p. Rhamnus rathartica L. levelein. Kecskemét (Csalános, Nyir), Nagy- Körös. 54. Puccinia glumarum (Se hm.) Erikss. et Henn. Sydow, Monogr. Nr. 1021. Brachypodium silvaticum (Huds.) R. S. levelein. Kecskemét (Nyir). 55. Puccinia dispersa Erik s s. et Henn. Sydow, Monogr. Nr. 1022. Aecidium Asperifolii Pers. A következő érdeslevelüek levelein: Anchusa officinalis L., Lithospermum arvensc L., Pulmo- naria molUssima Kern. Kecskemét (Nyir, Koháry-Szent-Lörincz, Baracs- puszta), Nagy-Kőrös. 56. Puccinia bromina Erikss. Sydow, Monogr. Nr. 1024. A következő 5romws-fajokon : Br. moUis L., Br. squarrosus L., Br. sterilis L. Kecskemét, Nagy-Kőrös. 57. Puccinia Cesatii Schroet. Sydow, Monogr. Nr. 1034. Andropogon Ischaemum L. levelein. Kecskemét (Ballószög, Bugacz- Monostor). 58. Puccinia Cynodontis Desm. Sydow, Monogr. Nr. 1067. Cynodon Dactylon L. levelein. Kecskemét (Talfája, Nyir). Hazslinszky e gombát még nem találta 1885-ben, mivel így ír: „Ujjas Ebfogunk van elég, de talán igen sovány a Puccinid- nak.'' Baumler Pozsony vidékéről felsorolja (Nr. 607) 1890-ben. Bubák Káposztásmegyernél találta (Nr. 36) 1905-ben. S y d w-é k Magyarországból nem említik. 59. Puccinia sessilis Schneider. Sydow, Monogr. Nr. 1108. Aecidium ConvaUariae Schum. rolygonatum vuJgare Desf. levelein. Kecskemét (Koháry-Szent-Lörincz). 60. Puccinia Magnusiana Koern. Sydow, Monogr. Nr. 1114. Phraginites communis Trin. levelein. Kecskemét (Szikra), Puszta- Gyalu, Tisza-Ugh. 61. Puccinia Phragmitis (Schum.) Koern. Sydow, Monogr. Nr. 1116. Phragmitcs communis Trin. levelein. Kecskemét, Nagy-Kőrös. Aecidium Rumicis S c h 1 e c h t. Rnmex crispus L. levelein. Kecskemét (Sétatér, temető). 62. Puccinia Poarum Niels. Sydow, Monogr. Nr. 1125. Poa angustifoUa L., P. pratcnsis L. levelein és szalmáján. Kecskemét (Nyir). KECSKEMÉT VIDÉKÉNEK PÜCCINIA FAJAI 109 63. PucciniaStipae (Opiz) Arth. Sydow, Monogr. Nr. 1147. Stipa capiUatn L. levelein. Kecskemét (Talfája). 64. Puccinia Agropyri Eli. et Ev. Sydow, Monogr. Nr. 1157. Aícidmm Clematidis BC. Ckmatis reda L. levelein. Kecske- mét (Talfája). 65. Puccinia persistens Plowr. Sydow, Monogr. Nr. 1158. Aicidhim Thalidri Grev. p.p. Thalictrum coUinum Wallr. levelein. Kecskemét (Szikra). 66. Puccinia Maydis Béreng. Sydow, Monogr. Xr. 1163. Zca Mays L. levelein. Kecskemét, Tisza-Ugh. (A szakosztálynak 1910 január 11-én tartott üléséből.) Dr. Hollós László: A Magyarországban eddig észlelt Ramularía-fajok. A Rmmdaria genuszt, annak közelebbi jellemzése nélkül, két fajra {R. didyma Ung., i?. ^jwsií/a U n g.) alapította U n g e r Ferencz bécsi tanár 1833-ban.' G. Lin dau szerint 190ü-ban mintegy 225 faját ismerték, melyek közül több mint 60 terem Közép-Eu ró pában . - Magyarország gombáinak régebbi kutatói nem ismertetnek Batmdaria-íajokat, csak Schulzer I. ír le 1874-ben egyet (i?. Agropyri Schulz.), mely azonban a jellegzés s/erint nem Ramidaria.-' Gömörmegyéből egy fajt említ Richter A. 1887 8-ban. '^ Pozsony vidékéről tíz Ramidaria-fait sorol fel J. A. Báumler 1887-ben, majd 1902-ben megtoldja egy fajjal.'" Selmeczbánya vidékéről, Kmet A. gyűjtéséből ugj'ancsak Baumler sorol fel kilencz fajt 1888-ban s 1891-ben egy fajt csatol hozzá.*^ Szepesvármegyéből két fajt ismertet Greschik V. 1888-ban.' A G r e s c h i k gyűjtötte gombák között három jRawit- ^ F r. U n g e r. Die Exantheme der Pflanzen und einige mit diesen verwandte Krankheiten der Gewachse, pathogenetisch und nosographisch dargestellt. Wien 1S33. (pag. 163.) - G. L i n d a u. Hj^homycetes, in Die natüriichen Pflanzenfamilien, von A. Engler und K. Prantl. l". Teil. 1. Abteilung.** Leipzig 1900. [Ramu- laria, p. 450.) ^ St. Schulzer v. Mycologische Beitráge. Verhandlungen der k. k. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien. Bd. XXIV, 1&74. (p. 292.) * Ív i c h t e r A. Közieménvek Gömörmegye gombáiról. Természet- rajzi Füzetek. Vol. XI, Parte 2, 1887/8. {Eamularia, p. 'iS.i * J. A. Baumler. Beitráge zur Cryptogamen-Flora des Presburger Komitates. Presburg 1887—1902. i SawiíZarm, Nr. 201— 204, 2U— 219, 1614.) " J. A. Baumler. Fungi Schemnitzenses. Verhandlungen der k. k. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien, 1888. (Ramidaria. p. 715—716.) 1891, ip. 673.) ' Greschik V. Új adatok Szepesvármegye gombavirányához. Sze- pesi Emlékkönyv a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1888. augusz- tus 23— 28-án Tátrafüreden tartott XXIV. vándorgyűlésének alkalmából. Szepes-Váralján 1S88. {Ramidaria. p. 119.) 110 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ laria-fajt talált G. Bresadola 1 891-ben. ^ Kniet A. gyűjtésé- ből Prencsfalu mellől egy fajt említ P. A. Saccardo 1897-ben. "^ G. Lindaii 19 Ramularia-ía.^ termőhelyei között Magyarorszá- got is említi 1906-ban. ^ Hazánkból, főleg a Herkulesfürdő kör- nyékéről 21 fajt ismertet Fr. Bubák 1907-ben. '^ Budapest környékéről két fajt említ Moesz G. 1909-ben. '^ Kecskemét vidékéről hat új Ramularia-í'AJ\t írtam le 1907 — 1909 között.'* Ezekhez csatolok még két új fajt jelen dolgoza- tomban, a melyben Kecskemét vidékéről összesen 46 Ramularia- fajt sorolok fel. Közülök 17 ismeretes, 29 ismeretlen volt Magyar- országból. A Kecskemét vidékén gyűjtött Rainularia-íajoksit betű- rendben sorolom fel a következőkben : 1. Ramularia agrestis Sacc. Syll. Fimg. IV, p. 202. Viola arvensis M u r r. fonnyadt levelein. Kecskemét (Nyír). L i n d a u Magyarországból Is említi. 2. Ramularia Ajugae (Nlessl) Sacc. Syll. Fung. IV, p. 212. Ajuga genevensis L. élő levelein. Kecskemét (Talfája), Czegléd. Magyarországból ismeretes : Ajuga reptans L. levelein, Prencs- falu környéke. Ajuga pyramidalis L, levelein, Késmárk mellett. (G r e- s c h i k, Nr. 58, Bresadola, Nr. 324.) Ajuga geneveyisis L. levelein, Orsova mellett. (Bubák, Nr. 253.) 3. Ramularia Alismatis Fautr. Sacc. Syll. Fung. X, p. 563. Alisma Plantago L. élő levelein. NagyJvörös (Nagy-erdö).^ 4. Ramularia Anchusae Mással. Sacc. Syll. Fung. XI, p. 604. Anchusa officinalis L. élő levelein. Kecskemét (Szikra, Koháry- Szent-Lörincz). Bizonyosan ide tartozik az a gomba, melyet az Anchusa offici-.^ nalis leveléről Ramularia cylindroides Sacc. var. longispora néven ' G. Bresadola. Champignons de la Hongrie, récoltés en 1886—89 par M. le professeur V. Greschik. Revue Mycologique, 13e année. Toulouse 1891. (Ramularia, pag. 32, No B22— 324.) ^ J. Bresadola. Hymenomycetes Hungarici Kmetiani. Atti deli" I. R. Accademia dl Scienze Lettere ed Art! degli Agiati. Serié III, Vol. III, Fascicolo I — II. Anno 1897. Appendix Auctore P. A. Saccardo. [Ramu- laria, p. 120.) ^ G. L i n d a u. Fungi imperfecti, in D r, L. R a b e n h o r s t's Kryptogamen-Flora von Deutschland, Österreich mid der Schweiz. I. Bd. Vili. Abt. {Ramularia, p. 431-532. 1906.) * Bubák F r. Adatok Magyarország gombaflórájához. Növénytani Közlemények, 1907, 4. füz. 101 — 103. lap. Ein Beitrag zur Pilzflora von Ungarn. Beiblatt zu den Növénytani Közlemények, 1907, Heft 4. (Ramu- laria, Nr. 253—273.) * M o s z G. Gombák Budapestről és környékéről. Botanikai Köz- lemények, VIII. köt , 4. és 5. füzet. 1909. (Ramularia, Nr. 125—126.) ^ Hollós L. Üj gombák Kecskemét vidékéről. Fungi növi regionis Kecskemétiensis. Annales Musei Nationalis Hungarici. (Ramularia, 1907, p. 467—468. — 1909, p. 57—58.) ^ A mely fajnál nincs említve, bogy Magyarországból ismeretes, az mind új adat hazánkra. A MAGYARORSZÁGBAN EDDIG ÉSZLEIíT RAMULARIA-FAJOK 111 Pozsony mellől leírt J. A. Biiumler (Nr. 202) 18S7-heii. A Ramu- laria Anchusae leírása C. M as s alongo-tól csak 1894-hö\ ered. 5. Ramularia Anthemidis Holl. Ann. M. N, Hungar. 1907, p. 467. Anthemis Ruthenica M. B. fonnyadt levelein. Kecskemét (Nyir), Nagy-Körös (Nagy-erdö). 6. Ramularia arvensis S a c c. Syll. Fung. IV, p. 203. Potentilla argentea L., P. reptans L., P. supina L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Körös. Magyarországból ismeretes : Potentilla reptans L. levelein, Prencs- falu környéke. Potentilla recta L. levelein, Orsova mellett. 7. Ramularia calcea (Desm.) Ces. S a c c. Syll. Fung. IV, p. 212. Glechoma hederacea L. levelein. Kecskemét (temető). -Magyarországból ismeretes : Glechoma hederacea L. levelein, Pozsony, Prencsfalu környéke. Glechoma hirsuta W. K. levelein, Herkulesfürdö mellett. 8. Ramularia Centaureae L i n d r. S a c c. Syll. Fung. XVIII, p. 555. Centaurea Scahiosa L, élö levelein. Kecskemét (Nyir). Magyarországból ismeretes : Centaurea sp. levelein, Herkules- fürdö mellett. U. Ramularia Cerinthes Holl. Ann. M. N. Hungar. 1909, p. 57. Cerinthe minor L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 10. Ramularia Cirsii Allescher. Sacc. Syll. Fung. XI, p. 605. Cirsium arvense L. élö levelein. Kecskemét (Műkert, Nyír- erdő mellett). 11. Ramularia Coronillae Eres. Sacc. Syll. Fung. XVI, p. 1042. Coroiiilla varia L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). Ismeretes Dél-Tirolból. 12. Ramularia craccae Linda u. Rabén h. Krypt. FI. Bd. I, Abt. VIII, p. 464. Vicia villosa Rtb. levelein. Kecskemét (Talfája). 13. Ramularia Cynoglossi L i n d r. Sacc. Syll. Fung. XVIIl, p. 552. Cynoglossum officináié L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). Finnországból ismeretes. 14. Ramularia Equiseti Mással. Sacc. Syll. Fung. XVIII, p. 558. Equisetum ramosissimum D e s f. szárán. Izsák. Olaszországból ismeretes. 15. Ramularia Galegae Sacc. Syll. Fung. IV, pag. 202. Galega officinalis L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 16. Ramularia Gei (Eliass.) Lindr. Sacc. Syll. Fung, XVIII, p. 547, Geum urhanum L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 17. Ramularia Geranii (West.) Fuck. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 204. Geránium pusillum L., Erodium Cicutarium L'Hér. élö levelein, Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Körös (Mintakert). Magyarországból ismeretes : Geránium pusillum L., G. silva- ticum L. levelein, Pozsony. Geránium phaeum L. levelein, Prencsfalu környéke. 18. Ramularia Inulae-britannicae Allesch. Sacc. Syll. Fung. XVIII, p. 556. Luila hritannica L. élö levelein. Tisza-Ugh. 112 DR. HOLLÓS LÁSZLÓ 19. Kamularia Jurineae Holl. Ann. M. N. Hungar. 1907, p. 467. Jurinea mollis Reichenb. élö levelein. Kecskemét (Nyir). 20. Ramularia lactea (D e s m.) S a c c. Syll. Fung. IV, p. 201. Viola odorata L. élö levelein. Kecskemét (temető, Nyir, Koháry- Szent-Lörincz). Magyarországból ismeretes : Viola odorata L., V. hirta L. levelein, Pozsony. Viola hirta L. levelein, Prencsfalu környéke. 21. Ramularia Lampsanae (Desm.) Sacc. Sj'll. Fung. IV, p. 207. Lampsana communis L. élő levelein. Kecskemét (Nyir). Magyarországból ismeretes ; Lampsana communis L. levelein, Orsova és Herkulesfürdő mellett. 22. Ramularia Lathyri n. sp, Maculis oblongis, alutaceis, ochraceo marginatis ; caespitulis amphigenis, albidis ; conidiophoris fasciculatis, continuis, sursum 3 denticulatis, hyalinis, 40 — 50X<^[^; conidiis cylindraceis, utrinque obtusulis, rectis, continuis aut 1-septatis, hyalinis, 1 6 - 20 X 4 — 5 a, catenulatis. Hab. in foliis vivis Lathyri hirsuti, prope Kecskemét Hungáriáé. Terem a Lathyrus hirsutus L. élö levelein. Kecskemét mellett 3l Szikrában, július hóban szedtem. 23. Ramularia Leonuri Sacc. et Pénz. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 213. Leonurus cardiaca L. élö levelein közönséges. Kecske- mét (Talfája, Szikra, Nyir). Magyarországból ismeretes : Leonurus cardiaca L. levelein, Pozsony vidéke. 24. Ramularia Lycopi Holl. Ann. M. N. Hungar. 1907, p. 467. Lycopus europaeus L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 25. Ramularia Lysimachiae Thüm. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 213. Lysimachia vulgáris L. élö levelein. Kecskemét (Szikra). 26. Ramularia macrospora Fres. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 211. Campanula glomerata L. élö levelein. Kecskemét (Nyir). Magyarországból ismeretes : Campanula sp. levelein, Herkules- fürdő mellett. (Bubák, Nr. 266.) Campanula rapunculoides L. levelein. Budapest (Moesz, Nr. 125). Var. Campanula Trachelii Sacc. Syll. Fung. IV, p. 211. Cam- panula Trachelium L. levelein, Pozsony. Var. Asteris Trel. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 211. Aster Tripolium L. levelein, Kecskeméten a Széktó mellett. Más Aster- fajok leveleiről Észak-Amerikából ismeretes. 27. Ramularia Marrubii C, Mással. Sacc. Syll. Fung. X, p. 560. Marrubium peregrinum L. alsó, fonnyadt levelein bőven. Kecskemét (Nyir, Koháry-Szent-Lörincz). 28. Ramularia matronaiis Sacc. Syll. Fung. IV, p. 201. Hesperis tristis L. alsó fonnyadt levelein gyakori. Kecskemét (Tal- fája, Szikra, Koháry-Szent-Lörincz). 29. Ramularia melampyrina C. Mással. Sacc. Syll. Fung. XVI, p. 1044. Melampyrum arvense L., M. cristatum L., M. barhatum W. K. élö levelein. Kecskemét (Szikra, Nyir) A MAGYAROKtíZÁGBAN EDDIG ÉSZLELT RAMULAmA-FAJOK 113 Melampyrum pratense L. leveleiről Olaszországból van leírva. A fönt felsorolt három faj Melampurmn új gazdanövény. 30. Ramularia Nymphaeae Bres. Sacc. Syll. Fung. XI, p. 601. Nymphaea álba L. élö levelein. Izsák. 31. Ramularia Onopordi C. Mással. Sacc. Syll. Fung. XVI. p. 1043. Onopordon Acanthium L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra), Nagy-Körös (vasútállomás). 32. Ramularia Peucedani Holl. Ann. M. N. Hungar. 1909, p. 58. Peucedaimm arenarlum W. K. élő levelein. Kecskemét (Nyir). 33. Ramularia plantaginea Sacc. et Berl. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 214. Phintago lanceolata L. élő levelein. Kecskemét (Szikra). 34. Ramularia Pulsatillae n. sp. Maculis ochraceis, indeti- nitis, plerumque apicem foliorum oecupantibus; caespitulis araphigenis, minutis, albidis ; conidiophoris fasciculatis, continuis, sursum denticu- latis, hyalinis, 24 — 30X4 — 6 ti ; conidiis cylindraceis, utrinque attenuatis et rotundatis, rectis curvulisve, medio 1-septatis, non con- strictis, hyalinis, 20 — 34X3-5 — 4 fi. Hab. in foliis subvivis Pulsatillae nigricantis, prope Kecskemét Hungáriáé. Terem a Pulsatilla nigricans Störck félig élö levelein. Kecs- kemét mellett a Nyir-erdőben, május hóban szedtem. 35. Ramularia rosea (Fuck.) Sacc. Syll. Fung. IV, p. 199. Salix sp. levelein. Kecskemét (Szikra). 36. Ramularia Saxifragae Syd. Sacc. Syll. Fung. XIV, p. 1061. Saxifraga hulbifera L. élö levelein. Koháry-Szent-Lörincz. A Saxifraga hulbifera L. új gazdanövény. Magyarországból ismeretes : Saxifraga Heuffelii S. N. K. levelein, Herkulesfürdö iLellett. (Bubák, Nr. 271.) 37. Ramularia Senecionis (B. et B r.) S a c c. Syll. Fung. IV, p. 210. Senecio campestris DC. élö levelein. Kecskemét (Nyir). A Senecio campestris új gazdanövény. Magyarországból ismeretes : Senecio rupestris W. et K. levelein, Herkulesfürdönél. (Bubák, Nr. 272.) 38. Ramularia Sideritis Holl. Ann. M. N. Hungar. 1907, p. 467. Sideritis montana L. fonnyadt levelein. Kecskemét (Nyir). 39. Ramularia Stachydis (Pass.) Mással. Sacc. Syll. Fung. X, p. 560. Stachys annua L. élö levelein. Kecskemét (Tal- fája mellett). 40. Ramularia Succisae Sacc. Syll. Fung. IV, p. 207. Var. Knautiae C. Mással. Sacc. Syll. Fung. X, p. 559. Knautia arvensis L. élő levelein. Kecskemét (Nyir). 41. Ramularia Taraxaci Karst. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 207. Taraxacum officináié Wigg. élő levelein. Kecskemét (Mű- kert), Tisza-Ugh. Magyarországból ismeretes : Ramularia Lampsanae (D e s m.) Sacc. Forma Taraxaci Sacc. Taraxacum officináié Wigg. levelein, Pozsony. (Baumler. Nr. 214.) 114 DR. HOLLÓS LASZLO 42. Ramularia Thesii Syd. Sacc. Syll. Fung. XIV, p. 1064. Thesium Ivwphyllum L., Th. ramosum Hayne élö levelein. Kecske- mét (Szikra, Nyir). Thesium ramosum Hayne új gazdanövény. 43. Ramularia Tulasnei Sacc. Syll. Fung. IV, p. 203. Fragaria cult. élö levelein közönséges. Kecskemét (Műkert), Nagy- Körös (Mintakert). Magyarországból ismeretes : Fragaria cult. levelein, Pozsony, Budapest. 44. Ramularia Urticae Ces. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 216. ürtica dioica L. élö levelein. Kecskemét (Nyir, Szikra). Magyarországból ismeretes : ürtica dioica L., U. urens L. levelein, Pozsony. (Baumler, Nr. 219.) 45. Ramularia variábilis Fuck. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 212. Verbascum Blattaria L., 7. Lyclmitis L. élö levelein. Kecs- kemét (Szikra, Koháry-Szent-Lörincz), Alpár. Magyarországból ismeretes : Verbascum Lyclmitis L. levelein. Lőcse mellett. (Bresadola, Nr. 323.) Különböző 7er&ascMm-fajok levelein, Báziás, Orsova, Herkulesfürdö mellett. (Bubák, Nr. 273.) 46. Ramularia Veronicae Fautr. Sacc. Syll. Fung. X, p. 561. Yeronica agrestis L. élö levelein. Nagy-Körös (Mintakert). A Veronica agrestis L. új gazdanövény. A Yeronica hederifolia L. leveléről, Francziaországból ismeretes. A Kecskemét vidékéről imént felsorolt 46 Ramularia-ía^on kívül hazánkból 25 olyan faj van ismertetve, melyet Kecskemét vidékén nem találtam. Ezekhez csatolok 1 fajt, s így a Magyar- országból ismeretes Ramularia-faiok száma 72. A Magyarországban termő, de Kecskemét vidékén nem talált Ramularia-fajoh betűrendben felsorolva: 1. Ramularia Angelicae Höhnel. Sacc. Syll. Fung. XVIII, p. 550. Angelica sdvestris L. levelein, Herkulesfürdö mellett. (Bubák, Nr. 254.) 2. Ramularia Atropae Allesch. Sacc. Syll. Fung. XI, p. 604. Atropa Belladonna L. levelein. Marilla mellett találtam. Új Magyarországra. 3. Ramularia Centaureae atropurpureae Bubák. Bei- blatt zu den Növénytani Közlemények, 1907, p. (53). Centaurea atro- purpurea W. K. levelein, Herkulesfürdö mellett. 4. Ramularia cervina S p e g. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 208. Forma Petasitis Baumler. Verhandl. der k. k. zool.-botan. Ges. in Wien, 1888, p. 715. Petasites albus Gartn. levelein. Prencsfalu környéke. 5. Ramularia Coleosporii Sacc. Syll. Fung. IV, p. 211. Telekia speciosa Baumg. Coleosporium-on Herkulesfürdö mellett. (Linhart, Fungi hungar. Nr. 297.) A MAGYARORSZÁC7BAN EDDIG ÉSZLELT RAMULARIA-FAJOK 115 6. Ramularia conspicua Sydow, Sacc. Syll. Fiing. XVIII, p. 557. Hieracium lanatum Vili. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 259.) 7. Ramularia cylindroides Sacc. Syll. Fung. IV, p. 206. PM^wonan'a sp. gyöklevelein, Rodna mellett. (Linhart, Fungi hungar. Nr. 296.) Pulmonaria officinalis L. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 260.) 8. Ramularia decipiens Eli. et Everb. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 215. Rumex crispus L. levelein. Magyarországból említi L i n d a u. 9. Ramularia Doronici (Sacc.) Thiim. Ovularia Doronici Sacc. Syll. Fung. IV, p. 141. Doronicum cordatum Schultz. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 261.) 10. Ramularia fiiaris F r e s e n. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 210. Senecio nemorensis L. levelein, Prencsfalu környéke (Saccardo, Nr. 31). Forma Hieracií B ii u m 1 e r. Verbandl. der k. k. zool.-botan. Gesellscb. in Wien, XLI, p. 673, 1891. Hieracium Pilosella L. levelein, Prencsfalu környéke. 11. Ramularia Geranii phaei (C. Mass.) Magnus, Pilzfl. Tirol. p. 544. Geránium phaeum L. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 262.) 12. Ramularia hamburgensis Linda u, in Rabén h. Krypt. FI. 2. Auíl, Bd. I, Abt. VIII, p. 528. Hieracium vulgatum Y v. leve- lein. (Bubák, Nr. 263.) 13. Ramularia Libanotidis Bubák, Beiblatt zu den Nö- vénytani Közlemények, 1907. p. (54.) Libanotis montana Crtz. levelein Herkulesfürdönél. 14. Ramularia menthicola Sacc. Syll. Fung. IV, p. 213. Mentha silvesiris L. levelein, Prencsfalu környéke. 15. Ramularia microspora Thüm. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 213. Teucrium Chamaedrys L. levelein Herkulesfürdönél. (B u b á k, Nr. 267.) 16. Ramularia monticola Speg. Sacc. Syll. Fung. IV, p. 200. Acoivtum moldavicum Haqu. levelein Késmárk mellett. (Greschik, Nr. 57, Bresadola, Nr. 322.) 17. Ramularia oreophila Sacc. Syll. Fung. IV, p. 206. Astranfia major L. levelein. K m e t gyűjtése. 18. Ramularia Parietariae Pass. Sacc. Syll. Fung, IV, p. 216. Parietaria officinalis L. levelein, Herkulesfürdönél. (B u b á k, Nr. 268.) 19. Ramularia Pastinacae Bubák. Sacc. Syll. Fung. XVIII, p. 550. Pastinaca opaca L. levelein, Herkulesfürdo mellett. (Bubák, Nr. 269.) 20. Ramularia Picridis Fautr. et Roumg. Sacc. Syll. Fung. X, p. 558. Ficris crepoides levelein, Herkulesfürdo mellett, (Bubák, Nr. 270.) 21. Ramularia pratensís Sacc. Syll. Fung. IV, p, 215. Rumex Acetosa L. levelein, Pozsony. (Baumler, Nr. 216.) 9 116 SERFFEL A. 22. Ramularia sambucina S a c c. Syll. Fiing. IV, p. 197. Forma Ebuli Sacc. in Linhart, Fungi hungar. exs. Nr. 295, 1883. Sambucus Ebulus h. levelein, Pozsony. (Baumler, Nr. 217.) Zernest (Linhart). 23. Ramularia Saniculae Linhart, Fungi hungar. exs. Nr, 194, 1883. Sanieula europaea L. levelein. Trencsén-Teplicz. 24. Ramularia scelerata Cooke, Sacc. Syll. Fung. IV, p. 200. Valószínűleg ide tartozik az a Ramularia, melyet R. variá- bilis F u c k. néven a Ranunculus sceleratus L.-röl Rimaszombatról említ Fvicht er A. (Nr. 69.) 25. Ramularia Schulzeri Baumler, in Verhandl. der k. k. zool.-botan. Ges. in Wien, Bd. XXXVIII, p. 716, 1888. Lotus corni- culatus L. levelein, Prencsfalu mellett. (K m e t.) 26. Ramularia Valeriánáé (S p e g.) Sacc. Syll. Fung. IV, pag. 207. Valeriána officinalis L. levelein. (Kmet.) (A szakosztálynak 1910 márczius 11-én tartott üléséből.) Scherffel A.: Raphídonema brevírostre nov. spec, egyúttal adalék a Magas-Tátra níválís flórájához* A sarkvidékek szomszédságának, valamint a földgömb magas hegységeinek örökös hó- és jégmezői egy sajátságos állat- és növénytársaság hona, melyet a zoo- és phytogeographia „nivális fauna és flóra" névvel jelöl. Botanikus létemre az állat- világnak itt található tagjaitól teljesen eltekintek, de szándékom ennek a flórának egy s más tagjára a figyelmet ráirányitani. Az itt élő növények mikroszkopikus szervezetek, főleg algák és egynéhány gomba, s ha némelykor a szabad szem figyelmét is lekötni képesek, akkor ezt csak nagy tömegben való előfordu- lásukkal érik el. Főleg skandináv búvárok, nevezetesen W i 1 1 r o c k,* Lagerheim- voltak azok, kik újabb időben kiválóan hazájuk hómezőit átkutatták s megállapították e flóra tagjainak névsorát. Ugyancsak Lagerheinr* vizsgálta az egyenlítő tájékán fekvő Quito közelében lévő Pichincha tűzhányónak örökös hómezőit és igen fontos és becses adatokkal járult a nivális flóra ismere- téhez. Chodat* a svájczi alpeseknek hóflóráját tette vizsgála- tainak tárgyává. ' V. B. W i 1 1 r o c k. Om snöns och isens flóra. Stockholm. 1883. ^ G. Lagerheim. Bidrag t. Snöflorau i Lulea-Lapmark és ugyanaz : Beitrage zur Kenntnis der Schneeflora in Lulea-Lappniark. Botanisches Zentralblatt. 1883. XVI. Bánd. 347. old. ^ G. de Lagerheim. Die Schneeflora des Pichincha. Berichte der deutschen botanischen Gesellschaft. 1892. Bánd X 517—534. old. * C h d a t R Sur la flore des neiges du Col. des Ecandies. Massif du Mont-Blanc. Bull. Herb. Boissier. 1896. Tom. IV. 886. old. RAPHIDONEMA BREVIR08TRH NOV. SPEC. 1 1 i Magyarország legmagasabb hegységének, a Magas-Tátrának havát rendszeresen és behatóan jóformán még nem vizsgálták, csak Rostafinski lengyel búvár közölte e helyről származó havatlakó szervezetekre vonatkozó észleletéit.^ Vannak ugyan íidatok, melyek a Tátrában látott „vörös hó"-ról emlékeznek meg, < — között, a mely az egész embryót két symmetrikus félre osztja ; a suspensor két sejtsorán kezdődik, a calyptrán, kérgen átal a középponti hengerben folytatódik. A rajzon árnyékolva van fel- tüntetve a protoderma sejtréteg és a pericambium. A protoderma tangentialis osztódása által fejlődik a gyökérsüveg (calyptra), ep.-nél az epidermisbe megy át (dermatogen). Az epidermistől [ei)) a csúcs felé haladva a protoderma fokozatosan tangentiálisan két sejtre váhk (a;\, x'\ x^), az így keletkezett sejtsorok még tovább is osztódhatnak (w). Az így létre jött szövet a gyökér- süveg első szövete lesz, a mint a radicula a termésből kilép. Ugyanekkor a calyptrogen-réteg {cg) fokozott tangentialis osztó- dása folytán a suspensor és a hypophysis sejtjei levettetnek. ^ E r i k s s 11, Über das Urmeristem der Dicotylenwurzeln ; Jahrb. für Wissensch. Botan. 1878., 418. és 428. old. ^ ex Flahault, Recherches sur raccroissemont terminál de la racine chez les phanerogames. Ann. se. nat. 6 ser. Tonie VI. 78. old. (1878.) és ex Eriksson 1. c. (R u s s o w in Mem. l'acad. Petersbourg VII. Serié, Tome XIX. no. 1. 1872.) 144 SZABÓ z. A periblema fejlődésének kiinduló pontja a metszeten egy-egy a symnietria vonaltól jobbra-balra helyeződő sejt, tehát a természetben egy-egy sejtrétegű gyűrű (iA;, ik'). Ez az elsődleges kérget létrehozó szövet a legterjedelmesebb mind- egyik között. Kis távolságra a csúcstól, ott a hol a felbőr (ej)) már teljesen fejlett, 8 tágüregű sejtrétegből áll, a melynek legkülsőjéből a gyökér kollenchymás felbőralatti exodermise (ex) fejlődik, belső rétege pedig az endodermist (end) képviseli. A periblema és a pleroma határán tágüregű, inkább négyzetes sejtsor különböztethető meg, a mely (ij)) initiális sejtből kelet- kezik, de tangentiális fallal nem osztódik több réteggé, ez a pericambium. A pleroma initiál-sejtjei szintén symmetrikus elhe- lyezésűek {ipl). A pleroma sejtjei sokkal apróbbak, mint a peri- blémájéi, vagy a calyptráéi. A középső symmetriavonal pontosan követhető ezen a szöveten át is, a mely rendesen 6 sejtsorból áll az epidermis kifejlődésének síkjában (ep). A Tcifejlett csiranövény radikulájának keresztmetszetében a diarch edénynyalábon belül némely esetben (II. t. 3. rajz) kevés bélsejtet láthatunk, de sok esetben a két nyaláb tracheái összeérnek a középen (II. t. 2. rajz). A vazális rész elemei a kerület felé kiseb- bednek. Az endodermis jól kivehető vékonyfalú sejtréteg, elparásodott radiális falakkal. Az elsődleges kéreg tágüregű parenchymatikus sejtekből áll, melyek az endodermis és esodermis felé kisebbednek. A periderma az exodermisben indul fejlődésnek (Douliot^ „periderme sous-epidermique"). A radicula gyökérágazatainak keletkezését a Dipsacaceáknál már Van Tieghem és Douiiot tanulmányozta,^ a gyökér és szár edénynyalábjainak egymásba- futását pedig Gérard,^ úgyhogy e helyen az ő vizsgálataikra utalhatok, csak annyit említve még meg, hogy a hypokotyl szárrész középponti hengerében a kotyledonok alatt a két szik- iével edénynyalábjának folytatását találjuk két tranzverzálisán elhelyezett edénynyalábcsoportban. Ezek közét a médián síkban laza parenchymaszövet tölti ki, a melybe a középpont felé kiseb- ))edö vazalis részek belenyúlnak (II. t. 1. rajz). A működő kambium által másodlagosan létrehozott edények tágabb üregűek, mint az elsődleges edények. A csíra hypokotyl szára nyaki részében a médián parenchymatikus szövetet a gyökér diarch nyalábjának vazális része foglalja el. A csíranövény csíralevelei igen sűrűen papillás epidermissel vannak borítva, a mi a csíra erős heliotropikus tulajdonságával ^ Douiiot, Recherches sur le periderme. Ann. se. nat. Ser. VII. Tom. X. 386. old. űg. 64. * Van Tieghem et H. Douiiot: Recherches comparatives sur l'origine des membres endogénes etc. Origine des radicelles des Diotyledones Racines latérales des Dicotyledones. (Ann. Se. Nat. VII. Ser. Tom. VIII. 488. old.) ^ G é r a r d, Recherches sur le passage de la racine á la tige. (Ann. Se. Nat. VI. Ser. Tom. XI. 365. old.) ÚJABB HI8T0L0GIAI MEGFIGYELÉSEK A KNAUTIA GÉNUSZ FAJAIN 145 függ össze. Úgy a csíraleveleken, mint a plumula első levél- kéin a levegőnyílások fejlődése jól követhető (lí. t. 37—45. rajz) és megállapítható, hogy az a P r a n 1 1-féle Crucifera-typushoz mérten történik. Rendesen három sejt környezi a zárósejteket, a mint már V e s q u e is felismerte a Dipsacaceákra vonatkozólag/ a mely esetben (I. t. 37—40. rajz) az első beilleszkedő fal a levegőnyílás anyasejtjében egy falzugot zárt el; más esetekben négy, ritkán több sejt is környezheti a levegőnyílást, a mikor is azt tapasz- taljuk, hogy az első beilleszkedő fal (I. t. 41 — 45. rajz) két, ritkán több falzugot rekesztett el. (A rajzokon a fejlődés menete pon- tosan követhető.) 6. A kifejlett növény vegetatív szerveinek histologiai jellem- vonásait már előző munkámban igyekeztem kidomborítani, most még csak azt fűzhetem ide befejezésül, a mit újabban a szár anatómiai szerkezetében konstatálnom sikerült, ugyanis a bél- (liaphragma jelenlétét. A legfiatalabb szárrészben, az epicotylben még nyoma sincs sem a bélhüvelynek, sem a béldiaphragmának. Az egész epicotyl szár tengelyét laza, parenchymatikus bélszövet tölti Id, a melyhez kétoldalt, a kotyledonok helyzetével keresztben helyezkednek el az edénynyalábok, az első két levél nyalábjai. Az endodermis az epicotylban jól kivehető, radiális falain erősen fénytörő C a s p a r i- féle pontokkal. Idősebb szárrészeken a radiális falak elparásodnak, tangentiális irányban nyúltak, a pericyklus homogén, egyszerű sejt- sor, olyan mint a milyent Morot- a Scahiosákn-dX konstatált. A bél a csomókon keresztül is követhető, izodiametrikus, gömbölyű sej- tekből áll. Kifejlett növényen azonban a bél szerkezetében több- kevesebb változás látható. A csomóközökben a keresztmetszet közepén a bél középponti része hiányzik, a szár csöves, a bél- sejtek az edénynyaláb-gyűrű felé megvastagodnak, béíhüvelyt alkotnak. A csomókban a bél középponti része nem foszlik el, hanem lemezként megmarad és béldiaphragmát alkot. Az egyéves Kn. orientális különösen csöves szárú; béldiaphragmája, kö- zepén vastagodott szövetű, a mely a bélhüvelyhez vékonyabb falú sejtekkel csatlakozik (II. t. 7 — 9. rajz). Feltűnő jelenség "az, hogy a diaphragma a csomóközök üregébe hólyagos tömlőszerű intnmescentiákat bocsát, a mely valószínűleg a bélszöveteknek a növekedés folytán való elszakadásakor fellépő callusképződésre mutat. A Kn. drymeia béldiaphragmája vastagabb, mint a Kn. orientalisé. A szár tömöttebb, a diaphragma beljebb nyúlik a csomóköz üregébe. A Kn. macedonica béldiaphragmájának vastagodott sejtjei ellentétben az előző fajokkal, a bélhüvely vastagodott sejtjeivel állanak összefüggésben és azoknak mint- '■ V e s q u e, Caractéres des Principales familles gamopétales tirés de Tanatomie de la feuille. Ann. se. nat. 7 Ser. Tom. I. 209. old. pl. 9. fig. 21. - M r 1, Recherches sur le péricycle. (Ann. des Se. nat. Ser. 6. Tome XX. 250. old.) 146 SZABÓ Z. egy folytatását alkotják. Már ezekből is látható, hogy a bél- diaphragma fontos rendszertani-histologiai jellemet rejt magában, de sajnos, mindezideig több élő vizsgálati anyag nélkül a többi fajra nem terjeszthettem ki vizsgálataimat.^ Á rajzok magyarázata. Az I. tábla 1—14., 16—21., 30., 32—36., a II. tábla 4—6., 12., 17—18. rajza a Knautia drymeia Heuff., az I. tábla 15., 29., 31., 37 — 45., a II. tábla 1 — 3., 7 — 10., 13 — 14. rajza a Knautia orientális L., az I. tábla 22 — 25. rajza a Knautia macedonica Gri s e b. fajoknak a budapesti k. m. tudomány- egyetemi növénykertben tenyésztett példányaiból, az I. tábla 26 — 28. rajza a Knautia arvensis var. budensis S i m k. Budapest környékén gyűjtött pél- dányaiból, végre a II. tábla 11., 15., 16. rajza a Knautia integrifolia var. hyh- rida (AH.) Korfu szigetén B a e n i t z által gyűjtött herbariumi példányaiból előállított készítmények után készült. I. tábla. 1—3. rajz. A virágzat hosszmetszete fejlődésének kezdő és haladottabb fokán 30-szor nagyítva {br = involucrum levél, vd = virágkezdemény, k ■= fejlettebb, r = visszamaradt fejlödésü dudoröv, 1 — 2 — 3 fokozatosan idő- sebb virágdudorok). 4 — 5. rajz. Egyes virágkezdemény hosszmetszete 100-szor nagyítva [i = involucellum dudorai, ö = a bemélyedt csúcsi rész). 6 — 7. rajz. Egyes virágbimbó külső képe erősen nagyítva (me = médián elülső, mh = médián hátulsó, l — l = transverzálís pártaczimpák, ant = anthera, cs — csésze, i = involucellum dudorok). 8. rajz. A bimbó oldalról nézve, erősen nagyítva (jelek mint előbb). 9 — 10. rajz. A virágzat plasztikus képe fejlődésének különböző fokán, erősen nagyítva (^\ — k^ — gyorsabban fejlődő, r = visszamaradt öv). 11. rajz. A fejlettebb bimbó külső képe médián hátulról tekintve, vázlatosan, a szőrözet elhagyásával, 20-szor nagyítva. (Jelek mint a t; — 7. rajzon ; cr = az involucellum csőre, icor =^ az involucellum koronája) 12. rajz. A bimbó hosszmetszete diagonalis irányban az antherák felfüggesztési pontján keresztül, 50-szer nagyítva vázlatosan (jelek mint a 6 — 7. rajzon ; & = a dudor bemélyedt csúcsa). 13. rajz. A bimbó hosszmetszete a médián síkban 50-szer nagyítva vázlatosan (jelek mint a 6. és 12. rajzon ; bi^_^ = termőlevél-kezdemények). 14. rajz. Mint a 13., de a magkezdemény {mkd) megjelenésekor, 50-szer nagyítva vázlatosan (z = növekedő öv). 15. rajz. A pártaczimpa keresztmetszete 70-szer nagyítva {tr = edény- nyaláb, pp = papillák). 16. rajz. A csésze fogának hosszmetszete a szőrözet elhagyásával ^ E helyen is őszinte köszönetemet fejezem ki M á g o c s y-Di e t z Sándor dr. egyet. ny. r. tanár úrnak, hogy vizsgálataim elvégzését az egyetemi növénykertben és növénytani intézetben megengedni, szíves útmu- tatásaival és tanácsaival támogatni kegyes volt, továbbá Abonyi Sándor dr. egyetemi tanársegéd és Fodor Ferencz egyet, hallgató uraknak, hogy a fejlődéstani tanulmányokkal járó vesződséges beágyazási munkála- tokban szívesen segítségemre voltak. UJABB HI8T0L0GIAI MEGFIGYELÉSEK A KNAUTIA GÉNUSZ FAJAIN 147 65-ször nagyítva {tr = edónynyaláb, s = sklereidák, I. = a 17. rajz, í/. = a 18. rajz metszet síkja). 17 — 18. rajz. A csésze fogának keresztmetszetei ; a 17. rajz a 16. rajz I. síkjában, a 18. rajz a 16. rajz II. síkjában, 120-szor nagyítva ítr = edénynyaláb, s = sklereidák). 19. rajz. A bimbó médián hosszmetszete a 11. rajznak megfelelő fejlődési fokban vázlatosan, 20-szor nagyítva (m — médián elülső, nih = médián hátulsó pártaczimpa, hi = bibe, ant = anthera, cs = csésze, n = nektárium, .r = a csésze és a párta közös alapi része, i =-- involucellum, t = termő, pl = placenta, mk = magkezdemény, tr = edénynyalábok pontozott vonallal jelzett futási iránya). 20. rajz. A kifejlett virág alsó részének médián hosszmetszete váz- latosan, 20-szor nagyítva (n = nektárium, mp = mikropyle, pr = az inte- gumentum prizmatikus sejtrétege, mely az embryózsákot (ezs) körülveszi, I. a 31., II. a 30., III. a 34., IV. a 33., V. a 32. és II. tábla 4. rajz metszési síkjának onala). 21. rajz. A párta csöve alapi részének hosszmetszete, virágzáskor, 60- szor nagyítva (p = párta, cs = csésze, n = a nektárium kiválasztó hólyagjaí, tr = edénynyaláb). 22. rajz. Az éretlen anthera keresztmetszete 260-szor nagyítva (jel- magyarázat a szövegben). 5.9. rajz. Az érett anthera falának hosszmetszete 200-szor nagyítva {ext = exothecium, cnt = endotheciuni). 24. rajz. Az előbbi rajz endotheciumának egy sejtje 450-szer nagyítva. 25. rajz. Vírágporsejt 150-szer nagjitva {exi == exine, int = intine, op =- opereulum). 26. rajz. A termőtáj hosszmetszete a magkezdemény meg jelenésekor (ö = a virágkezdemény csúcsának bemélyedt része ; lásd az 5., 13., 14. rajzot), a 14. rajz mkd jelzésíí részének. 160-szoros nagjitása. 27. rajz. A magkezdemény hosszmetszete kezdöfokon, 200-szor nagyítva {ini = integumentum, ar = archesporium). 28. rajz. A magkezdemény hosszmetszete fejlettebb fokon, 200-szor nagyítva {im = integumentum, nip mikropyle. pr = az integumentum priz- matikus sejtsora, nuc = nucellus, ar = archesporium). 29. rajz. A bibe lebenyének keresztmetszete, 120-szor nagyítva (pp =- papillák, tr = edénynyalábj. 30. rajz. A csésze és párta közös alapi részének keresztmetszete a 20. rajz II. jelzésű vonalában, vázlatosan, 30-szor nagyítva {tr = edény- nyalábok). 'm 31. rajz. A bíbeszál keresztmetszete a 20. rajz I. jelzésíí vonalában, vázlatosan, 125 szőr nagyítva {tr = edénynyaláb, vz = vezető szövet). 32 — 34. rajz. Az eredő termés keresztmetszetének képe vázlatosan, 15-ször nagyítva, a 32. rajz a 20. rajz V., a 33. rajz a 20. rajz IV., a 34 rajz a 20. rajz III. számú vonalának síkjában (involucellum : ep = epider- mis, kr vagy krys. = kristályos sejtréteg, s = a sklerenchymagyürű, stereoma, par = parenchyma szövet, í = a termő fala 8 edénynyalábbal, mktr = a magkezdemény külön nyalábja). 35. rajz. A 32. rajz involucellumának egy részlete 220-szor nagyítva 148 SZABÓ Z.: ÚJABB HI8T0L0GIAI MEGFIGYELÉSEK A KNAUTIA GÉNUSZ FAJAIN (ep =^ epidermis, lír = kristályos réteg, s = sklerenchyma, par = paren- chyma). 36. rajz. Az involucellum csúcsának hosszmetszete íi5-ször nagyítva, vázlatosan (cr = csőr, icor = involucellum koronája, s = sklereidák, kr — kristályos sejtsor, tr = edénynyaláb). 3? — 4ő. rajz. A levegőnyílások fejlődése. A 37—40. rajzon az első beilleszkedő fal egy, a 41—45. rajzon pedig két falzugot zár be (1., 2., 3. a beilleszkedő falak sorrendje, w = az anyasejt fala vagy annak része), a a 45. rajz 320-szor nagyítva. II. tábla. 1. rajz. A hypocotyl szárrész edénynyalábjának keresztmetszete 100- szor nagyítva {camb = cambium, end = endodermis, per = pericyklus, ph = cribrális rész. 2 — 3. rajz. A radicula keresztmetszete 100-szor nagyítva. A 2. rajz a hypocotylhoz közelebb, a 3. rajz a gyökércsúcs felé (jelzések mint az 1. rajzon, xl = vazális rész, sp = spirális vastagodású edény). 4. rajz. Keresztmetszet a virág termőövén és involucellumán keresztül az I. tábla 20. rajzának V. sz. síkjában, 80-szor nagyítva (involucellum : ep == epidermis, kr = kristályos réteg, ps = apró sejtü parenchyma, par = tágüregü parenchyma ; t = termő, magkezdemény, mk = [integumentum], pr = ennek prizmatikus belső sejtrétege, ezs = embryozsák). 5. rajz. Az embryo hosszmetszete fejlődésének alsóbb fokán a coty- ledonok (cot) első megjelenésekor, erősen nagyítva (Siisp = suspensor, hyp = hypophysis, cg = dermocalyptrogen, perb = periblema, pler = pleroma). 6. rajz. Az embryo gyökércsúcsának hosszmetszete 160-szor nagyítva (magyarázat a szövegben). 7. rajz. A Kn. orientális szár-nodusának hosszmetszete igen vázla- tosan, 5-ször nagyítva {bél = bél, tr = edénynyaláb, diaph = béldiaphragma, in = internodium.) 8. rajz. A Kn. orientális béldiaphragmájának egyes sejtjei (a 9. rajz s jelzésű részéből) a hosszmetszeten, 125-ször nagyítva. 9. rajz. A Kn. orientális béldiaphragmájának fele vázlatosan, 25-ször nagyítva {ins = intumescens sejtek, s = vastagodott sejtek, bélpar =■ bél- parenchyma). 10. rajz a Kn. orientális, 11. rajz a Kn. integrifolia, 12. rajz a Kn. drymeia virágzati vaczkának hosszmetszete, kissé nagyítva, igen vázlatosan {v = vaczok, br = ínvolucrum levél, lap = az involucrum levél alapi párnája). 13 — 14. rajz. A Kn. orientális involucrum levelének keresztmetszete. A IC. rajz annak középső része részletesen, 80-szor nagyítva, a 14. rajz az egész levélé vázlatosan (tr = edénynyaláb, s = sklerenchymák). lő — 16. rajz. A Kn. integrifolia involucrum levelének keresztmetszete. A 15. rajz annak középső része részletesen, 80-szor nagyítva, a 16. rajz az egész levélé vázlatosan (tr = edénynyaláb, ha — hypoderma). 17—18. rajz. A Kn. drymeia involucrum levelének keresztmetszete. A 17. rajz annak középső része részletesen, 80-szor nagyítva, a 18. rajz az egész levélé vázlatosan {tr = edénynyaláb, s =^ vastagodott sejtek). Botanikai Közlemények 1910. 3. Tab. II. del. Z. Szabó. PRODÁN GY. : ADATOK BÁCS-BODROG MEGYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 149 Prodán Gy. : Adatok Bács-Bodrog megye és kör- nyékének flórájához. Pteridophyta. Nephrodmm thelypteris Svv. Nádasokban a Ferencz-csatorna mentén és Gomboson. Asplenium trichomanes L. Sziklákon és mohos kövek között Kamenitz és Venácz között, Erdődön, Kisköszegen. Políjpodium vulgare L. Bokrokban Erdődön és Kisköszegen. Salvinia natans (L.) A 1 1. Álló és lassan folyó vizekben a Ferenez-csatornában és Gomboson. MarsUia quadrifolia L. Gombos mocsaras helyein. Equisetum ramosissimum Desf. Nedves homokos helyeken Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Moiiocotyledoiieae. Potamogeton fiuitans Rot h. Gomboson a Dunában és a Ferenez- csatornában. P, crispus L. A palánkai, bezdáni, gombosi, apatini mocsarakban és a Ferenez-csatornában. P. luccns L. U. ott, P. j;er- foliatiis L. U. ott. P. pusUlus L. U. ott és a Palicsi fürdő tavában. Trü glochin palustre L. Nedves réteken, Madarason és Gomboson. Sagittaria sagittifoUa L. Álló és lassan folyó vizekben s mocsarakban Újvidéken, Palánkán, Kisköszegen, Gomboson, Madarason és Bezdánban. Hydro- charis morsus ranae L. A gombosi, apatiiii, bezdáni mocsarakban és a Ferenez-csatornában. Stratiotes aloides L. A bezdáni mocsarak- ban. Ritka. Elodea canadensis R. et M. Lassan folyó vizekben a Ferenez- csatornában Zombor táján. Andropogon gryllus L. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Kötött homokon. Tragus raccmosus (L.) Desf. U. ott. Futóhomokon. Setaria verticillata L. B e a u v. S. glauca L. Beauv. 5. viridis (L.) B e a u v. Mivelt talajon közönségesek. S. viridis, var. Weinmannii (R. et S c h.) Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futóhomokon. Stipa capillata L, Kötött homokos helyeken Madarason és a Ferencz-csatorna mentén. S. pennata L. Ludas-puszta a körözsi legelökön. Kötött homokon. S. tirsa S t e v. Köves, száraz dombokon Kamenitz és Venácz közölt. Pallasia aculeata (L.) A zombori, neraes- mileticsi, apatini, újvidéki, ófutaki, chottekpusztai, bezdáni, madarasi, bácsi, szabadkai és a gádori szikeseken. Heleochloa alopeciiroides, (Pill. et Mitt.) Hőst. U. ott. H. schoenoides (L.) Hőst. U. ott. Phleum nodosum L. Száraz dombokon Kamenitz és Venácz között. Ph. paniculatiim H u d s. Bokros gyepes helyeken Kamenitz és Venácz között. Erdődön a Dana feletti magaslatokon. Alopecurus geniculatus L. A zombori és gombosi nedves réteken. Agrostis vulgáris With. A. alha L. Nedves réteken, köz. Apera spica venti (L.) Beauv. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Kötött homokon. Venteneta dubia (Leers) B o i s s. Szikes kaszálók szélén Bácskertes, Bezdán és Monostorszeg között. Arrhena- 13 150 PRODÁN GY. therum elatius (L.) M. et K., Réteken, mesgyéken s partos helyeken közönséges. Eragrostis minor (Hőst.) Karst. A zombori, madarasi, gombosi, bezdáni, szabadkai, újvidéki, kisköszegi szántóföldeken közön- séges. E. megastachya (K o e I.) LK. U, ott. E. pilosa (L.) P. B. A vasúti töltések állandó gyomja. Koeleria gracilis P e r s. Száraz réteken a zombori határban. *Melica ciliata^ L. var. transsüvanica S c h u r f. Holubyana (A. et G.) Erdőkben, bokros helyeken, Zombor a Sikara erdőben, Zombor és Szabadka között és Karlóczán. M. altissima L. Száraz köves partokon Illok-on. Briza média L. (Vargatáncz) Kaszá- lókon közönséges. Bactylis glomerata L. f. ^^endula (D u m) A zombori bezdáni, apatini, karlóczai, illoki és kamenitzi erdőkben. Poa compressa L. száraz, köves és homokos helyeken a madarasi, zombori, szabadkai újvidéki, kamenitzi, karlóczai és illoki határon. P.palustrislj. Árterületen Bezdán környékén és Gomboson. P. nemoralis L. A bezdáni erdőben. *P. angustifolia L. Legelökön, utak szélén a zombori, apatini és szabadkai határban. *P. collina S c h u r. Szikes legelőkön a zombori városi legelőn. Atropis limosa S c h u r. Szikes legelőkön. A zombori, kerényi, ósziváczi, kulai, sztapári, bezdáni, bácsi, apatini, madarasi, regöczei, szabadkai, ófutaki, chottekpusztai, újvidéki, nemesmileticsi, gádori és őrszállási határban. A. Pei&onis G. Beck. A gádori ned- ves szikeseken. *Festuca ruhra L. Gyepes helyeken. Zombor a Ferencz-csatorna mentén. F. vaginata W. et K. Szabadka, Palics- fürdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. *F. vallesiaca S c h 1 e i c h. Száraz partos helyeken Kanienitz környékén. *F. pseudovina H a c k. Legelőkön, Zombor, Szabadka, Bezdán között eső területen. F. riitila H a c k. Az apatini szikes legelökön. *F. rupicola Heuff. Legelökön. Zombor, az újvidéki vasút mentén, F. pratensis H u d s. Réteken és gyepes helyeken. Szabadkán, Gomboson és Zombor környékén. Bromus asper Murr. Erdők szélén. Kamenitz és Venácz között, Bezdán környékén, B. inermis Leyss. A vasutak mentén közönséges. B. inermis 1, e y 8 s. f. pellitus {G. Beck). Száraz, köves partokon. Kamenitz környékén. B. sterilis L. Réteken, gyepes helyeken és erdöszélén. Zombor, Szabadka, Bezdán és Újvidék között eső területen. B. tedoruni L. f. longipilus K u m. et S e n d t n e r. Az egész Bácskában és a Szerémségben közönséges. B. arveyisis L. U. ott B. squarrosus L. Napos, parlagos, homokos helyeken. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között esö homokos területen. Kamenitz és Venácz között. Karlóczán. B. japonicus Thhg. var. vestitus. Az előbbi társaságában Kamenitz és Venácz között. Karlóczán. *B. subsquarrosus B r b. Száraz dombokon és homokos helyeken. Szabadka, Zombor, Újvidék, Gombos közötti területen. Kamenitz és Venácz között. Kar- lóczán. B. cormnutatus S c h r a d. Nedves réteken közönséges. B. hordaceus L. Gabona közt, mesgyéken és réteken közönséges. B. hordaceus L. f. nanus (Weig.) Homokos és szikes területeken. A Ferenczcsatorna mentén. A bezdáni és apatini szikeseken. Brachypodium ^ *jelzett Gramineákat Dr. D e g e n Árpád determinálta. Fárado- zásáért hálás köszönetemet fejezem ki. ADATOK BÁC8-B0DR0G MEGYE É8 KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 151 sUvaticum R. Sch. Erdőkben és bokrok között közönséges. Secale fragile M. B. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elte- rülő homokos területen. Haijnaldia villosa (L.) S c b u r. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. Agropyriim cristatum (L.) Bess. U. ott. Illókon, Kamenitz és Vénácz között. Hordeum Gussonianiim Pari. Szikes, sovány helyeken. Ófutaki, újvidéki, szabadkai, madarasi, ósziváczi, kerényi, zombori, bezdáni, apatini és a gádori határban. H. piibescens G u s s. U. ott az előbbi társaságában. Cyj^erus fiavescens L. Mocsarakban s árteres helyeken. Gomboson. C. glomeraUis L. U. ott. C. longus L. Mocsaras helyeken. Illókon. C. pannonicus J a c q. Palicsi és gádori tavak környékén és Tündéresen. Scirpus compressus Pers. Bácskában árteres helyeken és mocsarakban. S. Holoschoenus L. Nedves homokos területeken. Szabadka, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Tömegesen. S. lacusfris L. Mocsaras helyeken. Zombor, Apatin, Bezdán slb. határában. S. Michelianus L. Homokos és iszapos helyeken a Duna mentén. Újvidék, Palánka, Illók, Bezdán, Apatin, Erdőd. Heleocharis uniglumis (LK.) S c h u 1 1. Zombor a városi legelön és a Mosztonga mentén. Gomboson a vasúti állomás közelében. Gádoron szikes területen. H. palustris (L.) R. Br. U. ott. H. ovata (Roth.) R. Br. U. ott. Eriophorum latifolium Hoppé. Mocsaras réteken Gomboson. Carex stenophylla Wahl. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Kötött és futóhomokon. C. divisa Huds. Szikes talajon Zombor, Nemesmilitics, Madaras, Bezdán. C. praecox S c h r e b. Árteres helyeken közönséges. C. stricta G o o d. Állandó mocsarak- ban és nedves réteken. Gombos, Apatin, Bezdán. Szabadkán zsom- békokat alkot, C. Schreberi Schrank. Nedves rétek szélén. U. ott. C. acnta L. Mocsarakbau ü. ott, C. silvatica Huds. Erdőkben, Illókon és Bezdánban, C. distans L. Szikes, nedves réteken közön- séges. C. Mühelii Hőst. Erdőkben Illókon. C. hirta L. Nedves réteken Gomboson. C. pseudocyperus L. Lassan folyó viz szélén a Ferencz-csatornában. C. riparia C u r t. Mocsáros helyeken a Duna és a Mosztonga mentén. C. vesicaria L. U. ott. C. acutiformis E h r h. U. ott. C. glauca S c o p. U. ott és a Ferencz- csatorna mentén, C. Buekii W i m m. Erdőtisztásokon Kamenitz és Venácz között. C. montana L. U. ott és Zombor a Sikarában. Anim maculatum L. Erdőkben. Zombor a Sikarában. Bezdán a Kozorában. Juncus Gerardi L o i s. A zombori és szabadkai szikes és homokos területein. J. compressus J a c q. Nedves réteken és mocsaras helyeken. Bezdán környékén. Luzula campestris (L.) DC. Apatin, Zombor, Madaras, Szabadka füves helyein. Colchicmn arenarium W. et K. Madarason a Jezert környékező homokos dombokon. Gagea pjusüla (Se hm.) R. et Sch. Homokos, füves helyeken. Zombor és Szabadka környékén. G. arvensis (Per s.) R. et Se h. Ugarokon. U. ott. Allium vineale L. Száraz, szikes legelö- kön. Apatin, Bezdán, Ó Futták, Chottekpuszta. Scilla bifolia L. Erdö- 13* 152 PRODÁN GY. dön és Kisköszegen. Se. auiumnalis L. Száraz, szikes legelökön. Apátia a helység közelében. E helyen Borbás is megtalálta. Orni- thogalum pyramidale L. Mesgyében és árokpartokon. Zombor, Gombos és Újvidék között. 0. Bucheanum (Kunth.) Asch. U. ott. 0. umhel- latum L. Réteken, szántóföldeken és cserjésekben közönséges. Mus- cari comoswn (L.) M i 1 1. Mesgyéken és erdötisztásokon, Bezdán, Sza- badka, Zombor. M. racemosum (L.) Lam. et DC. Gyepes helyeken. A Ferencz-csatorna mentén, Kisköszegen, Erdődön, Titeli fensíkon. M. transsilvankum S c h u r. A palicsfürdöi akáczerdökben. Az újvidéki alsókaboli, bácsi tölgyesekben. Asparagus officinalis L. Szabadkán íütóhomokon. Polygonatum latifoJlmn (Jacq.) Desf. Szabadka, Palics, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Ritka. Az apatini és bezdáni erdőkben. Leucojum aeüivum L. A bezdáni és gombosi nedves és mocsaras réteken. Galanthus nivalis L. Erdődön a Dunát szegélyező dombokon. Iris arenaria W. et K. Szabadka, Palicsfürdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Kötött homokon. I. variegata L. Homokos dombokon Kisköszegen. /. pseudacorus L. A bezdáni, apatini, gombosi, madarasi mocsarakban s a Ferencz- csatornában. Orcliis purpurea H u d s. Erdőkben. Illók, Bezdán, Madaras és Zombor határában. Szabadkán akáczerdökben. 0. palustris Jacq. Árkokban Zombor és Gombos között. 0. latifolia L. U. ott. Nedves réteken és nádasokban Szabadka és Ludaspuszta között. Ciphalanthera álba (Cr.) Simk. Erdőkben, Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között. C. longifolía (L.) Fritsch. ü. ott. Eijipadis latifolia (L.) Ali. U. ott és a szabadkai homokpusztán, futó homokon. Neottia nidus avis (L.) Rich. Erdőkben, Bezdán, Bácskertes és Monostor- szes; között. ^s Dicotyledoiieae. Salix rosmarinifolia L. Szabadka, Palicsfürdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Gastanea vesca G á r t n. Zombor a Sikara-erdőben. Quercus austriaca W i 1 1 d. Qu. aurea W i e r z b. Qu. borealis H e u f f. A bez- dáni. apa-tini, monostori és a chottekpusztai erdőket alkotják. Qu. borealis Heuff. f. tardiflora Tschern. Chottekpusztai uradalmi erdőben, 1909 szept. 19-én. Parietaria officinalis L. Az alföldi nedves erdőknek gyomja (Bezdán). Bumex lingidatus Schur. Szikes árkok mentén. Apatinban. R. maritimus h. A bezdáni mocsarakban. B. silvester Wallr. Erdők- ben. Gombos, Madaras és Kamenitz. R. limosus. T b u i 1 1. Szikes, nedves réteken. Zombor a városi legelön. Brezdán, Szabadka. R. pul- cher L. Gyepes helyeken. Gádor, Zombor. R. hydrolapathum H u d s. Ferencz-csatorna mentén. R. patientia L. Gombos, Kamenitz. Polygo- num arenarium W. et K. Szabadka, Palicsfürdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futó homokon. ADATOK BÁCS-BODROG MEGYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 153 Polycuemum arvense L. Parlagokon, szántókon az egész megye területén. Atriplex roseum L. A zombori, kerényi, ósziváczi, kulai, sztapáti, bezdáni, apatini, madarasi, szabadkai, ófutaki, chottekpusztai, újvidéki, nemeámiliticsi szikeseken. A. tataricum L. U. ott a vak- sziken. Camphorosyna ovata W. et K. U. o. a partosabb helyeken. Korhía arenaria (M. B.) Roth. A szabadkai homokpusztán. Futó homokon. K. prostrata (L.) Schrad. Az egész titeli fensikon. Cori- spermum nitidum Kit. U. o. Suaeda salsa (L.) Pali. Szikeseken. A palicsi és a gádori tavak környékén, Salsola káli L. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Részint kötött, részint futó homokon. Szikesen még nem láttam. Sal- sola soda L. Hazánk e ritka sziklakóját 1909 szeptember 26-án találtam Gádor és Orszállás közötti nedves szikesen. Itt 4 — 5 kilo- méternyi területet foglal, czinóbervörösre festvén a mezőt. Társ- növényei az Atriplex roseum, Aster pannonicus, Crypsis aculeata. E szikes terület partosabb részét a Lepidium crassifolium lepi el. Silene parviflora (Erh.) Pers. Szabadka, Palics, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futó homokon. S. venosa (Gilib.) U. o. Kötött homokon és Erdődön. S. conica L, Szikár dombokon Madarason. 5. longiflora Ehrh. Szabadka, Palics, Tompa és Kelebia között elterülő homokos és homokos-szikes területen. Tunica prolifera. (L.) S c p. Homokos helyeken. Gádor és Regöcze között. Dianthus inter- medius Boiss. Homokos helyeken. Zombor a Sikara-erdö mellett. Szerémség bokros, erdős helyein elterjedt (Kamenitz). D. giganteus D'Urv. Titeli fensikon Titel mellett. D. semtinus W. et K. Szabadka, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futó homokon. Als/ne viscosa Schreb. U. ott. .-1. verna (L.) Bartl. Madarason a Jezert környékező homokos dombokon. Spergularia média (L.) P r e s 1. Szikeseken. A palicsi és ludaspusztai tavak környékén. S. ruhra (L.) P r e s 1. Szikes, nedves talajon. Zombor a városi legelőn és Madarason, Nymphaea álba L. A bezdáni, gombosi, apatini mocsarakban és a Ferencz-csatornában. Hellehorus odorus W. et K. A bezdáni erdő- ben, a hol Borbás is megtalálta. Erdőd a Dunát környékező magas- latokon. A kaboli zárda erdejében. Eranthis hiemalis Salisb. Erdőd a Dunát környékező magaslatokon. Nagy mennyiségben találtam még Oriováczon, a hol a tarlókon valóságos gyomnövény számba megy. Fulsatilla nigricans Störk., Szabadka, Palicsfiirdő, Tompa és Kelebia között elterülő homokos területen. Futó homokon. Myosurus minimus L. Zombor, Regöcze, Gádor, Alsókabol szikesein, Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő árteres, nedves, szikes kaszálókon. Ranun- cnlus aquatilis L. Álló és lassan folyó vizekben, a Ferencz- csatorna mentén. R. fluitans Lam. U. ott. Kisköszegen és Bezdán környékén. JK. illyricus L. Madarason a Jezert környékező homokos dombokon. Palicson és Regöczén. R. pedatus W. et K. Bezdán, Bácskertes és Mouostorszeg között elterülő árteres, nedves, szikes kaszálókon. R. lateriflorus DC. U. ott. R. polyphyUus W. et K. Mocsaras helyeken. U. ott. R. Sardous C r. Legelökön, nedves réteken közönséges. R. polyantliemus L. Réteken, erdőkben közönséges. R. Steveni Andrz. 154 PRODÁN GY. Nedves réteken. Gomboson, Kamenitz és Vénácz között. Adonis" ver- nalis L. Madarason és a bezdáni erdő szélén. A. flammcus Jacq. Vetésekben Zombor és Sztapár között. Corydalis pumila (Hőst.) R e i c h b. (Determinálta dr. D e g e n Árpád). Bezdáni erdőben. C. cava S c h. U ott. Lepidium crassifolium W. et K. Gádor, Orszállás és Regöcze közötti szikeseken. Alliaria officinalis Andrz. Az alföldi erdők gyomja. Calepina Gorvlni (Ali.) D e s f. Erdődön a vasút mentén nagy mennyiségben található. Való- színűleg innen terjedt el a Bácskában is, Gombos és Zombor között. Zombor és Újvidék, valamint Szabadka környékén a vasút mentén is föllelhető. Titeli fensikon. Diplotaxis tenuifolia (L,) DC. Parlagokon közönséges. Nasturtiuni Kerneri Menyhárt h. Nedves, szikes réte- ken. Zombor a Ferenc-csatorna mentén. Bezdáni szikes legelőkön. N. amphibmin (L.) R. B r. A bezdáni és a madarasi mocsarakban. Steno- phragma Thalianum (L.) C e 1 a k. Szántókon a Sikarába vezető úton. Arahis hirsuta (L.) S c o p. A bezdáni erdőben. Erysinium canescens Roth. Szabadka és Ludaspuszta között homokon. Síjrcnia cana (Pill. et Mitterp. Reichb. Futó homokon, Szabadka, Tompa és Kelebia között. Alyssum desertorum S t a p f. Homokos területen. U. ott és Zomborban a Ferenc-csatorna mentén. Rcscda inodora Reichb. Zombor a Sikara mellett. Saxifraga tridactylites L. Kiskőszegi dombokon. S. hulhifera L. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő réteken. Rubus cacsius L. Tarlókon, mesgyéken, bokros helyeken közönséges. R. caesius X tomentosus. U. ott. Bezdáni erdőben. Potentilla supina L. Árkokban, árteres helyeken Zombor környékén. P. Baumgarteniana Schur. Kamenitz és Karlócza környékén. P. arenaria Borkh. Szikár dombokon, futó homokon közönséges. P. argentea L. U. ott. P, rubens (C r.) Z i m m. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő erdötisztásokon. Zombor a Ferencz csatorna mentén. Bácson az erdő szélén. Titeli fensik. Geum urbanum L. Az alföldi erdőknek gyomnövénye. Sanguisorba officinalis L. Vizenyős réteken. Szabadka a körözsi legelőkön. S. polygama (W. et K.) G arc ke. Szikár helye- ken. Zombor és Újvidék között. *Rosa canina ^ L. f. enoxyphylla B o r b. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. canina L. f. viridis H a s s e. Zombor Erzsébet-ligetben. R. canina L. U. ott. R. canina L. f. spuria P u g. Karlócza hegyein. Papuk-hegyen Erdő- dön. R. canina L. f. fi.exibilis D é s. Zombor Erzsébet-ligetben. R. canina L. f. fallax P u g. Papuk-hegyen. R. ranina L. f. fallens Déségl. Zombor Erzsébet-ligetben. R. canina L. f. macroacantha Rip. U. ott. R. canina L. f. glaucescens Desv. U. ott és Karlócza hegyein. Papuk-hegyen. R. canina L. f. semibisserata B o r b. Zom- bor Erzsébet-ligetben. R. canina L. f. lasiostylis B o r b. U. ott. R. canina L. f. mucronulata Déségl. Zombor a Ferencz-csatorna men- tén. R. canina L. f. syntrichostyla Rip. Erdődön a Dunát szegélyező ^ A rózsák meghatározásában Kupcsok Samu segített. Fárad- ságáért hálás köszönet. ADATOK BÁC8-B0DR0G MEGYE É8 KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 155 magaslatokon. R. canina L. f. fissispina W i e r z b. U. ott és a Ferencz-csatorna mentén. B. canina L. f. fissidens Borb. Zombor Erzsébet-ligetben. Karlóczai és erdödi hegyeken. R. canina L. f. sil- vularum Rip. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. eriostyla Rip. et D é s. f. acutifolia Borb. Karlóczai hegyeken. R. Andega- vensis B a s t. f. squarrosidens Borb. U. ott. R. Andegavensis Bast. Zombor Erzsébet-ligetben. R. agraria Rip. U. ott. R. dumetorum T h. f. opaca G r e n. \- arlóczai hegyeken. R. dumetorum T h. f. unci- nella B e s s. Kamenitz és Vénácz között. R. dumetorum T h. f. Reussii H. B r. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. dume- torum T h. f platyphylloides D é s. Rip. Zombor a r. kath. temető- ben. R. dumetorum T h. f. acutifolia Bast. Zombor Erzsébet-ligetben. R. dumetorum Th. f. suhglahra Borb. U. ott. R. dumetorum Th. f. solstitialis B e s s. U. ott. Karlóczán és Erdődön. R. dumetorum T h. f. obscura Pug. Zombor Erzsébet-ligetben. R. dumetorum Th. f. submitis H. B r. U. ott és Erdődön. R. dumetorum T h. f. semi- glauca Borb. Kamenitz erdeinek szélén. R. dumetorum Th. f. Car- rioni D é s. Guilloti. U. ott. R. dumetorum Th. i. implexa Gren. Zombor a r. kath. temetőben. R. coriifolia F r. Zombor a Ferencz- csatorna mentén és Karlóczán. R. coriifolia F r. f. frutctorum B e s s. Zombor Erzsébet-ligetben. R. coriifolia Fr. f. vcnosa Christ. U. ott és Erdődön. R. coriifolia F r. f. subcristata Bast. Kamenitz erdei- nek szélén. R. coriifolia v. subcollina Christ. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. cuneatifrons K u p c s o k. Zombor Erzsé- bet-ligetben. R. glauca Vili. f. imponens Rip. U. ott. R. glauca Vili. f. falcata Pug. Papuk-hegyen. R. ooglauca Borb. Zombor Erzsébet-ligetben. R. sepium Thuill. Zombor a Ferenc-csatorna mentén és az erdődi magaslatokon. R. sepium Thuill. f. arratica Pug. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. sepium Thuill. f. ditrichopoda Borb. Karlóczai hegyeken. R. Gizelláé Borb. f. neogradensis Borb. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. R. scabrata Crép. f. orifera Borb. U. ott. R. nitidula f. Blondeana Rip. U. ott. R. rubiginosa L. f. apricorum Rip. Zombor Erzsébet- ligetben. R. austrica Crantz. Erdők szélén. Kamenitz és Vénácz között. R. prostrata DC. U. ott. R. arvensis Huds. f. ovata (Lej.). U. ott. Genista tinctoria L. Szabadkán a körözsi legelőkön. G. elatior K c h. Az apatini és bezdáni erdők szélén. Cytisus aggregatus S c h u r. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. C. areaarius Simk. Homokos területeken. Szabadka, Palicsfürdő, Tompa és Kelebia között. C. austriacus L. Napsütötte hegyeken. Kamenitzán és Kar- lóczán. C. austriacus L. f. ochrolcuca (floribus ochroleucis). U. ott. C. paliidus S c h r a d. Titeli fensikon, Titel mellett. C. Rochelii W i e r z b. Kamenitz és Vénácz között a hegyek lejtőin. Trifolium striatum L. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő szikes kaszálókon. T. lacvigatum Poir. U. ott. T. parriflorum Ehrh. U. ott. T. fíliforme L. U. ott. Lotus tenuifolius (L.) Reichb. A bez- dáni, apatini, gádori, madarasi, szabadkai, kerényi, sztapári, chottek- pusztai és a zombori szikeseken. Astragalus austriacus J a c q. Mada- 156 PRODÁN GY. rason a Jezert környékező dombokon. Titeli fensíkon. A. Oiiohrychis L. Homokos, száraz helyeken közönséges. Onobrychis arenaria (Kit) S é r. A szabadkai homokpusztán. Vicia sordida W. et K. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg közötti legelökön. Geránium pusillum L. A bezdáni erdőben. G. Rohertianum L. Bácska összes erdőiben. Erodiiim cicutarium (L.) L'Herit. Zombor és Bezdán között, var. chaerophylluin (C a v.) DC. Az út mentén. E. cicutarium (L.) L'Herit. Ugyanott, var. chaerophyllmn (Cav.) DC. f. adenotricJmm Borb. Linum austriacum L. Napos füves dombokon. Ferencz-csatorna mentén. Zombor és Szabadka, Sza- badka és Újvidék között. Tribulus orientális Kern. Szabadka, Palics- fürdő. Tompa és Kelebia között futóhomokon. Polygala comosa Schkuhr. Szabadkán a körözsi legelökön. Eupliorbia Gcrardiana J a c q. Homokos területeken, Zombor és Szlupár között. Erdődön, Szabadkán stb. E. palustris L. A gombosi, apatini és bezdáni mocsa- rakban. E. lucida W. et K. Az előbbivel keverve ugyanott. Lavatera thuringiaca L. Zombor és Gádor között utak mentén. Althaea cannahina L. Erdődön a Diinát szegélyező bokros dombokon. A. micrantha Wiesb. Ugyanott. Fumana pirocumhens (D u n.) Gr. G d r. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokpusztán. Félig kötött homokon. Viola álba B e s s. A bezdáni futtaki, bácsi, apatini, alsókaboli erdőben. V. álba B e s s. f. violaceis U. ott. V. hirta L. U. ott. V. persicifolia Roth. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő mocsaras helyeken. V. arenaria DC. A palicsfürdői akáczerdő homokos tisztásain. V. canina L. A bezdáni erdő tisztásain. Thymelaea Passcrina (L.) C o s s. Parlagokon közönséges. Lythrum virgatum. Íj. Apatini nedves réteken. Trapa natans L. Ferencz- csatornában. Circaea lutetiana L. Szőlőkben Zombor és környékén. Myriophyllum verticillatum L. Ferencz-csatornában és a gádori, apatini s bezdáni mocsarakban. Hippuris vulgáris L. A bezdáni mocsarakban. Fimpinella saxifraga L. Az apatini és bezdáni legelőkön. Berula angustifolia (L.) Koch. U. ott, nedves, mocsaras helyeken. Bupleurum tenuissimum L. A zombori, nemesmiliticsi, szabadkai, gádori, újvidéki, bezdáni stb. szikeseken. Seseli annuuni L. Az apatini legelőkön. Peucedanum officináié L. Az apatini és a bezdáni szikes legelökön. P. alsaticum L. U. ott. P. Cervaria Lap. lUok erdei tisztásain. Orlaya grandiflora (L.) Hoffm. Erdőd bokros helyein. Conium maculatum L. A bezdáni mocsarak szélén. Androsace maxima L. Zombor és Szabadka között a vasút mentén. Gádoron és Csonoplyáu. Statice Gmelini W i 1 1 d. Szikeseken. Szabadka és Horgos között. A kaboli zárda szikes erdőtisztásain. Bácsordas szikes kaszálóin. Erythraea pulchella (Sw.) Fr. A bezdáni legelőkön. E. uliginosa (W. et K.) R. et S c h. Ferencz-csatorna mentén a nedvesebb partokon. Blaekstonia serotina (K o c h.) Beck. Ugyanott az előbbi társaságában. ADATOK BÁCS-BODROG MEGYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ 157 Blackstonia perfoliata (L.) H u d s. E hazánkra nézve kétes fajt Zomborban a Ferencz-csatorna mentén födöztem fel 19Ü6. szeptember havában. Linnianthcnmm nympharoidcs (L.) Hffgg. et. Lk. A bez- dáni mocsarakban. Yitica minor L. A bezdáni erdőben. Cynoglossum offirinale L. Utak mentén, legelökön közönséges. C. hungariciim Simk. Karlóczán. Lappula echinata Gilib. Par- lagokon közönséges. Aspcrugo procumbens L. A Sikara erdő szélén. Alkannn tinctoria (L.) Tausch. Futó homokon Szabadka, PaHcs- fiirdö, Tompa, Kelebia között, továbbá Regöcze és Madaras között a vasút mentén. Anchusa Gmelini Ledeb. U. ott. Piilmonaria molUssima Kern. Báesszentiván és Apatin között. Myosotis palustris (L.) Lam. Mocsaras és lassan folyó vizek mentén. Gombos, Bezdán s a Ferencz- csatorna mentén. M. palustris (L ) Lam. var scahra. Simk. U. ott. 31. caespitosa Schultz Bezdáni erdő nedves tisztásain. Lithospermum purpureo-coemkum L. A zombori, apatini, bezdáni, chotekpusztai erdőkben. L. officináié L. Erdők szélén ugyanott, ritkább. L. arvensc L. Parlagokon közönséges. Onosma arenariuni W. et. K. Futó homokon Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között. Echiiim altissimum J a c q. Ugyanott kötött homokon és lUok határában. Tcucrium diamaedrys L. Szikár dombokon Gomboson. T. scordium L. Mo- csaras helyeken Zombor és Szabadka között a vasút mentén. Mcntha Wicrzhickíana Opiz. Nádasok szélén Nemesmihticseu. Salvia glutinosa L. A bezdáni és chottekpusztai erdőkben. S. Aethiopis L. Zombor és Szabadka között a vasút mentén. Titcli fensikon Tündéresen. Origaiucm vnlgare L. A bezdáni erdő tisztásain. Atropa helladona L. lllok erde- jében. Physalis alkekengi L. A zombori és a bezdáni erdő szélén. Verbascum pulverulentmn Vili. Utak mentén Erdődön és Gomboson. V. australe Schrad. Titeli fensikon. Linaria genistifolia (L.)Mill. Zombor a Sikara erdő szélén, titeli fensikon. Veronica snitcUata L. A bezdáni erdő mocsaras helyein. V. triphylla L. Zombor, a Ferencz- csatorna mentén levő szántóföldeken. V. verna L. U. ott. V. arvensis L. U. ott. Digitális ambigua Murr. A chottekpusztai erdőben. Acanthus longifolius Hőst.? Kamenitz száraz dombjain. Plantago arenaria W. et. K. Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között elterülő homokpusztán. P. maritima L. A bezdáni, apatini, gádori, nemesmihticsi, chotekpusztai és szabadkai szikeseken. P. altissima L. A gombosi, ludaspusztai és a kisköszegi nedves, mocsaras réteken. Ásperula cynanchica L. Szikeseken közönséges. Galium retrorsum DC. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg között elterülő legelökön. Zombor, a Ferencz-csatorna mentén. Scabiosa canescens W. et. K. Zombor és Szabadka között homokos helyeken. Campanula sibirica L. Szikár dombokon. Madarason a Jezert környékező dombokon. Erdődön a Dunát szegélyező magaslatokon. Campanula TracJielium L. Bezdáni és chottekpusztai erdőben. Soli- dago virga aurea L. Cserjésekben és erdőkben. Gomboson és Chot- tekpusztán. Aster linosyris (L.) Bernh. A bezdáni, apatini és a 158 PRODÁN GY.: ADATOK BÁCS-BODROG MEGYE É8 KÖRNYÉKÉNEK FLÓRÁJÁHOZ chottekpusztai szikeseken. A. pannonicus J a c q. A zombori, nemes- militicsi, bezdáni, apatini, gádori, chottekpusztai, kerényi, sztapári, ósziváczi szikeseken. A. canus W. et K. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg közötti szikes legelökön. Chottekpusztán erdők szélén szintén szikes területen. A kaboli zárda erdötisztásainak szikesein. A. tinctorius Wallr. Illók száraz dombjain. Helichrysum arenarium (L.) DC. Futó homokon Szabadka, Palicsfürdö, Tompa és Kelebia között. Inula britannica L. Nedves és szikes helyeken közönséges. Pulicaria dysentcrica (L.) G r a y. Az apatini, bezdáni és chottek- pusztai szikeseken. Nedves réteken Illókon. Anthcmis austriaca Jacq. Homokos réteken Madarason. Achillea asplenifolia Vént. Az apatini, ujverbászi és szabadkai szikeseken. Artemisia monogyna W. et K. Az apatini, bezdáni és chottekpusztai szikeseken. A kaboli zárda erdötisztásainak szikesein. A. pontica L. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg közötti szikes legelökön. A. scoparia W. et K. Erdő- dön a Dunát szegélyező száraz magaslatokon. A. campcstris L. v. sericea F r i e s. Titeli fensikon. Doronicum hungaricum R e i c h b. Bezdán, Bácskertes és Monostorszeg közötti erdőkben. Senecio vernalis W. et K. U. ott ritkás erdőkben és Újvidéken a vasút mentén. S. tenuifolius Jacq. Újvidék, Madaras, Szabadka, Bezdán, Apatin és Zombor környékén cserjés, szikes helyeken. Senecio tomentosus Hőst. Bezdán, Gombos mocsaraiban. Cirsium hracliyccphalum Juratzka. U. 0. Gádoron, Szabadka és Ludaspuszta közötti mocsarakban. Serra- tula ünctoria L. Bezdáni és apatini erdők szélén. Centaurea Galci- trapa L. A zombori és bezdáni legelökön. G. pannonica Heuff. Az egész megyében közönséges. Gyűjtöttem még Illókon és Erdődön is. C. arenaria M. B. (Wagner J. meghatározása). Szabadka, Palics- fürdö, Tompa, Kelebia és Ludaspuszta közötti homokpusztán. Mada- rason. G. Tanscheri Kern. U. ott. Pacsér és Zombor környékén. C. rhcnana Bor. (Wagner J. meghatározása). Homokos területen Pacsér a vasút mentén. G. micranthos Gmel. Száraz dombokon Erdődön. G. Sadleriana Janka. Szabadka és Ludaspuszta között homokos területen. Erdődön. G. Mag/jari {Sadleriana X spimdosu) Wagner J. (Auíor meghatározása). Homokos talajon Zombor határában a Sikara-erdő mellett, C, Fritschii Hayek. (Wagner J. meghatáro- zása). Száraz dombokon Illókon, Kamenitz és Vénácz között. Gartha- mus lanatus L. Napos, fövenyes helyeken a Ferencz-csatorna mentén és Gádoron. (A szakosztálynak 1909 nov. 10-én tartott üléséből.) SZABÓ Z. : LINNÉ LEGRITKÁBB NYOMTATVÁNYA 159 Szabó Z, : Linné legritkább nyomtatványa, vonat- kozásban a ,,SeseIi elatum^^ nomenklatúrájával. Néhai Flatt Károly, a kiváló Linné-kutató az 1896. évben Linnének egy ritka nyomtatványát fedezte fel.^ Az ö birtokában lévő első kiadású Linné „Species Plantarum (1753)" czimü müvében egy lap kétszer volt megtalálható, még pedig a 89 — 90. oldal. Ez a két példány azonban nem volt megegyező, miből Flatt azt következtette, hogy Linné a már kinyomatott 89 — 90. oldalt a Guenzia génusz hibás közlése miatt megsemmisítette, helyette új lapot nyomatott több helyesbítéssel és betoldással (a Minuartia génusznál). A régi helytelen és megsemmisített lap helyébe az újonnan nyomatottat ragasztatta be, és ezzel került a Species Plantarum első kiadása forgalomba. Alig hogy Flatt tudósítása megjelent, Garcke^ is hírül adja, hogy az ö példányában is megvan mindkét, a régi és az új 89 — 90. oldal, sőt a 259 — 260. oldal is kétszer van meg, s ez sem egyező. G a r c k e arra az eredményre jut fejtegetésében, hogy Linné a Species plan- tarum második kötetének megjelenésekor (1753. augusztus) csatolta a két javított lapot a második kötethez. így azt pótlólag cserélték fel egyesek a régi lapokkal. Hulth^ Linné munkáinak felsorolásánál megemlékezik szintén e bibliográfiai érdekességről, megjegyezvén : „Dans la plupart des exemplaires des Species plantarum, des cartons de deux pages chacun ont été mis á la place des pages 89 — 90 et 259 — 260", hasonlóképen Junk'* is, a ki azonban lebecsüli a két megsemmisített lap értékét, s nem tartja azokat oly nagy ritkaságnak, mmt Flatt. Újabban még egy harmadik, kicserélt lapról, a 75 — 76-ikról is értesít.^ Mindezek megemlítését a miatt tartom érdemesnek, mert kiderült, hogy a budapesti tudományegyetemi növénytani-intézet és növénykert könyvtárának birtokában levő Linné Species plantarum-ában szintén fellelhető úgy a régi, megsemmisített, valamint az újon nyomatott 39 — 90. és 259 — 260. oldal. Az említelt könyvtár példányában, az első kötet címlapja, ajánlása és az előszó összesen három lapja után a 259 — 260-ik, és a 89 — 90-ik újonnan nyomott lapok következnek. Ezek után ismét az előszó folytatódik. A kötet belsejében pedig meg van úgy a 89 — 90-ik, valamint 259 — 260-ik lap. Az a^körülinény, hogy az újonnan nyomott lapok olyan papíron vannak nyomva, mint az előszó és azzal együtt fekszenek, támogatja G a r c k e nézetét, a ki szerint Linné a Species plantarum második kötetének megjelené- ^ Kari V. Flatt, Das seltenste typographische Product Linné's. Separat-Abdr. aus „Botan. Zeatralblatt" Bánd LXVI. 1896. - Zwei Ersatzblátter in L i n n é's Species plantarum ed. 1. in „Botan. Zentralblatt" Bd. LXVII. Cassel 1896. ^ Hulth, Bibliographia Linnaeana, Partié 1, Livraison 1. Uppsala 1907. p. 89. * J u n k, Carl v. Linné und seine Bedeutung für die Bibliographie, Berlin 1907. p. 18. * Junk, Linné's Species plánt. Ed. princeps und ihre Varianten mit Beschreibung einer neuen. Berlin, 1907. 160 SZABÓ Z. sével együtt küldte szét az előszót és az újonnan nyomtatott lapokat. Bizonyos azonban az is, hogy Linné a nyomtatott példányok nagy részében, a melyeknél a két kötet egyszerre küldetett szét, kicseréltette a régi oldalakat az újakkal. Ezt bizonyítja az a körülmény, bogj'^ a megsemmisítettnek jelzett oldalak alig néhány példányban vannak meg, továbbá, hogy az irodalom mindenütt az újonnan nyomtatott oldalakra hivatkozik. így a megsemmisített 89. oldalon szereplő Gucrezia génusz- ról nem tud a ílorisztikai irodalom, de mindenütt az újon nyomott 90. oldal Qucria génuszára történik hivatkozás. Hasonlóképen az Impcratoria Ostrnthnwi L. mindenütt „Spec. plánt, ed 1. p. 259" hangzású idé- zettel szerepel, holott ez a génusz csak az újon nyomott oldalon van meg, a megsemmisítetten hiányzik, a hol is a Scseli- génusznak van egygyel több faja, mint az újon. {Seseli clatins, régi 260. oldal.) Mindezekből következik, hogy Linné müve mégis akkor került forga- lomba és akkor terjedt csak el, a mikor már mind a két kötet meg- jelent és az említett oldalak már ki voltak cserélve. Csak néhány példány lehet olyan, a melyben a megsemmisített oldalak is benn vannak. Ezekről valószínű, hogy hamarabb küldettek szét, mielőtt a 2. kötet megjelent volna. G a r c k e ama megjegyzésére vonatkozólag, hogy a megsemmi- sített 260. oldal Seseli elatius-si, a melyet Linné az újonnan nyomatott 260. oldalról elhagyott, azonos a Spec. plánt, 2. kiadásának Seseli elatumíi\a.\, meg kell jegyeznem, hogy ez csak részben állhat meg. Linné maga sem volt e növénynyel tisztában, a mint a két diagnosis és a synonymok egybevetéséből kitűnik. Seseli elatius L. Spec. plánt. 1 légi nyomás 260. old. 4. Seseli petiolis rameis membra- naceis oblongis integris, foliolis bina- tis ternatisque. Gueit. Stavip. I. p. 64. Dalib. paris. 92. Foeniculum sylvestre elatius, feru- lae folio longiore Tournef. inst. 311. Vaill. paris. 54. Sauv. monsp. 256. Apium montanum, folio tenuiore, Baiih. jnn. 153. Habitat in Gallia. ^ Seseli elaium L. Spec. plánt. ed. 2. 375 old. 12. Seseli caule elongato geniculis callosis, foliis duplicato-pinnatis: pin- nis lanceolato-linearibus distantibus. Daucus montanus, folio foeniculi longiore. Magn. monsp. 294. Apium montanum, folio tenuiore. Bauh. pin. 153. Hahitat in Ausfria, Gallia. Caulis (ex Horto) huuianae altitu- dinis, laevis, geniculis callosis albidis. Foliola glauca, lineari lanceolata; ad radicem majora ; in caule pauca, laxiora. Umbellae respectu plantae paucioribus radiis etparvae. Flores albi. Egy kis utánjárással könnyen rájöhetünk arra, hogy Garcke állítása nem egészen helyes, továbbá, hogy mi vitte L i n n é-t a „Seseli elatius^'' kihagyására, ha összehasonlítjuk a megsemmisített oldal Seseli elatius diagnosisát és synonymjait a többi rokon Seseli diagnosisokkal, a melyeket Linné ugyanazon a két 259—260. oldalon publikált. így mindjárt a diagnosis első sorai: „Seseli petiolis rameis membranaceis oblongis integris, foHolis binatis ternatisque. Guett. LINNÉ LEGRITKÁBB NYOMTATVÁNYA 161 stamp. I. p. 64.''' majdnem szórói-szóra megvan úgy a megsemmisített, mint az újonnan írt 260. oldalon a Seseli glaucum diagnosisában : „Seseli petiolis ramiferia membranaceis oblongis integris : foliolis singularibus binatisque. Giiett. stamp. 64." A Seseli elath(S-i\íd még erre következő ^Dalib. paris. 92" pedig megtalálható az ugyanazon az oldalon igen hasonló diagnosisú : („Seseli petiolis ramiferis mem- branaceis oblongis integris, foliis caulinis angustissimis") Seseli vion- tanum vezető idézetei között. E szerint L i n n é-nek feltűnt a kinyoma- tás után, hogy a „Seseli elatius'' névvel olyan növényeket foglalt össze, a melyeket már egyrészt mint ,.Seseli glaucum"' ■ oi, másrészt mint ^Seseli montanum" -ot leírt, tehát a törlés feltétlenül szüksé- gessé vált. A fentebb közölt „Seseli elatius"' diagnosismásolatban azon- ban még két synonym van. Ezeket Linné még felhasználta későbbi leírásaiban. így az „Apium montanum folio tenuiore Bauh. pin. 153"-at megtaláljuk a Spec. plánt, ed. 2. p. 375, közölt Seseli elatum syno- nymjai között. Ez a Seseli elatum pedig a két diagnosis egybevetése után semmiesetre sem egyezik a Seseli elatius-sal ! Az előbb említett és a Seseli glaucum-mn\ és Seseli montauum-ma\ közös synonym-idéze- tek pedig a Seseli elatu7n-ná\ hiányzanak, hanem ezek helyett egy új idézet van és pedig a „Daucus montanus, folio foeniculi longiore. Magit, monsp. 294". Ez a Spec. plánt. 2. kiadásában található Seseli elatum növény cultivált példa után íródott le, a mint Linné maga is megjegyzi (ex horto). Reichenbach^ és Koch- ezt a „Seseli clatum"-ot a Seseli glaucum J a c q. (FI. austr. U. (1774) p. 27, t. 44.) fajjal tartják egyezőnek. Tekintettel arra, hogy Linné cultivált növény- ről írta diagnosisát, az identifikálás nem bírhat kellő jogosultsággal, különösen azért nem, mert a Linné herbáriumában levő „Seseli elatum*^ már Bertolini szerint^ sem egyezik meg a Spec. plánt, második kiadásának leírásával^ tehát az identifikáláshoz kellő herbá- riumi alap nincsen. Legtermészetesebb tehát, ha a Spec. plánt. ed. 2. Sfseli elatum-kt is teljesen elvetjük. Nem tehetjük ezt azonban egy immáron harmadik Seseli elatum- mal, a melyet Linné még később közölt a Mantissa plantarum altéra generum editionis VI et specierum editionis IL Holmiae 1771 ez. müvében a 357. oldalon, a mint következik : Seseli elatum. Foeniculum sylvestre elatius, ferulae folio longiori. Vaill. paris. 54. Plánta Monspelii e loco Magoolii lecta a D. Gouano. ' Lásd egvébiránt : Reichenbach FI. germán, exciirs. 467 no 3015; — De Candolle, Prodr. IV. p. 146 no. 12 ; — Linné— Wi lldenow, Spec. plant. Tom. I. pars. II. p. 1463. no. 15. ; — N e i 1 r e i c h, Aufzahlung der in Uugarn. etc. p. 211. n. 5. 6^. glaucum L. ; — Die Vegetationsverh. V. Croatien p. 150 n. 3. S. Gouani ; — Simonkai, Erdély ed. fi. p. 258. no 812. Seseli osseum Crantz. — Willk. etLange. "Prodr. hisp. III. p. 60. no. 8063. ^ Synops. fl. germ. ed. 3. p. 253. « B e r t o 1 n i, Fl. ital. vol. III. (1837) 323—324. old. 162 SZABÓ Z. : LINNÉ LEGRITKÁBB NYOMTATVÁNYA Caulis sesquipedalis, crassitie peniiae columbinae, síibdichotoraus : ramis divaricatis : summis angustissimus. Fólia supradecomposita (superiora tantum ternata) ; Foliola linearia, crassitie setae aequinae, poUicaria, teretia. Umhellae 3 fidae. TJmhellulae confertae suboctoflorae, albae. Involucella minutissima. Semina tuberculata. Ebben a leírásban jelentkezik ismét a törölt Seseli elatius syno- nymjai közül a „Foeniculum sylvestre elatius, ferulae folio longiori. Vaill. paris. 54." A diagnosis azonban úgy a Seseli elatius, valamint a Seseli elatum L. Sp. pl. ed. 2-vel ellenkezik {Species ed. 2 : fólia glauca, lineari lanceolata ; Mantissa: fólia linearia, crassitie setae aequinae ; Species cd. 2 : caulis humanae altitudinis. Mantissa : caulis sesquipedalis). Megjegyzi azonban Linné, hogy a növény, a melyet itt a Mantissában leírt „Monspelii e loco Magnolii lecta a D. Gouano". Láttuk, hogy a Spec. plánt. ed. 2. Seseli elatum-ánkl éppen a „Magyi. movsp. 294" idézet szerepel, pedig a Guanó által ugyanonnan kül- dött növény nem felel meg Linné Species 2-beli diagnosisának, miért is ö ezt a Mantissában újra leírta, de megint csak Seseli elatum név alatt. Ennek a növénynek kell Linné herbáriumában Seseli elatum néven bennfoglaltatnia. Ha el is vetjük a Spec. pl. 1. megsemmisített oldalának Seseli elatius-kt és a Spec. pl. 2. 375. oldalának Seseli elatum-ki, de meg kell tartanunk a Mantissa Seseli elatum-éd, a melyet Gouani le is rajzolt (az Illustrationes (1773) 16. t. 8) és a melyet Koch (Synopsisában (ed. 1. 1838) p. 294) Seseli Gouani-nak nevezett el. A Seseli Gouani Koch név (1838) előtt prioritással bír a Seseli elatum Linné (Mantissa II. 1771 non Spec. pl. ed. 2. p, 375). Megemlítem egyúttal, hogy a régi kiadás 260. megsemmisített oldaláról nemcsak a Seseli elatius-t törölte Linné, hanem törölte a (még szintén tisztázandó) Seseli glaucum-ra. vonatkozó rész utolsó : „Iiívohcel orum foliola saepius coadunata sünt"' hangzású sorát is. E szerint a Seseli elatius törlése nem az Imperatoria beszúrása ked- véért történt — meit elvégre Linné előtt valószínűleg egyik növény csak oly becses volt, mint a másik — , hanem egy kellemetlen hiba kijavítása kedvéért. A Species plantarum első kiadásának megsemmisített oldalai tehát a fenntebbiek szerint bizonyos érdeklődésre számíthatnak. Érté- kükből csak az a körülmény von le sokat, hogy mai nap már úgyszól- ván közönségesebbek lesznek, mint a helyettük készített új szövegű oldalak. Junk bibliográfus és könyvkiadó ugyanis az 1907. évben kiadta a Linné Spec. plánt, ed 1. kiadásának fotografikus úton elő- állított facsimiléjét. A facsimile készítéséhez pedig éppen olyan példányt használt, a melyben az első nyomású, hibás oldalak voltak benne, az új nyomásúak pedig nem.^ így az a helyzet áll elő, hogy a facsimile 1 Junk, Linné's Spec. plánt. Edit. princeps und Ihre Varianten ez. röpiratában (5. old.) megjegyzi, hogy , véletlenül" történt ez az eset. Ebben a röpiratában különben az összes kétkiadású oldalak jó reprodukczióban találhatók meg. BLATTNY T. '. A SIRYNQA J08IKAEA JASQ. ELTERJEDÉSÉHEZ 163 kiadás 89 — 90. oldala és 259 — 260. oldala a nem használható, Linné által megsemmisítendőnek ítélt szöveget tartalmazza. A 89. oldalon a Minnartia génusznak egy faja van csak meg (a Mspanica), az elfogadott és elterjedt oldalon pedig három fajjal {dichotoma, campcsiris, montana) szerepel. A facsimilében a L i n n é által visszavont Guerezia génusz név szerepel a helyesebb Queria helyett, a mely előbbi természetesen a facsimile indexében sincs meg. Hasonlóképpen ugyanebből az okból az Imperatoria Ostruthium hiányzik a facsimiléből, bár az Index a 259. oldalra utal. A rövidéletű Seseli datius pedig megörökíttetett a facsimile 260. oldalán, a nélkül, hogy az irodalom és ílorisztika ezideig tudomást vett volna róla. BlattnyT. : A Syrínga Josíkaea Jacq. elterjedéséhez, A „magyar orgona" elterjedése nyugati határának, az erdészeti növényföldrajzi megfigyelések alapján ^ az Ung-folyót tartjuk. Ung- és beregmegyei termőhelyeit megtaláltam, az erdélyi hegyekben való elöjöveteleiről is vannak adataink. Növénygeográfiai kutatásaink folya- mán nemcsak az Ung keleti, hanem nyugati vízkörnyékét is átkutattuk, de u legnyugatabbra eső lelőhelyeként, csak a kispásztélyi völgyet jelölhettük meg. A magassági elterjedés határaival foglalkozva inkább, megemlí- tem, hogy a Lyutta völgyén a legalacsonyabb termöhelje .30-5 méter (Sóhát), a legmagasabb pedig a Lyutta mellékpatakát képező Bisztricza- völgy középső szakaszán, 568 méter magasságban van. (Nagyon különös, hogy Pax (IL 211.1.) nem hajlandó elfogadni az Erdőskárpátokban észlelt adatok helyességét. Ungban ugyan nem járt Pax de a Stoj vegetácziójának tanulmányozása alkalmával legalább a Vicsa-völgyi elö- jövetelekröl igen könnyen szerezhetett volna meggyőződést.^ A Bihar-hegységben legmagasabban fekvő termőhelye, Szkcrisora határában, a „Riu albu" völgy (mésztalajon); 926 méternél. A Nagy- Aranyos-völgyén tenyészetének felső határa 849 méter. ^ E kutatások a földmivelési kormány megbízásából Fekete Lajos miniszteri tanácsos, nyűg. főiskolai tanár vezetése alatt végeztetnek. (Szerk.) * Ez adatokkal kapcsolatban 1. T h a i s z L. czikkét Magyar Botanikai Lapok, 1909, 213. old. (Szerk.) 164 IRODALMI ISMERTETŐ IRODALMI ISMERTETŐ. V. F. Brotherus: Neue Laubnioosgattungen. — Öfversigt af Finska Vetenskaps-Societetens Förhandliogar, LII. 1909 — 1910. Afd. A. Nr. 7. p. 1—12. — I— IV. táblán 83 rajzzal. A kiváló bryologus négy új, rendszertani tekintetben is igen érdekes moha-nemzetséget állit fel, a melyek a következők : Tilrckheimia qnatcmaleiisis Broth. n. g. et sp. Legközelebbi rokona a Pottiaceák körébe tartozó Hyophila Brid. nemzetségnek, de a levelek szerkezete tekintetében élesen megkülönböztethető. Gyűj- tötte Kelet- Guatemala Livingston-i partvidékén köveken. H. v. Türck- heim. — A második új moha: Pscudoracelopus phiiippinensis Broth. n. g. et sp. Középső helyet foglal el a Polytrichaceák Bace- lojMS D o z. et M 1 k, és a Pogonatum P a 1 i s. nemzetsége között. Gyűjtötte Luzon-Cagayan provincziájában földön Maximo Ramos. — A harmadik új nemzetség r Pylaisiohrymu Cameruniae Broth. n g. et sp. Még legjobban az Eutodontaceák Pylaisia Bruch et Schimp. nemzetsége mellé sorozható ; peristomiuma szerkezetében élesen külön- bözik a Mytirüim hehridnrum-iól is, a melyhez külső megjelenése tekintetében hasonló. Gyűjtötte a Kamerun-hegységben fatörzseken Dr. A. Weberbauer. • — ■ A negyedik és utolsó a Hageniella sikkimensis Broth. n. g. et sp. A Hylocomiaceák Macroihamnüim Fleisch. nemzetségével rokon génusz, a melytől elágazási módja, levelek szerkezete, rövid toknyele, kicsiny és gyengéd tokja által jól megkülönböztethető. Gyűjtötte Rhomoo pro E. L o n g, gyűjtési hely: Sikkim-Himalaya, Darjeeling, Phallut alt. 3353 m. — A dol- gozathoz csatolt 4 fotolithográfikus tábla közül az I. táblán 2 1 rajz, a II. táblán 18 rajz, a III. táblán 24 rajz, a IV. táblán 20 rajz vilá- gosítja meg a részleteket. Az összes eredeti rajzot referáló rajzolta. Györ/fy (Lőcse). — Július Giowacki (1): Ein Beitrag zur Moos flóra von Bosnien. — Abdr. aus der Österr. Botan. Zeitschr. Jahrg. 1909, Nr. 2, p. 1—3. — D r. G e r g P r o t i c (2) : Beitrag znr Kcnntnis der Moosflora Bosniens und der Hcrzegovina. — Sep.-Abdr. aus Wissen- schaftliche Mitteilungen aus Bosnien und der Herzegovina. XI. Bánd, 1909, p. 518—526. Wien. Bosznia és Herczegovina mohflórájának ismerete az újabb időben nagy fellendülésnek indult s az eddig közöltekből is igen kiválónak és érdekesnek Ígérkezik ez a terület. Legutóbbi időkben G. Gio- wacki, marburgi gimnáziumi igazgató, bővíté tetemesen ismeretein- ket ama munkájával, mel3^et a Növ. Közi. VII. 1908. évfolyama 27 — 28. oldalán ismertettem volt. E czikkében Giowacki Foca mellől a Ctenídium moluscum (Hedw.) Mitt.-ot is (Giowacki in Z. B. G. 1907. 57. Bánd, p. 27) felemlíti. E növény később történt pontos átvizsgálásánál, valamint a S trák a útmestertől kapott növények meghatározásánál kitűnt szerző szerint, hogy egy új fajjal van dolga IRODALMI I8MRRTKTÖ 165 s most részletcsen az (1.) czikkben : Cienidium distinguendion Glow.^ néven [G i o \v. (1.), p. 3.] — Glowaeki Jajce mellett a Pliva-víz- eséseknól gyűjtött egy Eucladmm-oi is, a melyet Eudadium verticil- latum var. angustifolium Jur.-nak tartott s Eucl. angustifolium (Jur.) Glow. néven igen részletesen leirt volt (Z. B. G. 1906. LVI., p. 194 — 195). Szerző később Dalmáeziában ^rtí -szigetén gyűjtve a J u r at z k a-féle var. angustifolia leírásának teljesen megfelelő növényt, azt a meggyőződést szerzé^ hogy a boszniai növény nem a J u r.-féle var., hanem egy új faj s Eudadium commutatum-nak kereszteli el [Glow. (1.), p. 3.]. G. Protic fent idézett (2.) dolgozatának anyagát Bosznia nyugati részében gyűjtötte még 1900-ban három heti kirándulása alkalmával, a mikor is Bugojno-tól kezdve gyűjtött a következő helye- ken : Kupres, innét Suiza-n át, Livno Vaganj, Prolog, Gubin, CiTii Lug, Grokovei, Preodac, Rore Glamoc és Hrbljina-n keresztül vissza Kupres-re. Ez útja alkalmával megmászta a éuljaga (1583 ra), Meliki Molovan (1828 m), Cincar 200G m), Kamesnica (Konj. 1849 m), Proglav (1913 ra) s a Veliki Sátor (1872 m) csúcsokat s később a Vranica Planina-t (21()7 m). Az e kiránduláson gyűjtött mohok leg- nagyobb részét már közié a szerző. — 1904-ben ismét felkereste Protic tanár a Kupres-t, a hol a Veliki Sto/.er megmászása után Vukorsko-n át Radusa alatt Makljen-en felül Prozor-ra ment, de a nagy hőség és szárazság miatt kénytelen volt hazatérni. — Fenti (2.) dolgozatában Protic tanár 30 faj májmohát s 106 faj lombosmohát közöl ; a gyűjtött anyag legeslegnagyobb része közönséges. Győrffy (Lőcse). NÖVÉNYTANI REPERTÓRRJM.^ (Rovatvezető : KOmmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom : Degen Árpád dr. : A Pinus Pseudopumilio (W i II k.) B e c k hazai előfordulásának egyik régebbi adata. Eine áltere Angabe über das Vor- kommen der Pinus Pseudopumilio (W i 1 1 k.) B e c k ia Ungarn. — Magyar Botanikai Lapok. IX. köt. 1910., 65. old. ' Ujabban szerző a Julische-havasok területén is szedte (V. ö. Abh. der k. k. zool.-bot. Gesellsch. in Wien, Bánd V, H 2. Jena, 1910, p...41) e mohát. E mohának termését is ismertette már azóta Glowaeki (Ö. B. Z. LIX. 1909, Nr. 3 : 92) ama példányok alapján, melyet a dalmácziai Curzola-szigeten a „Kom"-hegyen s a trieszti karszton (Gestütswald bei Lipica) még régeb- ben (1889-ben és 1896-ban) gyűjtött volt (1. c. p. 91). - E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy meg- jelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. {Szerk.) 14 166 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM — — t Simonkai Lajos dr. Arczképpel. f Dr. Ludwig Simonkai. — Magyar Botanikai Lapok. IX. köt. 1910., 2—34. old. Forenbacher, Dr. Aurél: Voda kao ekologijski Faktor u Biljnoj Geografiji. (A viz, mint ökológiai tényező a növénygeographiában.) — Glasnik Hrvatskoga Naravoslovnoga Drustva. XXII. god. 1910. Gabnay Ferenc z, hathalmi: A fák ereje. — Erdészeti Lapok. XLIX. évf. 1910., 299—300. old. Hirc, Dragutin: íz bilinskog svijeta Dalmacije. (Dalmáczia tavaszi flórájához.) II. Flora Vrha Marjana. — Glasnik Hrvatskoga Naravoslovnoga Drustva. XXII. ^od. 1910. Hollós László dr. : A Magyarországban eddig észlelt Ramularia- fajok. Die in Ungarn bisher beobachteten Ramularia-Arten. — Botanikai Köz- lemények. IX, köt. 1910., 109—116. és (19)— (20.) old. — — Kecskemét vidékének Puccinia-fajai. Die Puccinia-Arten der Umgebung von Kecskemét. — Botanikai Közlemények. IX. köt. 1910., 101—109. és (19.) old. Ujabb adatok Kecskemét vidékének flórájához. Neuere Bei- tráge zur Flora der Umgebung von Kecskemét. — Botanikai Közlemények. IX. köt. 1910, 100—101. és (19.) old. Kopeczky Sebestyén: Az első budapesti növénykert. — A Kert. XVI. évf. 1910., 221. old. Kövessi Ferencz dr. : A tölgyeket pusztító Oidium-gomba hazánkban. 5 rajzzal. — Természettudományi Közlöny. XLíI. köt. 1910., 374—384. old. — — A tölgyet pusztító lisztharmat-gombák és az ellene való véde- kezésről. 5 rajzzal. — Erdészeti Lapok. XLIX. évf. 1910., 352 — 363. és 390-397. old. Kuthy Béla: Az amerikai köszméte lisztharmat irtása Szentendrén. — Kertészeti Lapok. XXV. évf. 1910., 210—212. old. Pantocsek József dr. : Új Bacillariák leírása. Novarum Bacil- lariarum deseripto. I — II. közlemény. 2 — 2 táblával. — A Pozsonyi Orvos- Természettudományi Egyesület Közleményei. Üj folyam. XIX. köt. 1907. évf., 1909., 50—58. old. és XX. köt. (1908. évf) 1909., 19—29. old. Páter Béla dr. : A deliblati homokpusztán termeszthető orvosi növényekről. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 365 — 366. old. Pillitz Benő dr. : Veszprém vármegye növényzete. II. közlemény. Veszprém, 1910. Nyomatott Krausz Ármin fia könyvnyomdájában. 65—167. old. 4-rét. — A Veszprémvármegyei Múzeum kiadványai. IV. szám. Prodán Gyula: A Ranunculus ophioglossifolius Vili. Magyar- országon. — Magyar Botanikai Lapok IX. köt. 1910., 60 — 63. old. Rapaics Raymund dr. : A kert gyomjai. — A Kert. XVI. évf. 1910., 280—283. és 311-312. old. — — A növények illatos anyagai és élettani jelentőségük. — Ter- mészettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910, 294—295. old. — — A növények vére. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 356—358. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM ' 167 — — A növénymagvak életének szívóssága. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 434. old. — — Kétszer virító vadgesztenye. — A Kert. XVI. évf. 1910., 290-291. old. — — Tényleg nö-e az Aconitum paniculatum Spanyolországban ? Wachst Aconitum paniculatum wirklich in Spanien ? — Magyar Botanikai Lapok. IX. köt. 1910., 63—65. old. Scherffel Aurél: Raphidonema brevirostre nov. spec. ; egyúttal adalék a Magas-Tátra nivális flórájához. Raphidonema brevirostre nov. spec. ; zugleich ein Beitrag zur Schneeflora der Hohen Tátra. Rajzzal. — Botanikai Közlemények. IX. köt. 1910., 116—123. és (20) -(22.) old. Schilberszky Károly dr. : Védekezés az uborkák állisztharmat- betegsége ellen. — A Kert. XVI. évf. 1910., 282—283. old. Szabó Zoltán dr. : A magyar birodalom Knautiáinak rendszer- tani áttekintése. Systematische Übersicht der Knautien der Lánder der ungarischen Krone. 16 képpel. — Botanikai közlemények. IX. köt. 1910., 67-99. és (7)— (17.) old. — — De Knautiis herbarii Dns A. de Degen. 5 táblával. — Magyar Botai.ikai Lapok. IX. köt 1910., 36—60. old. Szil y Kálmán: A magvar természettudományi műnyelvről. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 369—374. old. Thaisz Lajos; Hazánk rétjei és legelői. — Természettudományi Közlöny. XLII. köt. 1910., 818—322. old. Vadas Jenő: A Tátralomniczon tervezett havasi növénykertről. — Erdészeti Lapok. XLIX. évf., 1910., 311—317. old. Varga Oszkár dr. és Csókás Gyula: Mykologiai tanulmány a kender és len áztatásáról. Mykologische Studie über die Flachs und Hanf- röste. 7 ábrával. — Kísérletügyi Közlemények. XIII. köt. 1910., 1—52. old. Végh József: A mesterséges megtermékenyítésről. — A Kert. XVI. évf. 1910., 283-285. old. b) Külföldi irodalom : Grauman Sándor: Magyar növénynevek szótára Erfurt, 1909. Schütz Hermann nyomdája. 8-rét. F r i t s c h, Dr. Kari: Neue Beitrage zur Flóra der Balkanhalbinsel, insbesondere Serbiens. Bosniens und der Herzegowina. II. Teil. Caryophyl- laceae. Bearbeitet von A. v. D e g e n. — Mitteilungen des Naturwissen- schaftlichen Vereins für Steiermark. Jahrg. 1909, Bd. 46. H a y e k, Dr. A u g u s t v. : Die systematische Stellung von Les- querella velebitica Degen. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LX. Jahrg. 1010, p. 89—93. Genus nóvum : Begenia H a y e k. Species unica : Degenia velebitica (D e g.) H a y e k. 14* 168 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztály 1910 április 13-án tartott lő5-ik ülésének jegyzökönyve. Elnök : Mágocsy-Dietz S., jegyző : M o e s z G. 1 Páter B. : „Két érdekes rendellenesség" czímü dolgozatát S c h i I- b e r s z k y K. terjeszti elő. Az egyik rendellenességet a szerző a macska- gyökér {Valeriána officinalis) tövén észlelte. A szár törpe, csavarodott, fel- fúvódott, belül üres. A csavarodás okát a táplálkozás hiányosságában látja. A másik rendellenességet petrezselyemgyökereken figyelte meg: két petre- zselyemgyökérpár csavarmentesen összefonódott. E rendellenesség okául a o-yökér két irányú növekedését jelöli meg. A hossznövekedés és a vastago- dás irányainak eredője a csavarmentes növekedés. (Megjelenik.) Schilberszky K. mindkét rendellenességet figyelemreméltónak tartja. Tüzetesen fejtegeti azokat a lehetséges okokat, melyek ezeket a rendellenességeket előidézhették. (Megjelenik.) Kerékgyártó Á. szerint az elszalagosodást és a csavarodást a táplálkozásban való bövelkedés okozhatja. Például említi a Taraxacum officinalet, melyet Erzsébetvárosban, a Küküllö árterületén csaknem kizáró- lag elszalagosodott állapotban figyelt meg. H. G a b n a y F. felemlíti, hogy a gyökerek csavarodása erdei fáink- nál gyakori jelenség, melyet mesterségesen is könnyű előállítani. Szabó Z. oly Hyacinthus orientalis-t mutat be, melynek virágzati tengelye elszalagosodott. 2. Hollós L. : „Magyarországból ismeretlen gombák Kecskemét vidé- kéről" czímü dolgozatát T u z s o n J. mutatja be. A szerző felemlíti, hogy gyűjteményében Kecskemét vidékéről 1926 faj meghatározott gombája van. Ebből mintegy 300 fajt és változatot, mint újat az Annales Nat. Mus. Hung.- ban írt le. A g